Nyugaton a helyzet
39 éve 1970. szeptember 25-én halt meg Locarnoban Erich Maria Remarque
1898. június 22-én születik Erich Maria Remarque Osnabrückben, katolikus munkáscsaládban.
Olyan szerencsés, hogy tizennyolc, amikor sokszázezer sorstársával együtt részt vehet az I. világháborúban, ahol megsebesül tizennyolc évesen, és ezzel is szerencsés, mert huszonöt évvel később a nálánál szerencsétlenebbeket tizenhárom évesen besorozzák, tizenhárom évesen halnak meg. És az ötvenöt évesek is - persze. Lábát, nyakát, kezét tépi szét a repesz, katonai kórházba kerül, a háború végéig ott marad. Aligha paradicsom az első világháború kórházi léte, de nem hal meg sok százerer sorstársával ellentétben, így megírhatja a Nyugaton a helyzet változatlan című regényét, ugyanezzel kiharcolja, hogy a II. világháborúban ne kelljen részt vennie.
Hitler és pártja kifejezetten irtózik a humanistáktól. A Nyugaton a helyzet bemutatja a frontot nem járt civilnek, a hátországokban harsogott hazafias lózungokkal, a hősire formált katonadicsőséggel szemben, mit él meg a katona a lövészárokban. Hogy nyakig merül a sárban, belefullad a latrinaszagba, éhezik, hogy amikor nem figyel, a patkány lerágja a fülét, hogy az idióta altiszt és az ellenséges gránát másodveszély a lajstromban, az első a folyamatos fertőzés és a morál, a körülmények embertelensége.
1931-ben jó érzékkel, Svájcba menekül. Ha nem teszi, nagyon gyorsan Hitler valamelyik átnevelő lágerében találja magát, mert Remarque műveit hazaárulónak minősíti Goebbels és ideológuscsapata, máglyára kerülnek. Könyvek - máglyára. Nem rossz.
Svájcból 1939-ben áthajózik az Amerikai Egyesült Államokba, 1948-ban felismeri, élettere Európa, nem bírja az amerikai életvitelt, visszatelepül Svájcba, ahol haláláig él.
De hol vagyok én itt képben? Bátorságomra jellemző, hogy Remarque együttérző háborús regényeiből gyűjtöttem erőt, hogy megoldjam valamiképpen, ne kelljen bevonulnom. Hogy eléggé féljek. Nem akartam Czinege elvtárs katonája lenni.
Széljegyzet fiataloknak: bizony, be kellett vonulnunk a demokratikus magyar néphadseregbe, hogy megvédelmezzük kis hazánk szocialista vívmányait. Érkezett a kis világosbarna kartonboríték, behívó benne, nem SAS-behívó ugyan, de az mindegy.
