Gömöri György: Szabadság? Szerelem?
Bár a film ajánlható olyan fiataloknak, akik keveset, vagy semmit sem tudnak ötvenhatról, a hozzám hasonló idősebbeknek (és nem feltétlenül csak a magyaroknak) lehetnek, s azt hiszem, kell hogy legyenek fenntartásaik. Először arról, ami a filmben jó. Egy magyar élsportoló-vízilabdázó, bizonyos Szabó Karcsi belebonyolódását a forradalomba mondja el egy szerelmi történeten keresztül. Ez a Karcsi mindenütt ott van, ahol éppen kell, a Műegyetemen, a Bem-szobornál, később a Rádiónál, tehát az események központi alakja. Jó a film vízipólós része, jól peregnek az olimpiára készülő sportos fiúk egymást csipkedő párbeszédei és Fenyő Iván a maga kicsit kihívó, markáns arcával hitelesen jeleníti meg az először nem-politizáló, majd az események sorában egyre inkább forradalmasodó, fegyvert fogó fiatalembert. Egy-két jelenet az utcai harcokból jól van felvéve, falakat döntögető tankokkal, bár amikor egy teherautó beleszalad egy éppen közlekedő sárga villamosba, kicsit csodálkozik az ember, mit keres a lövöldözés idején a Ferencvárosban ez a villamos (azért a kalauzok sem voltak teljesen hülyék, a közlekedés ilyenkor teljesen leállt).
Ami viszont számomra hiteltelen, az bizonyos ötvenhatos tények összeválogatása, illetve önkényes összefabrikálása. Persze, tudom, egy film forgatókönyvének mások a szempontjai, mint a történésznek, de mégis. Például a film a lengyelek melletti októberi szimpátiatüntetést a poznani munkáslázadásból eredezteti. Utóbbi négy hónappal korábban történt, és alig hagyott nyomot az akkori magyar közvéleményben- nálunk a reformmozgalmat értelmiségiek vezették. S míg Poznanban lengyel csapatok fojtottak vérbe egy tömegmozgalmat, október 22-én mi a szovjet csapatok Varsót fenyegető hadmozdulatai miatt szerveztük a lengyelek melletti másnapi diáktüntetést. Gomulka, aki akkor került uralomra Varsóban, Nagy Imréhez hasonlóan nem megdönteni, hanem megreformálni, működőképesebbé és emberibbé akarta tenni a rendszert. Ez azért elég nagy különbség.
Nem beszélek külön a filmnek arról a dramaturgiai hibájáról, ami szerint október 23-án már megindult a tüntetés, amikor a belügyminiszter annak betiltását visszavonta. (Azért annyira elszántak nem voltak mind az egyetemisták). De ennél is megtévesztőbb az október 25-i Parlament előtti vérengzés ábrázolása. A filmben jól látható a tömegre néhány csípőből tüzelő ávós, miközben Magyarországon köztudott tény, hogy a vérengzés tetteseit a mai napig nem azonosították! Majdnem biztosan nem a “hivatalos” ÁVH emberei voltak, hanem egy sebtében megszervezett “biztonsági” rohamcsapat tagjai. De a tömegmészárlásban az volt a legszörnyűbb, hogy a szemtanuk szerint nem lehetett látni a tetőkről tüzelőket. Ezek után a “Szabadság, szerelem” “udvari” jelenete (tehát már a vérengzés utáni jelenet!), ahol egy békeszerető pap arra akarja rávenni a sarokba szorított gyilkos ávósokat, hogy tegyék le fegyvereiket, még dramaturgiai szempontból is teljesen hamis és hiteltelen.
S végül számomra a film legnagyobb hibája maga a női főszereplő, Boda Krisztina. Ő egy olyan egyetemista lányt alakít, aki fegyverrel vesz részt a forradalomban, és végsőkig kitart bajtársai mellett. Sajnos Boda kezdettől fogva merev, ellenszenves, humortalan, mindenkihez barátságtalan, egyszóval teljesen “sótlan”. És árva, mert szüleit megölték. Nem derül ki, apját-anyját miért gyilkolta meg az ÁVH – ilyen kettős halálos itélet szinte példátlan volt még a Rákosi-rendszerben is.(Meg aztán: ilyen káderlappal hogyan vehették fel egyetemre?) Hogy ennek a lánynak a kedvéért áldozná fel Szabó Karcsi a várható olimpiai aranyérmet? Nem tudom elhinni. Szabadság? Igen. Szerelem? Aligha. Kár, hogy ezt a kétségtelenül jószándékú és helyenként látványos filmet eleve lerontja a rendező rossz, át nem gondolt szerepválasztása.
