A csodaszámba menő finn - Waltari

Waltari több általános irodalmi tétel élő (halott) bizonyítéka. Bizonyíték például arra, hogy egy ötmilliós kis népnek is lehet világbajnok írója. Az ötmilliós nemzet mást is bizonyított persze, lehet, ez a finn lélekben búvik, a finn ilyen, amióta világ a világ, azt nevezetesen, hogy önbizalommal kell odaállni, és akkorát ütni, amekkorát csak tudunk, nem kell azonnal telerottyantani a gatyát, alkut keresni, janicsárnak állni (mint a magyarok), amikor a százszor erősebb szomszéd szemet vet jószágunkra, asszonyunkra, nyírerdeinkre. Ütni nagyot, kiverni legalább két fogát. Ez – valljuk be – nem annyira irodalom, mint nemzetkarakterológia.
Waltari arra is élő – halott – bizonyíték, hogy az irodalom felé sodródó ember ifjú korában a következő jelzőkkel ábrázolható legtisztábban: sznob, sznobabb, legsznobabb, legeslegsznobabb. Emlékszem a nagyképű elutasító gesztusra, amikor nagyon fiatal íróként orrom alá nyomták Szinuhe című regényét. Hogy "nem érdekelnek a szerelmes történetbe ágyazott történelmi mesék". Hogy más dolgom van. Volt is, mit tagadni. A sznob a trendnek óhajt megfelelni. A trendet szolgálja. Finnegans Wake-et (Joyce) olvas két pofára (párizsi Magyar Műhely, 1973), Musilt olvas két pofára (A tulajdonságok nélküli ember), Proustot olvas két pofára, a Bimbózó lányok árnyékát, az Eltűnt időt, Szentkuthytól az Ulysses miatt a Praet, kutatja a trükköket, rámozdul, amiről úgy képzeli, felfedezte, kézben tartja.

Waltari 1908-ban születik. Apja iskolaigazgató és evangélikus lelkész. A fiú öt éves, amikor apja meghal, ezután édesanyja mellett két férfi, egy teológus és egy mérnök neveli. Az eredmény – ha nem egy mindenre elszánt, mindenre jogosult férfi, az apa nevel egy gyereket –, a szellem sokkal nyitottabbá válik. Irodalmat és teológiát tanul, 1924-ben – ha hinni lehet a lexikon adatainak: tizenhat évesen – a filozófiai tudományok kandidátusa.    Előbb kiadói szerkesztő, aztán kritikus. 1938-tól csak az irodalom.
Mindent ír. Verset, verses drámát, színművet, szatírát, történelmi nagyregényt, hangjátékot, pamfletet, detektívregényt. Sikeres detektívregényeiből él. De a Szinuhe is hozza a pénzt, megjelenik a fél világon. A maradék dollárral, fin márkával (markka) a finn irodalmat és a színházi életet támogatja. Az ész megáll. (Érdekesség, hogy komoly összeget adományozott a fóti gyermekvárosnak, ettől aztán duplán áll meg az ész. Ismerve a magyar adományok tekervényes sorsát, megnézném, ugyan ki épített Waltari pénzén kacsalábon forgó kiskastélyt.)
Waltariról nemigen lehet mit beszélni. Végigdolgozza életét. Hősei, főszereplői – akár hatalomban, akár hatalmon kívül – felismerhetően emberek. Élő, lélegző, érző emberek, ismerős nők, férfiak egy kisvárosból.