A gyermekművész – Vollein Ferenc kiállítása Balatonfüreden – Vasárnapi levelek 145.
A balatonfüredi Kisfaludy Galériában (Bf. Kisfaludy u. 1.) rendezték meg Vollein Ferenc „Füredi karnevál” című kiállítását, amit május 2-ig tekinthetnek meg az érdeklődők, hétfő kivételével naponta, déltől-este hatig. Illetve, ha nincs lehetőségük rá, itt az Irodalmi Jelen Galériájában is megnézhetik a gyermekművész alkotásait. Gyermekművész? Ez áll a meghívón, s amikor a megnyitón a méltatások után, az ember elmerül a képek tisztaságában, ragyogásában, különleges világában, amikor végignézi a zalaegerszegi, Eötvös József Általános Iskola 4/b-s tanulójának, Vollein Ferencnek festményeit, mégis csak elfogadja ezt a különös kifejezést. Arra gondolnánk elsőre, hogy minden gyermek művész, és ezt Tibi bácsi, Ferenc tanára el is mondja megnyitójában, de hozzáteszi, hogy a kiállítás nem csupán azért született meg, mert Ferenc képei több országos gyermekrajzpályázaton kiemelkedő eredményt értek el.
A képeit nézegetve van pár rendkívül magával ragadó, amely megérint, és nem csak úgy, mint minden gyermekrajz. Bár tény, hogy a gyermekrajzok általában hatalmas energiákat hordoznak, hihetetlen látásról tanúskodnak és alkotóik saját kis létük tükreként is ragyogóak. Erről elemzések bőven születtek, a gyermekrajzok szakirodalma óriási, és a legtöbb szülő értő olvasója saját gyermeke képeinek, de azért itt mintha lenne valami más is. Minden gyermek festő és költő, így mondják, de a gyermekkor kertjéből a felnőtté-alakulás, formálódás, vagy sok esetben deformálódás traumája kiszakít. A színes ceruzák és filcek szőtte kertek elhervadnak a tolltartóban, a fehér papirosra fekete betűkkel nyomtatunk szerződéseket, bankszámlakivonatot, házassági papírokat, gyógyszerrecepteket, napi és hetilapot, ki tudná mindet felsorolni, s a Füredi karnevál nagy élménye elhalványul, akárcsak az a tudat, hogy valaha mind művészek voltunk, nevet adtunk a világnak, megfestettük, és szerettük az embereket.
A naiv festészethez visszatérni festőként mindig nagy kihívás volt, s igazán csak az igen nagy festők tudták végigvinni, úgy hogy abba már bele volt oltva mindaz a tudás és ismeret, amit a felnőtt bölcsességgel, tanulással, szorgalommal szedhet össze. És mindig volt valami elvágyódás, valami nagy kiszakadni akarás a rettenetből, ismét csak a költeni és festeni vágyás, mint amilyen Gauguiné volt. A látókat elhívják a nagy alkotásra, mint Csontváryt, és ami itt marad, az a ragyogó dokumentum, a nemzeti kincs.
Vollein Ferenc onnan indul, ahová mások meglehet megérkezni szeretnének. Mondják, hogy tanulnia kell még, de én féltem kissé, s remélem nem mérgezik meg, hanem tényleg tanítják majd. Az alap most jó, a látás némely kép esetében megdöbbentő. A rossz arcai sorozat torz tükör, a Füredi karnevál kompozíciós ereje hatalmas, a csopaki présház felett felkelő napban a házak szétolvadnak, a népmesék világa életre kel. Mosolyt fakasztanak képei, kedves és őszinte mosolyt, és erre szükségünk van, ez gyógyít. Őszintén kívánom, hogy ez csak a kezdet legyen, s Vollein Ferenc, négy bés tanuló, ilyen nagy szeretettel haladhasson, festhessen tovább.
Vollein Ferenc képeit megtekinthetik az Irodalmi Jelen virtuális galériájában.
