Az eltűnt érvek nyomában a Móricz-ösztöndíjjal – Tárca egy fiktív pályázatról

Móricz Zsigmondnak talán éppen saját, Rokonok című regénye jutna eszébe, ha égi szemlélőként jelen lenne a róla elnevezett ösztöndíj kuratóriumi ülésén. Látná, ahogy gyakran sógor, koma, jóbarát alapon osztják szét a havi nyolcvanezret, több figyelmet fordítva a felkapott, befutott nevekre vagy a sehol sem publikálókra, mint az újonnan indulókra, akik valóban rászorulnának a támogatásra. Még az is lehet, hogy kérvényezné az ösztöndíj átnevezését, hiszen realizmusra hajló alkata kevésbé viselné el az iróniát.

A tárcaíró is szeretne élni ezzel a lehetőséggel, legyűrve minden keserűségét, ami a helyzetből adódik. Bár először is az a gyerekkori kérdés ötlik fel benne, hogy tud-e Isten akkora követ teremteni, melyet nem tud felemelni. Ez pedig csakis azért jut eszébe, mert kíváncsi lenne, hogy a Móricz-ösztöndíj támogatna-e olyan kutatást, amely az NKA-s finanszírozások visszásságait tárja fel. Természetesen mindezt a szépirodalom és a publicisztika eszközeivel, nem hatóságként, és még nem is cserbenhagyott adófizetőként.

A frappáns gyerekkori felvetésre adott válasz egész egyszerűen úgy hangzik, hogy Isten nem teremt értelmetlen dolgokat. A kérdés azonban azért sem érdektelen, mert bizonyítja, amit eddig is feltétel nélkül hittünk, hogy a Teremtő normális. Hasonló végkicsengésben reménykedve a tárcaíró azzal a céllal nyújtja be fiktív pályázatát a T. Kuratóriumnak, hogy segítsen áttekinteni azt a donációs káoszt, melynek maga is okozója, megteremtője, részese.

A pályázati útmutató alapján a tárcaíró jelentkezése a hivatalos adatlapra támaszkodva a következőképpen fest.

Név: Sultanus Beatus

Állandó lakcím: Abszurdisztán

Mely kategóriában pályázik:

Irodalmi leleplezések

Az ösztöndíj szakmai programjának címe:

Az eltűnt érvek nyomában a magyar irodalomfinanszírozás rendszerében

A pályázat tartalmának rövid összefoglalása:

Az irodalomfinanszírozás rendszere mára átláthatatlanná vált Magyarországon, mert eltűntek belőle azok a szempontok és érvek, melyek irányt adhatnának a hoppon maradóknak. Az irodalomszervezésbe fektetett közpénzek ismeretlen utakon jutnak a kedvezményezettekhez, akik néha talán maguk sem értik, hogy miért éppen ők érdemelték ki a kuratóriumok megtisztelő bizalmát. Vagy talán egyedül csak ők értik.

A pályázat ideje alatt születő tárcák legfőbb célja lenne, hogy az irodalom határán mozgó kísérletekkel rávilágítsanak az NKA-finanszírozások és az egyéb pénzelosztások körüli következetlenségekre. Mivel tények és adatok nem állnak rendelkezésre a döntési folyamatról, csakis a pályázatok végeredménye, ezért az apróbb hézagokat a tárcaíró fantáziájára támaszkodva kénytelen kipótolni. Ha időközben megszűnne ez a rés, munkája értelmetlenné válna. Ekkor pedig őszintén szólva ő lenne a legboldogabb.

A szakma képviselőjének ajánlása:

"Tisztelt Kuratórium!

Sultanus Beatus tárcáival az előző hónapokban rálépett a magyar kritikaírás tyúkszemére. Sokan bolondnak hiszik emiatt, és úgy gondolják: magára haragította a „kritikusok társadalmát”. Kritikus tárcái valójában a párbeszéd lehetőségét kívánták és kívánják megteremteni, és erre a célra az Irodalmi Jelen webkettes felülete alkalmasabbnak mutatkozik, mint az agyonfinanszírozott és alulolvasott nyomtatott lapok többsége.

Sultanus Beatus emellett kísérletet tett arra, hogy bekapcsolódjon az NKA folyóirat-finanszírozása körüli vitába.

Kérem a T. Kuratóriumot, hogy a magyar irodalmi élet és a magyar demokrácia érdekeit figyelembe véve támogassa a tárcaíró tevékenységét. Emellett a havi nyolcvanezerre is nagy szüksége van Beatus-nak, hiszen szeret jókat inni, nagyokat enni, könyvet, ruhát és vitaminokat vásárolni magának, mint bármely más ember.

Tisztelettel: Boldog Zoltán”

Az ösztöndíj beadásának határideje február tizenkilenc. De nem sietünk, mert a pályázó ismer olyan költőt, aki öt éven át folyamatosan próbálkozott impozáns programokkal és ajánlásokkal, hogy elnyerje a támogatást. Nem sikerült neki. A tárcaíró pedig csak abban bízik, hogy ha jelentkezési kísérlete eljut a T. Kuratóriumhoz, legalább öt évig nem kell hasonló ügyekkel bajlódnia. Tiszta lappal dolgozhat tovább.

"Mit szólsz saját karikaturámhoz?" (Móricz)

Mégiscsak volt érzéke az iróniához? (SB)