Domonkos István
Lehet, fontos költő feltámadásának, újraéledésének vagyunk tanúi. Elmondhatnám, hogyan ismertem meg a nevét, aztán hogyan találkoztam az 1971-es születésű Kormányeltörésben című korszakos nagyverssel, de nem valami dicsőséges történet, a vége se dicsőséges, kihagyom inkább. Nem vagyok büszke, hogy ilyen későn, de a vajdasági írók nem foglaltak el nagy helyet a magyarországi irodalmi köztudatban. A dolog Tito láncos kutya kora óta nem jött rendbe, vagy mi lehetett az oka, nem tudni.
Thomka Beáta írja az Új Symposion Domonkos-számában: "Az archetípusok közül Végel (László) rálel a kerítőre, Kerouac csavargóinak itteni utódaira, Tolnai (Ottó) a hübelebalázsok regimentjére, falusi tűzoltókra, amatőrökre, piktorokra, imbecillis falusi modelljeikre, a falubolondjára, a vidéki Orpheuszra, mint Chagall a repülő hegedűsökre, Fellini az Arlequinre, Pierrot-ra, a cirkuszra, bohócra. E vonulat része a gerilla, Domonkos vándormuzsikusa, saját protestsong-énekes, dzsessz-zenész előképe. A csavargó, bohém, a hippi, a lázadó, a baloldali forradalmár magatartásmodelljei beépülnek a modorba és tartásba. A két költő szakállat visel, jelmezt ölt, s a komolykodó irodalmi estet saját föllépésük idejére happeningbe fordítják át. Legenda képződik körülöttük, derékig csüngünk az újvidéki gimnázium ablakában, ha a városból a Telep felé baktatnak. Mitológiát teremtenek, s a maguk számára is fenntartják a helyet ebben a fiktív provinciális univerzumban."
Domonkos István legismertebb művéről, a Kormányeltörésben című hosszú poéma környezetéről, születési körülményeiről beszél Thomka Beáta. A verset az irodalomtörténet is a huszadik század egyik legjelentősebb verseként tartja számon. Ha elhangzik a neve, mindenki a Kormányeltörésben-re gondol. "A diktatúrának, a közép-kelet-európai és balkáni létnek, az emigrációnak, az idegenségnek kiszolgáltatott, az ezerféleképpen megalázható kisember – aki egyszer csak bárki lehet – balladája ez a vers. És most, több mint harmincöt év – és több mint húsz év költői hallgatás – után megszületett a Kormányeltörésben párja, a YU-HU-Rap." – mondja a kiadó a beharangozóban.
"A címet a hangzása miatt választottam. A Yu-Hu majdnem úgy hangzik, mint a Juj-juj! Vagy: Hú-hú-hú... A jujuj a tragikus hangütését húzza alá, a húhúhú az elbizonytalanodott jókedvét (mely álnokul lapít az iszonyatban) a versnek. A rap vulgáris műfaj, ezért választottam. Mifelénk a létbizonytalanság a globalizáció motorja. Magyarország, Jugoszlávia, Csehország, Szlovákia, Románia, Moldva, Ukrajna, Németország, Anglia, Svédország, Kanada stb., sajnos nem valami szűkös háttér. Hangok, sorsok, apró és nagy félelmek, bizalmatlanság. Ha lett volna erőm, aprólékosabban írtam volna meg. Nem a nagy fába, én egy lombtalan, törzs és tőke nélküli fába vágtam a fejszémet. És azt sem tudom, miért! Valahová mégis tartozni kell?" (részlet egy interjúból, 2008. április)
Szabadkán tanult a tanítóképzőben. Dzsesszmuzsikus volt, majd a Képes Ifjúság munkatársa lett, később az Új Symposion szerkesztőségében dolgozott. 1979 óta Svédországban él. Művei: Rátka (versek, 1963), Mao-poe (/Tolnai Ottóval/, versek a Híd mellékletében, 1968), Valóban mi lesz velünk (/Tolnai Ottóval/ versek, 1968), A kitömött madár (regény, 1969, 1989), Via Italia (ifjúsági regény, 1970, 1984), Áthúzott versek (költemények, 1971), Redőny (publicisztikai írásainak gyűjteménye, 1976), Tessék engem megdicsérni (gyermekversek, 1976, 1980), Önarckép novellával (novellák, 1986), Kormányeltörésben (válogatott versek, 1998), YU-HU-RAP (Noran, 2008)
(Domonkos István, Ókér, 1940. augusztus 7., író, költő.)
