Onagy Zoltán

Róma szolgálatában - Vergilius

2010. szeptember. 21. - 05:08

Publius Vergilius Maro halála - Brundisium, Kr.e. 21. szeptember 21.

Vergilius az első költő, aki egy pénzeszsák unszolására (Maecenas) megírja a Georgicát (Kr.e. 39-29), mely az ősfoglalkozások (földművelés, faápolás, állattenyésztés) dicsőítésével igyekezett a polgárháborúkban eldurvult lakosságot lelkileg visszavezetni a békés életformához.
Ez a szocialista realizmus átnevelési kísérletének latin megfelelője. Pontosan. Később Augustus császár magasztalására, és dinasztiájának isteni eredetét bizonyítandó megírta a 12 énekből álló Aeneist.
Ha analógiát keresünk a közelmúltból, ez nem egyéb, mint a 60 éves Rákosi Mátyás előtti tisztelgő díszkötet vezető magyar írók-költők tollából. Ha az ember gyerekkorában tudta volna, hogy a világ nem változik, a seggnyalás és a hajlongás működteti az irodalmat is, időben kirugdossa magát a könyvtárból, és a Vergilius által is preferált munkák felé (földművelés, faápolás, állattenyésztés) veszi az irányt. Az élet szebb volna, bár szagosabb.

A boldog révbe küldjük most hajónkat,Hallgatva nagy Sironnak bölcs tanácsára,Elűzünk minden gondot életünkből ma.Ti is, Camenák, innen menjetek gyorsan,Édes Camenák, – mert szóljunk igazságot –:Édes volt véletek, hát jöjjetek mégisPapirjaimhoz, ám csak bölcsen és néha.

– Appendix Vergiliana, Catalepton 5

Publius Vergilius Maro (Andes, Mantua közelében, i. e. 70. október 15. – Brundisium, ma Brindisi, i. e. 19. szeptember 21.) A Vergiliusként ismert római költő, Ovidius és Horatius mellett az augustusi aranykor költőtriászának legnagyobb epikus költője. Neve korábban Virgilius alakban volt ismert. Legismertebb művei az Aeneis című eposz, a Georgicon című eposz-„tanköltemény” és a Bucolica avagy Eclogák néven ismert tíz eclogából álló bukolikus gyűjtemény.