A kádárista Balogh
Nincs túl sok hátra Trianonig, amikor megszületik.
Úgy alakult, hogy Balogh Edgárt nem olvastam. Ha könyvet vásároltam Erdélyben, az soha nem Balogh Edgár volt. Nem kötődik hozzá olvasmányélmény, rákeresek. A MEK a következőket írja róla: "Balogh Edgár múlhatatlan érdemei közé tartozik, hogy Fábry Zoltánhoz, Gaál Gáborhoz hasonlóan – szembeszállt az irredenta vagy öncélú kisebbségi irodalommal, a kisebbségi helyzetből a kelet-európai népek egymásra utaltságának s összeolvadásának gondolatában látta meg az egyetlen reális kiutat." Fábry Zoltán, a mindközönségesen stószi remetének nevezett felvidéki író, publicista életművét ismerem. Hasonló mentalitással nem lehetett könnyű Balogh Edgár élete. A nagymagyarok utálhatták rendesen.
Baloldali volt, de mi más lehetett volna a két világháború között?
"Balogh Edgár kijött a fegyházból, bolsevistábban, mint valaha." – mondja TGM.
"Balogh Edgár magyar kommunistából egyszerűen magyar lett a meg nem váltott világban. Az erdélyi magyar nép kultúráját elnyomták, múltját letagadták, megrágalmazták, befeketítették, elfeledtették. Edgár kolozsvári helytörténeti múzeumot alapított a Szabók bástyájában (soha nem nyílt meg), irodalmi lexikont szerkesztett, lapot szerkesztett, hagyományt őrzött, egyre konzervatívabb lett, egyre magyarabb. Politikailag pedig azt az abszurdumot sikerült megvalósítania, hogy ellenzéki pozíciót csinált a kádárizmusból – Romániában!
Mert hiszen ott az volt. Azért persze, mert magyarországi volt, és azért, mert hruscsovista volt: leninista, de antisztálinista, ha még érti ezt valaki. Romániában "a párt" azért fordult szembe 1964/65-ben a Szovjetunióval, mert őrizni akarta az engesztelhetetlen, monolit sztálini rendszert, s ezt kisebb hiátusokkal, enyhítésekkel, majd 1972/73 óta nyílt fasizálással meg is őrizte egészen az 1989. decemberi forradalomig. (Románia függetlenebb volt a Szovjetuniótól, mint Jugoszlávia – vagy Ausztria. Függetlenebb és represszívebb. Ezt tagadni illik, különben a román "rendszerváltók" nem foghatnák a Ceausescu-rendszert az oroszokra, ami ma a hivatalos világnézet.) Balogh Edgár a kilencszázhatvanas években már az erdélyi magyarság szellemi vezetőjének érezte magát (fülem hallatára hasonlította magát Musztafa Barzanihoz, a kurd vezérhez)."
Ilyen bonyolult az élet a kommunisták közt.
Balogh Edgár (1906. szeptember 7., Temesvár – 1996. június 19., Kolozsvár), előbb szlovákiai, majd az 1935-ben történt kiutasítása után romániai magyar publicista. Apja nagyszebeni szász Kessler Ferenc, anyja pozsonyi, magyar irodalomszakos tanárnö.
Művei
Íratlan történelem (cikkgyűjteménykek, 1939)
A Szudétáktól a Fekete-tengerig (cikkgyűjtemények, 1945)
Egyenes beszéd (cikkgyűjtemények, 1957)
Toll és emberség (irodalompolitikai jegyzetek, 1965)
Én tintás esztergapadom (jegyzetgyűjtemények, 1967)
Intelmek (esszék, 1972)
Duna-völgyi párbeszéd (cikkek, tanulmányok, dokumentumok, 1974)
Mesterek és kortársak (tanulmányok, 1974)
Szárnyas oltár (elbeszélések, 1978)
Vargyasi változások (szociográfia, 1979)
Acéltükör mélye (félszáz igaz történet, Kriterion, Bukarest, 1982)
Hídverők Erdélyben 1944-1946 (válogatott cikkek, 1985)
Magyarok, románok, szlávok (válogatott tanulmányok, cikkek, interjúk. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1986)
Tíz nap Szegényországban (szociográfia, 1988)
