Balaton, strand, könyvtár – nyári tárca
Ilyen ínséges nyári szezonban a tárcaíró leírja, hogy Balaton, és reménykedik egy-két internetes kereső kalauzolta látogatóban. Majd bepötyögi még háromszor, hogy Balaton, Balaton, Balaton, esetleg odabiggyeszti mögé: olcsó szállás, és máris nyert ügye van. Eljátszhatja mindezt a horvát tengerpart kedvelt üdülőhelyeinek nevével, és egy nap alatt megszerzi a téli online látogatások felét. De ha már a szerző belebonyolódott ebbe a történetbe, akkor legyen gerinces, és tényleg írjon a Balatonról. Annál egy kicsivel többet, minthogy minden bekezdésben háromszor üvegre veti a nevét.
Merthogy a Balaton és az olvasás, a strand és a könyv nem egymásnak ellentmondó fogalmak. Bár nyaraláskor a turista pénzének jelentős részét szállásra, evésre és ivásra költi, néhány nap hőség, másnaposság, fürdőzés és séta után kedve szottyan a betűre, és miután az összes heti- és napilapot megolvasta, az egyre soványabb pénztárca és a szűkös napok egy-két kisregény ígéretét vetítik elő. Ilyenkor persze a turista lusta lenne elmászni a könyvtárba, hogy beiratkozzon, és hamis igazolvánnyal tetemes papírmennyiségtől fossza meg az aprópénzből tengődő intézményt.
Lustaságával számolva azonban a könyvtár költözik ki hozzá a balatonalmádi strandra, és amit ettől kezdve üvegre vés a tárcaíró, bizony nem fikció. Mert léteznek még élelmes könyvtárosok, akik nem adnak esélyt a lusta olvasónak, hogy mindenféle szellemi gyarapodás nélkül égesse szét bőrét a napon. Fogja hát a sápadt arcú kollégákat, és kiülteti a strandra némi választékkal, egy hosszú katalógussal és egy-két futárral, hogy a balatoni turisták betűéhségét kiszolgálják. A strandkönyvtár jól megfér a büfé és a lángosos bódé mellett, és büszkén tart nyitva este nyolcig azzal a tudattal, hogy világszabadalom. Mármint csak volt, mert az almádi Wesselényi-strandról hamar átvették az ötletet a keszthelyi kollégák. Ahonnan párszár forint kaucióért mindenki a szállásra viheti a könyvet, hogy majd befejezés után visszaadja. A futárszolgálat ugyanis fél órán belül szállítja a választott köteteket. És láss csodát, a nyaralók nem szeretnek könyvet lopni, mert az állomány szinte alig csappan meg a főszezonban!
Milyen könyveket ajánl a tárcaíró a strandkönyvtár kínálatából, melyeket a kedves olvasó semmiképpen ne vigyen magával? Felejtsük el az orosz realistákat, mondjunk le a csavaros posztmodernről, és egyáltalán minden vaskos műről! A strand a kisregények helye, a néhány órás olvasmányoké, a legfeljebb egy-két délutánra nyújtott történeteké. Itt van például Baricco-tól a Selyem vagy a korábbi Tengeróceán, ami tényleg olyan finoman simogat, mint a naptejet elkenő kéz. És talán éppen az az egyik legnagyobb erénye az iménti könnyed kisregényeknek, hogy bármikor gyorsan lecserélhetők egy naptejet elkenő kézre. A különbség alig érezhető.
