Ugrás a tartalomra

 

Ivanhoe, és a szerelmes skótok

1832. szeptember 21-én hagyja el a földi légteret, költözik a Parnasszusra Walter Scott, az egyetlen költő a világ irodalomtörténetében, aki az általa tehetségesebbek tartott költő felbukkanásakor (Byron) leteszi a költőpennát, műfajt Nem tudni, hány száz órával garázdálkodott szabadon egy korosztály életében matek és földrajzleckék helyett. Hányszor kellett elolvasni, mire megjegyeztük a különös neveket, képesek voltunk megkülönböztetni a helyszíneket. A Robin Hoodon ekkor már túl. Jönnek a normannok. A szász hercegek. A minden, az élettér kibővítése, a hatalom birtoklása.
Sokáig kerestem ezt követően a hősiesség nevű izét. Lehettem már húsz fölött, amikor rájöttem, másképpen működik az irodalmi hősiesség, másként az élet. Életben az ember fogát kiverik, törik a lába, szeme alja kékül. És nehezen nő ki a fog, múlik a kék, a hős rosszul összeforrt csontja pedig élete végéig előre jelzi az időjárási frontokat. Jó volt tízévesnek lenni. Nem tudni még Recskről, Auswitczről, Gulagról, a statáriális bíróságok tevékenységéről. Semmiről, ami a hősi viselkedés következménye. És jó volt hinni, hogy a világot héroszok alakítják. Ma pedig jó tudni, hogy jutott rövidke időszak, amíg a kifizetődő heroizmus hihető volt. 

Walter Scott (Edinburgh, 1771. augusztus 14. – Abbotsford, 1832. szeptember 21.) skót költő, regényíró, az angol romantika kimagasló alakja.

Scott skót nemesi családból származott, apja ügyvéd volt, s ő is annak készült. Gyermekkori betegsége következtében az egyik lába lebénult. Az Edinburgh-i Egyetemen jogot tanult, majd apja nyomdokaiba lépve ügyvédnek állt. Irodalmi pályáját a balladaköltészet tanulmányozásával kezdte, majd fordításokkal folytatta. 1799-ben megjelent népballada-gyűjteménye. Később regényeivel igen sokat keresett és felújította a régi feudális nemesség életmódját. 1818-ban bárói rangot kapott s különböző előlegeket vett fel további regények megírására. Társkiadóként részt vett saját művei kiadásában. 1825-ben súlyos anyagi veszteségek érték, s ezután már csak azért dolgozott, hogy hitelezőit kielégítse. Ez idő tájt derült fény arra is, hogy pályája elején számos történelmi regényt írt álnéven. 1827-ben megjelentetette Napóleon életrajzát kilenc kötetben. 1832-ben utat tett a Földközi-tengeren. Nápolyban rosszul lett, majd hazatérve otthonában meghalt.

 

"A múlt század elején nem volt nála kapósabb író. Senkinek sem volt több olvasója és senkit sem fizettek jobban." (dr. Voinovich Géza, 1906)
"Shakespeare után ő az az angol író, aki legnagyobb hatással volt az egyetemes irodalomra". (Szerb Antal)

Művei:
Ivanhoe (1820)
A kolostor (1820)
Kenilworth (1821)
Quentin Durward (1823)
Keresztes vitézek történetei – A jegyesek, A talizmán (1825)

Skót történelmi művei:
Marmion (1808) – elbeszélő költemény
A tó hölgye (1810) – elbeszélő költemény
Waverley (1814) – regény
Rob Roy (1818) – regény
Puritánok utódai - regény
Midlothian Szíve (1818) – regény
A lammermoori nász (1819) – regény
Puritánok utódai
Nigel jussa
Redgauntlet (1824) – regény

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.