Reviczky Gyula
Láthattunk a magyar irodalomtörténetben szerencsétlen írót is, költőt is, de Reviczky – azzal együtt, hogy az Arany és Ady kijelölte irodalmi korszak közti idő meghatározó hangja – lóhosszal nyer balsors dolgában. Az első meglepetés örökségosztáskor éri, kiderült, zabigyerek, neki nem jut a vagyonból. Arisztokrata apa és szlovák cselédlány törvénytelen teremtménye. Anyja lelép, apja veszi magához, apja felesége sajátjaként vállalja és neveli, minthogy ő nem szül gyereket. Csakhogy a nevelőanya korán elhuny, közben az apa úgy hal meg, hogy elfelejti törvényesíteni a fiút. Az osztásnál derül ki, hogy a családi vagyonból neki nem jut, nem hívják Reviczkynek, igazi neve Balek Gyula. Na, ez az. Még a név is. Ott áll szegény üres zsebbel, név és nemesség nélkül a tőkések és a nemesurak későfeudális Magyarországában.
Kénytelen volna tehetségéből – irodalomból – megélni, de nem kell az irodalomnak. Az irodalom a szigorúan bebetonozott jajmagyar és bánatmagyar a kiegyezés utáni Budapesten.
Néhány évet vidéken házitanít, de menekülnie kell, mert elgázolja a realizálhatatlan szerelem. A szerelem az a vonat, amely a költőket rendszerint elgázolja. A költő 1875. október 11-én utazik a bánsági Dentára. Egy kincstári tiszttartó két fia mellé alkalmazza házitanítónak. A következő hónapban ellátogat a közeli Dettára, Bakálovich Emmához, hogy megköszönje segítségét, ajánlásra jut ugyanis az álláshoz. Emma – a szerelem tárgya – a tanítványok anyjának a barátnője. Életveszélyes konstelláció. Ráadásul ismeri a költő nevét a Figyelőből és az Új időkből. Emma vers- és irodalomkedvelő hajadon.
Szerelem első látra, azt hiszem, így mondják. Ami nem csoda. Bakálovich Emma 24 éves, telivér leányzó. Reviczky húsz éves. Mi másra van szükség a pampákon, hogy megrezdüljön a térd, elhomályosuljon az elme? E szerelem versben is megnyilvánul. Ekkor írja a Donna Diánát – az Emma ciklus második versét, melyet Emma is elolvasott egy Dentán tett látogatása alkalmából. A szerelem feltűnő valami, a liezont kiszúrja a jó szemű kisváros, szerelmük rövidesen pletyka tárgya. Reviczky felmentését kéri állásából, közben reméli, szerelmüket nem töri össze a szóbeszéd. „Fogja mindenki kövét és dobja mielőbb rám, környezzen a gyűlölet, a filiszteri ítélet mindenfelől s én akkor is tudok szenvedni és remélni.” – írja igen költői hévvel Emmának 1876. március 10-én.
Persze Emma, aki pontosan felméri, mitől döglik a légy, leállítja a dolgokat. Kíváncsisága az irodalomkedvelő érdeklődése a publikáló költő iránt, albérletbe nem szándékozott költözni vele, ami rendben is volna. A nő szerelmes ugyan, és rendben is minden, amikor rendben minden, de kevés szerelem harcol meg sikerrel rangbéli különbséggel, végül Reviczky pakol, 1877 júniusában, a tanév végén elhagyja Dentát és Pestre utazik.
A melodramatikus történetet megírja majd az Apai örökség című regényben. Évekig leveleznek. Emma utolsó levele vet véget az elhúzódó dalnak, mert Reviczky üzeneteiben, leveleiben folyamatosan kaparássza az ajtót: „Leljen abban vigaszt, hogy hervadt virága azt tekintené legnagyobb jótevõjének, aki meggyilkolná. Miért is kellett egymást ámítanunk, hogy szeretjük egymást?... Édes barátom, vigasztaljon...” Reviczky ekkor megírja az Emma ciklus befejező versét, mely az ötvenegy költemény közül talán a legszebb. Címe: Szerelmi epilóg, melynek az utolsó szakaszát idézzük: „Szállj búcsúdal, szép rímbe vidd meg,/ Mi van sorsomba írva/ Szívem más névre nem nyílik meg,/ Emmával tér a sírba.” Emma emléke sokáig visszatér, reméli, találkoznak. Találkozásuk persze elmarad. Reviczky halálakor Emma ott nyugszik a dettai temetőben. Sohasem ment férjhez. 1889. január 7-én vesegyulladás következtében halt meg. Sírkövén a következő szöveggel: „Az élet rövid béke és hosszú harc / És a halál rövid harc s hosszú béke.”
Reviczky Pesten sikerrel ráfordul a világirodalomra, Baudelaire-t fordít pl. (Baudelaire ugyanazon a napon születik, mint Reviczky, 34 évvel korábban). Újságot ír, irodalmi cikkeket és kritikákat. Jól fogyó versesköteteket – új, hiányzó hangon. De eléri a kor gyógyíthatatlan betegsége, a tébécé. Ráadásul tbc közben új betegség kaszálja el, veszélyesebb a tüdőbajnál: a nagyétvágyú Jászai Mari. A Nemzeti primadonnája kinyírja Reviczkyt. Még együtt fordítják a kor botrányíróját: Ibsent. A költő az irodalmi élet központi figurája. Gyengéd, bánatos verseit országszerte ismerik. Nagyon beteg. Jászai Mari lecseréli a kölyökkorú Szomory Dezsőre. Ennek ismeretében hal meg. Harmincnégy éves. Nem sok jutott neki a jóból.
Reviczky Gyula († Budapest,1889. július 11.) az irodalomtörténet egyik legszerencsétlenebb költője.(sz. 1855 április 9-én).
Kapcsolódó: Három Reviczky-vers az Emma-ciklusból (561)
