Nyolc éve halt meg a Jóreggelt búbánat szerzője
Nyolc éve halt meg Francoise Sagan, a franciák bestseller-írója. A régóta betegeskedő írónőt a franciaországi Honfleur kórházában érte a halál 2004. szeptember 24-én, amelynek állítólagos oka tüdőembólia volt.
Első regényét, a Jóreggelt búbánatot, melyet a kiábrándult fiatalság bibliájaként is emlegettek, mindössze tizennyolc évesen írta, 1954-ben.
A regény férfi és nő harcát jeleníti meg. Nagy ötlet. Tizenhat éves lány - Cécile - modorában mutatja be két negyvenes ember szerelmét. A férfi, Cécile apja felelőtlenül és könnyelműen végigélt életét próbálja megváltoztatni Anne, a komoly, mélyérzésű nő oldalán. Sagan női szereplői rendszerint olyan mélyen éreznek, mint az aranybánya. Ezt a női olvasók felismerték, megszerették, vették, mint a cukrot, és olvasták, mint a szakácskönyveket. A regényben a mélyérzésű Cécile mindent elkövet, hogy minden - rokonszenves nőt - elhajtson apja mellől. A férfi érzi a bölcsebb, átgondoltabb élet fontosságát, de a régi életmód csáberejét is. Természetes számára, hogy Anne-t is megcsalja, ahogy minden eddigi nőt, ám a finom, érzékeny asszony ezt képtelen elfogadni. Van ilyen. Ebben a reményvesztettségben állva éri a halál, állva hagyva a férfit is, az olvasót is, öngyilkosságot követett el, netán autóbaleset áldozata.
Az elviselhető modorú regény az 50-es évek francia fiatalságának lelkét mutatja meg. A rosszkedvű, cinikus kamaszlány zavaros érzelmeit az írónő autentikusan mondja fel, mondanánk, ha fogalmunk volna arról, milyen lehetett a cinikus, rosszkedvű francia lányok zavaros érzelemvilága az ötvenes években. Sagan azóta is Franciaország egyik legsikeresebb írója, de - a szakértő irodalomtörténészek szerény véleménye szerint - újabb művei nem emelkednek túl a szokványos bestsellerek színvonalán. Egyébként a szakember irodalomtörténészek rendületlenül ezt állítják minden sikeres műről, olvasott szerzőről. A regényt huszonkét nyelvre fordították le, és világhírnevet hozott az írónőnek. Ezt követően élete során Sagan mintegy negyven regényt és színdarabot publikált, köztük az Enyhe kis mosolyt és a Szereti Ön Brahmsot.
A Brahms-regény ugyanabban a miliőben játszódik, ahol a legnagyobb a magány és az öregedéstől való félelem, és a cselekvés egyedüli módja a szerelmi kapcsolatok váltogatása. Egy negyvenes évei felé közeledő nő egész életét betöltő, vigaszt adó szerelmének a története ez a kisregény. Hasonlóan a Jó reggelt... nőalakjához, Paule mélyérzésű, mint a templomi orgonista, s ezért nyilvánvalóan mélyebb pasi járna neki - úgy gondolja -, mint amennyire sekélyes az ő választottja, Roger. A férfi-nő kapcsolat örök problematikája: a mélységesen mély érzelmű nő, aki bármikor alámerül a tenger fenekére, aki folyamatos érzelmi feszültségben él. Ebben az örök feszültségben kapja el őt egy 14 évvel fiatalabb férfi, akivel féktelen három évet tölt el. Ez a szerelem menedék lesz, ugyanakkor bizonyíték rá, hogy képtelen elfelejteni sekélyes férjét. A nők ilyen bonyolultak.
A regény nyelve tiszta, mint a hó, könnyű és hajszálpontos. Sikere a laza egyszerűségben, a jól karakterizált hétköznapi jellemrajzokban és a kevés szereplő mozgatásában rejlik. A könyv a Júlia-történetek, és a Nők Lapja olvasók második fokozata.
Az írónő elmúlt évtizedeiben - közismert szenvedélybetegségen túl - egyéb izgalmakban is része volt. Adócsalás miatt egyéves felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a párizsi büntetőbíróság. Az akkor 66 éves francia írónőt 830 ezer euró után járó adó elsíbolásában marasztalták el. Eredetileg börtönbüntetés és 50 ezer eurós pénzbírság kiszabását indítványozta. Az írónő adócsalási ügye egy szívességből indult. André Guelfi üzletember arra kérte, hogy személyesen adjon át egy levelet a néhai Francois Mitterrand-nak; az egykori szocialista köztársasági elnökhöz Sagan köztudottan bejáratos volt. A levelet Iszlam Karimov üzbég elnök írta, arra kérve Mitterrand-t, hogy az Elf állami olaj- és vegyipari konszern tervezett üzbegisztáni olajüzletét Guelfi közreműködésével üssék nyélbe. A szerződést ugyan 1992-ben aláírták, de egy évvel később a franciák felmondták. A Sagan-fejezet csak egy aprócska színes mellékszál az egész francia eliten átsöprő Elf-botrányban. Guelfi ettől függetlenül hálásnak bizonyult: mintegy 610 ezer eurót utalt át egy építkezési vállalkozónak, aki felújította az írónő normandiai kis kastélyát. Sagan a vád szerint ezt az összeget elfelejtette bevallani, ráadásul még két – összesen 220 ezer euró értékű – csekket, amelyet Guelfitől függetlenül kapott és váltott be. A védelem szerint a súlyos kábítószer-függőségben szenvedő Sagan – aki egészségügyi okokból nem jelent meg sem a tárgyaláson, sem az ítélethirdetésen – sosem fogadott el a közbenjárásért pénzt vagy más anyagi juttatást Guelfitől.
Jacques Chirac francia államelnök és Jean-Pierre Raffarin miniszterelnök részvétét fejezte ki Sagan családjának az írónő elhunyta miatt. „Halálával generációja vezető figuráját vesztettük el, aki igen sokat segített abban, hogy a nők társadalmi pozíciója javuljon Franciaországban” - áll Chirac hivatalos közleményében.
Francoise Sagan (1935. június 21, 2004. szeptember 24)
