Az epedő katona és Dosztojevszkij
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Valihanov és Dosztojevszkij Szibéria után
Nem szokás bevallani, hiszen világirodalmi nagyságról van szó, hihetetlen nehezen barátkoztam meg Dosztojevszkijjel. Elhangzik a név, Dosztojevszkij, és hopp, a beszélgetőpartner ájultában lehuppan a legközelebbi székre, olyannyira megrendíti az emberi szenvedés, humanizmus, a lélekábrázolás technikája.
Nálunk járt Dosztojevszkij. Mindenféle kiadások, mindenféle könyvek, de nem kapacitált semmi és senki. Kísérletem A kamasszal rosszul sült el. Gond volt a végeérhetetlen, alig megjegyezhető orosz nevekkel. Vissza-vissza kellett kanyarodnom, hogy kiderüljön, ki a franc ez a háromnevű már megint, hol találkoztunk korábban. Arról nem beszélve, sűrűnek találtam, setétnek, nyirkosnak, barátságtalannak. Korán sem lehet. Fjodor Mihajlovics bizonyos érettséget követel magának.
Visszatekintve nem is értem, ha ennyi mindent olvastam katonaként, miért utáltam annyira katona lenni. És persze azon is érdemes eltűnődni, mekkora áldozatot képes hozni az ember egy lehetséges dugásért (szerettem volna szeretni a könyvtárosnőt, ami tán nem nagy disznóság egy huszonéves fiútól, ugyanígy szerettem volna a szőke, nagymellű kantinosnőt is, a cél érdekében kettesével zabáltam a Balaton-szeletet, azóta is utálom; ez a két szagolható, nézhető húsvér nő létezett közel, távol), a Bűn és bűnhődés két könyvtári kötetét, de a Karamazov testvérek két kötetét is elolvastam.
Elemeztük a könyvtárosnővel a Karamazov családból áradó sorsszerűséget, ahogy illik. Tehát ha valaki ma rákérdezne, mit szimbolizál, amennyiben társadalmi elrendezés szempontjai szerint vizsgáljuk a nagy volgai lélek: Dimitrij, a populista, terrorista, nihilista: Iván, mit a szemforgató-áhítatos: Aljosa, nem kellene sokat készülnöm a válaszra. A kudarcos akciók sokáig megmaradnak a kudarcot vallóban, minthogy a nő persze nem jött össze. A nők általában összejönnek (vagy nem), de a kiskatona helyzete szinte reménytelen. Az okoska kiskatona és a húszas évei végén járó kívánatos, mandula- és könyvszagú nő ülnek a lócán, csillogó szemmel eszmét cserélnek az orosz irodalom múltjáról és jelenéről, az orosz irodalom nagy, XIX. századi meneteléséről, világirodalmi hatásáról. Aztán a kiskatona merev szerszámmal és párás tekintettel visszabotorkál körletébe, a 6. üteg reménytelen bakszagába, a nő hatkor bezárja a könyvtárat, hazaüget húsz évvel idősebb alezredes (ales) férjéhez a tiszti lakótelepre, aki vagy leitta magát eddigre, vagy most kezdi. Ennyit az irodalom lélekre gyakorolt tiszta hatásáról.
Meglehet, a könyvtárosnő miatt vettem meg. Ide egy nosztalgikus bekezdés.
Elképzelhető ma, a mai anyagi viszonyok közt, hogy az ezerszer és százezerszer elátkozott Kádár-diktatúrában hetente legalább egyszer meglátogattam mindkét(!) útba eső váci antikváriumot, félrerakattam, amit találtam, és fizetéskor (havonta két alkalom: 11-e, 26-a), dicsőségesen hazacipeltem a könyvcsomagot? Emlékszik erre az időszakra valaki?
Tehát talán miatta, a nő miatt érzett csalódás vetette meg a nagy Dosztojevszkij Európa-sorozatot. Fekete-fehér papírborító, belül vörös-fekete selyem. Tíz évet állt a közönséges könyvespolcon, soha nem került le onnan. Egyik költözés alkalmával a megtisztelő üveges-szekrénybe települ, ott várakozott vagy harminc évig. De nem jutott személyes érintkezés a továbbiakban. Néhány cím a választékból: FELJEGYZÉSEK AZ EGÉRLYUKBÓL, BŰN ÉS BŰNHŐDÉS, FELJEGYZÉSEK A HOLTAK HÁZÁBÓL, A HASONMÁS, A JÁTÉKOS, KARAMAZOV TESTVÉREK, ÖRDÖGÖK. Most a pincében várnak a szebb, jobb időkre.
1872-ben
Néhány száraz adat rövidkommenttel:
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij Moszkvában születik 1821. november 11-én, Szentpétervárott hal meg, 1881. február 9-én, még nincs hatvan.
1837-ben Hadmérnöki Intézetbe kerül. Nem tesz jót neki a katonai intézmény. Tanul, miközben részeg apját agyonverik a parasztjai. Van ilyen. D. az iskolaévek alatt szokik rá a ledér nőkre, a vodkára. Nem mellesleg Balzacot fordít (1844).
Megjelenik a Szegény emberek (1845), sikert arat az elsőkönyves, amit aztán elismerésben szűk esztendők követnek. Szerencsétlenkedik, apróságokat, novellákat, szatírát ír, nem tudja, merre tovább.
Csatlakozik egy aktuális radikális csoporthoz, megszívja (vagy nem, azt mondja Bereményi a Cseh Tamás nótában, hogy jót tesz a jó Fjodor Mihajlovicsnak Szibéria, a halálos ítélet és Szibéria együtt tágítja a látómezőt). 1849-ben tartóztatják le. Tizenegy évébe kerül (1849-1860).
1866-ban jelenik meg a Bűn és bűnhődés. Ettől kezdve Dosztojevszkij irodalomtörténet.
Síremléke a Nevszki kolostorban (700)
