Mark Twain
Semmi ok nincs. Csak éjfél után kióvakodom a laptoppal a konyhába (itthon van mindenki + 1 fő), hogy ne zavarjak senkit, remélve, befejezem a recenziót Baranyi Mária Horn Gyula-könyvéről. Nem szorít az idő, nincs rá megrendelő, de eszembe jutott egyféle párhuzam a parlamenti választásokról, és hogy ne felejtsem el hajnalig, amikoris rendesen kirúg az ágy, legalább vázlatosan lejegyezzem. Ki kell bújni a takaró alól, ha nem akarom reggel átkozni magam, mert nem jut eszembe, mi az a végigvitt világmegváltó gondolatsor. A dolog persze nem ilyen egyszerű. Ha kibújok, azért átkozom magam, hogy milyen hülye szakma ez, ha kőműves/politikus/könyvtáros volnék, mint a tej, aludnám végig az éjszakát; ha nem kelek föl, reggel azért átkozom magam, ugyan miért nem dolgoztam addig tisztességesen, amíg az agy képes volt akár harminc gondolatot-ötletet is megtartani reggelig. Nem most kellene hajtani, félve, hogy egy-egy öltet elúszik az éjszaka dágványában.
Az új laptopon nem tudok rendesen gépelni, szokva a hagyományos klaviatúrához, plusz könyveket kell vinnem (az aktuálison kívül), hogy a könyvtest emelje a kisgép hátsó felét, megbillentve a billentyűzetet, így jobban látom, jobban hozzáférek. Szerencsétlenségemre, amíg a masina elindul, mire a szövegszerkesztőt megtalálom, nyitom a két támaszkötet egyikét, amely – szerencsétlenségemre – Tom Sawyer kalandjai (a másik Huckleberri Finn ugyanazon polcrészről). Csúnya kötetek borító nélkül, elkoszolódott vászoncsomagolásban, ÉN könyvtáram sorozat a Mórától, még szegény anyám rendelte, fizette a havi részleteket a hatvanas években.
A Twain-papa küzdelme a recenziós vággyal egy perc alatt elvész. Mármint: a recenzió veszít a csatában. Harminc, de lehet, negyven éve nem olvastam ez a kis csodát, az amerikai kölyköt, Harry Potter dédapját. Nem beszélnék róla sokat. Aki nem ismeri, nem olvasta gyerekkorában, ne kezdjen hozzá, csalódik, jósolható. Aki igen, jusson eszébe néhanap. Az ember olyan gyorsan visszafiatalodik a gyermekkor könyveit újraolvasva, hogy észbe se kap, máris tizenkettő. Aztán iparkodhat, hogy apa, nagyapa lehessen délelőttre igény szerint, mert micsoda marhaság ennyi napi kötelező mellett visszacsábulni a már foszlányokban is alig létező múltba?
Talán a fordító bűnös ebben, nem csak Mark Twain. Hát persze, a fordító (Koroknay István) is. Nagytestű, gyönyörű, levegős magyar. Könnyű, nehéz, ironikus és drámai fiúagy.
Mire felfogom, hogy dolgom volna, azért ülök a konyhában, négy óra múlt, lefagy a lábam, nikotinmérgezésem van. Nem tudom, mire volt jó. De jó volt. Vagy hogyan is fogalmazzam.
Mark Twain a rabszolgatartó Délen, a Mississippi mellett nő fel. 12 éves, amikor apja meghal, dolgoznia kell. Iskolába nem jár. 18 évesen lelép a családi házból, próbálgatja, mit akarna. Nyomdászsegéd, kormányos gőzhajón, révkalauz a Mississippin. Harcol a polgárháborúban (déli katona), de lelép, nem neki szabták a katonalétet. Egyébként is, író ne legyen katona. Összeáll a bátyjával, ezüstbányászattal és telekspekulációkkal próbálkoznak, eredmény nélkül. E kudarc után kezd el újságíróként dolgozni. Újságírásból megél, hozza a nevet, a dollárt.
1860-ban áttelepül San Franciscóba, indul a szekér. 1870-ben nősül. Az asszony – mint az asszonyok – keményen átfaragja Twaint. Tiltja az italtól, mint Csinszka Adyt, kezeli a pénzt, Twainnek fogalma nincs a dollár természetéről, hasonlóan Bródy Sándorhoz, Rejtő Jenőhöz. 1910-ben bekövetkezett haláláig elképesztő mennyiséget ír, szinte egy amerikai Jókai.
Mark Twain, 1835. november 30. – 1910. április 21., amerikai író.
Twain-aforizmák
"Egy hazugság már félig körbejárta a világot, miközben az igazság még csak a cipőjét húzza."
"Óvakodj az orvosi könyvektől, belehalhatsz egy nyomdahibába."
"...az ellenség csak részben tudja tönkretenni az embert, egy jóindulatú és meggondolatlan barátra van szükség, hogy az illető tökéletesen és végérvényesen tönkremenjen."
"Az az ember, aki nem tud hazudni, gyakran azt hiszi, hogy mások hazugságaiban ő a legfőbb szakértő."
"Ha dühös vagy, számolj négyig: ha nagyon dühös vagy, káromkodj."
"Több jó védekezési mód van a kísértésekkel szemben, de a legbiztosabb a gyávaság."
"Kevés olyan bosszantó és elviselhetetlen dolog van a világon, mint valaki másnak a jó példája."
"Minden érték viszonylagos. Jobb a fiatal cserebogárnak, mint a vén paradicsommadárnak."
"Hja, a szokás! Senki sem hajíthatja ki az ablakon keresztül: ki kell kísérni a lépcsőházba, s azután fokonként lecsalogatni."
"A hiúságnak nincsenek fokozatai, legfeljebb az ügyességnek, amellyel eltitkoljuk."
"Minden a nevelés. Az őszibarack egykor keserű mandula volt, a kelvirág nem egyéb, mint diplomás kelkáposzta."
"Igyekezzünk úgy élni, hogy amikor meghalunk, még a temetkezési vállalkozó is szomorú legyen."
"... az asszonyok a legvilágosabb, legértelmesebb indítványt sem képesek vita nélkül elfogadni, pontosabban, a férjes asszonyok."
"A legjobb módszer önmagunk felvidítására, ha felvidítunk valaki mást."
"Amíg rendszeresen ittam, mindenre vissza tudtam emlékezni, akár megtörtént, akár nem."
"A rég várt is váratlanul ér, amikor végre bekövetkezik"
"Ha felismerjük végre, hogy minden ember őrült, meg lesz magyarázva minden rejtély az életben."
"A kötelező irodalom érdekes dolog. Mindenki szeretné, ha olvasta volna, de senki sem szeretné elolvasni."
"A valódi bölcseknek két fajtája van. Az egyik öngyilkos lesz, a másik állandóan itallal bódítja szellemi képességeit." (Forrás: http://hu.wikiquote.org/wiki/Mark_Twain)
