Magyar Csillag
A Nyugat Babits halálával bevégezte, ’41 október elsején megjelent a Magyar Csillag. Bőven tart a második világháború. A Magyar Csillag szerkesztője Illyés Gyula, társszerkesztője Schöpflin Aladár. "A lap az 1940-es évek elején nagy szerepet játszott az irodalomban, mivel a megszűnt Nyugat nemzedéke mellett a legjobb magyar népi írók táborát is maga mögött tudhatta. Felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújtott a magyar nép szellemi függetlenségének megőrzéséért vívott harcban a fasizálódással szemben." Fogalmazza meg bölcsen egy irodalomtörténész (nem nevezem nevén), mintha fogalma nem volna arról, hogy "fegyverek közt hallgatnak a múzsák" (In vino veritas), mintha nem tudna arról, hogy Illyés Gyula talán mégsem a teljes magyar irodalom védőszentje, mert az mókás volna. Hogy talán nem tud a Gömbös-féle összeülésről, ahová magával viszi Németh Lászlót, Szabó Lőrincet , szegény Kodolányi Jánost.
Aztán egyedül Illyés ússza meg, ő kaviározik a hatalommal évtizedekig, közben megírja a zseniális Egy mondat a zsarnokságról, hogy ki mindenki szem a láncban, hátha így nem gondol arra senki, ő igen erős láncszem a láncban. Szabó Lőrincet, a barátot, meg alig képes kimosni a szarból. A politikai analfabéta Szabó Lőrinc politizálni kezd, pedig egy irodalmár, aki a metrummal tölti ideje jelentős részét, másik felét a női genitáliák elfoglalásával és birtoklásával, nem ért a politikus lelkéhez, a politikai időszámításhoz.
A Magyar Csillag 1944-ben, Szálasi hatalomátvételekor, amikor a zsidókat elkezdik a Dunába lövöldözni, szűnik meg.
Sehol nincs nyoma, hogy a pénztelenségben sorra megszűnő folyóiratok mellett hogyan marad életben négy háborús éven át a Magyar Csillag. Érthetetlen, és ezen talán el kellene tűnődni, sehol nem találni nyomát, a papír- és pénzhiányban, íróhiányban, olvasók és előfizetők hiányában Illyés Gyula ugyan hol kalapolta össze a pénzt a negyvennyolc megjelent számra.
És azon is el lehetne ugyanakkor tűnődni, ugyan miért nem hangzott el soha kérdésként.
(Magyar Csillag, 1941. október 1. — 1944. április 1., irodalmi és kritikai folyóirat, a Nyugat utóda a II. világháború alatt.)
