Író az égben - Saint-Exupéry
Megdől, talán nem is kár, ha megdől az eredeti verzió, amely szerint Saint-Exupéry hősies harcban végezte, miközben a postagépet védelmezte a német sátán ellen. A korábbi teória azt állította, Exupéry gépét találat érte, ezért zuhant a tengerbe. Az elmúlt hónapokban megtalálták a roncsokat, átvizsgálták, kiderült, nincs rajta golyónyom, nem utal semmi arra, hogy baleset történt volna.
Martin Buckley brit kutató évtizedeken át tanulmányozta Saint-Exupéry életrajzát, különös tekintettel élete utolsó hónapjaira. Ami a naplókból és levelekből kiderül, a kutatót súlyos következtetés levonására késztette. Szerinte az író különös pszichikai állapotban élte meg utolsó éveit. Ez két bizonyítható tételnek köszönhette. A két tétel szigorúan összefügg, az irodalomtörténet mindkét tételt – természetesen a francia is – gyengéden elhallgatta. Saint-Exupery tíz éve harmincöt éves korától vagy alkoholista, vagy éppen elvonási stádiumban szenved. Alkoholizmusából következett egyrészt, hogy nemi energiáit károsan befolyásolta (közérthetőbben: impotens volt), ami pedig párkapcsolatait befolyásolta károsan (magyarul: egyedül élt).
A kis herceg negyvennégyben messze az európai sikertől. Negyvenháromban fejezi be a legutolsó változatot. Európa irodalmi problémái Hitler irodalmi munkásságának beszüntetésében és a német nemzetiszocializmus legyűrésében materializálódnak. Az év januárjában balesetben megsérül a nyaka, képtelen mozgatni, a hadsereg úgy dönt, defektes, öreg, sérült, alkoholista (impotenciájáról nem tudnak, A kis hercegről még annyira sem), negyvennégy éves, megvonják pilótaengedélyét, nem engedik gépre többé. Saint-Exupéry július 31-én mégis felszáll, bár az előkerült repülési naplókból nem derül ki, engedéllyel, vagy egyszerűen elcsórta a kifutóról.
A lényeg, hogy negyvennégy éves korára Saint-Exupérynek minden összejön, ami egy férfiembert padlóra vihet. Egyedül van – okkal. Szenved az alkohollal, az alkohol nélkül (ez már csak így van alkoholistáéknál). Íróbarátai, Camus és Sartre – megítélése szerint – sokkal jobban állnak az irodalmi ranglistán. Két lehetőség áll előtte, vagy hagyományosan megöngyilkolja magát, ami sima halál, a háború vége felé ezzel nem könnyű meghatni az európai közönséget, vagy más utat választ, a héroszét. A második mellett dönt, megteremtve ezzel a hős pilóta nimbuszát, amely nimbusz kétségtelenül segíti A kis herceg megerősödését (segít szárba szökkeni, ahogyan Karafiáth Orsolya mondaná.) Civil aggyal az ár goromba és kockázatos. De az író legendából, reputációból író elsősorban, az életmű várakozva toporog, ugrásra készen. És eddigre az életmű kész.
Többek között A kis herceg. A regény alapja egy korábbi zuhanás, és annak következményei. A Párizs-Saigon közti repülőúton Saint-Exupéry géphiba miatt lezuhan, és az akkor 35 éves író napokon át bolyong étlen-szomjan a Líbiai sivatagban. A megélt események formálódnak néhol didaktikus, néhol mese- és álomszerű szöveggé.
A következő ajánlással helyezi az olvasók elé: Léon Werth-nek. "Kérem a gyerekeket, ne haragudjanak, amiért ezt a könyvet egy felnőttnek ajánlom. Komoly mentségem van rá: ez a felnőtt széles e világon a legjobb barátom. De van egy másik mentségem is: ez a fölnőtt mindent meg tud érteni, még a gyerekeknek szóló könyveket is. Harmadik mentségem pedig a következő: ez a felnőtt Franciaországban él, s ott éhezik és fázik. Nagy szüksége van vigasztalásra. Ha pedig ez a sok mentség nem elegendő, akkor annak a gyereknek ajánlom könyvemet, aki valaha ez a felnőtt volt. Mert előbb minden felnőtt gyerek volt. (Csak kevesen emlékeznek rá.) Ajánlásomat tehát kijavítom, ilyesformán: Léon Werth-nek, amikor még kisfiú volt."
Jó vicc. Vagy ilyes.
Írónak soha nem könnyű. Háborúban, amikor változnak a koordináták, nehezebb. Az alkoholista írónak, aki egyedül kel, egyedül fekszik, önbizalma megrogyva, jövőképe nulla, lehetőségei nulla körül - baromi nehéz lehet reggel felkelni. Belátható. Belátjuk.
(Antoine de Saint-Exupéry, Lyon, 1900. június 29. – Marseilles, 1944. július 31., francia író és pilóta.)
Művei
L'aviateur (1926) (A pilóta)
Courrier sud (1929) (A déli futárgép)
Vol de nuit (1931) (Éjszakai repülés)
Terre des Hommes (1939) (Az ember földje)
Pilote de Guerre (1942) (A hadirepülő)
Lettre à un Otage (1943) (Levél egy túszhoz)
Le Petit Prince (1943) (A kis herceg)
Citadelle (1948) (Citadella)
