Püski Sándor
Február negyedikén kilencvennyolc éves Püski Sándor, ami önmagában világcsoda. Ám a két világháború közét, az azt követő időket ismerve, Püski Sándor életében egymás követték a csodák. Apja föld nélküli paraszt, másként nevezve zsellér, napszámos. 1919-ben harangozónak áll. Ez meghatározza a fiú további életét. A közösség református papja kijárja, hogy az értelmes, éles eszű gyerek gimnáziumba kerüljön. Életrajzában írja: „Ha lett volna legalább néhány hold földünk, édesapám nem állt volna be 1919-ben harangozónak, s akkor szóba sem kerülhetett volna a gimnázium. Ha bátyám él, megint bajos lett volna, hogy én, a kisebbik fiú ilyen kivételes helyzetbe kerülhessek. Sok mindennek kellett közrejátszania abban, hogy egy magamfajta parasztgyerek 1921-ben gimnáziumba juthasson.”
Érettségi után – nem gondol a lelkészi pályára – egy pesti ügyvédi irodába kerül, mert kitanulja a gyors- és gépírást is. A tizenkilenc évesen, 1930 őszén, beiratkozik a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karára. 1935-ben doktorál. Ekkor alapítja meg az első, az ős Püski kiadót, (pénzt kell keresnie) egyetemi tanárai előadásaiból jegyzeteket készít, kinyomtatja és eladja az egyetemi hallgatóknak. Eztán születik meg a Szerb utcai kis könyvesbolt, majd 1939-re a népi írók kiadására szakosodik Magyar Élet Könyvkiadó Vállalat.
A háború után kész, konyec filma.
Püskiéknek is, a népi mozgalomnak is. Illyés Gyula zsebre vágja a lángot, az melegíti, miközben a magyar népi mozgalomnak nem éppen kedvező folyamatokhoz asszisztál derűsen. Amint Parasztpártot Veres Péter – elhivatottságból, és Rákosi parancsára beszónokolja a Baloldali Blokkba (volt ilyen, nem vicc), a Püski kiadót is államosítják (mint valamennyi magánkiadót).
„Kizártak a könyvesboltból és a raktárból, semmit el nem vihettem, sok millió forint értékű könyvem bezúzták, a korábban könyvtárba kerülteket is kiselejtezték” – írja önéletrajzában.
1962-ben összeesküszik az állam ellen. Tanú, tanúk vannak. Tanú diktatúrában akad, nem kell messzire menni. Kádár becsukatja. Amnesztiával szabadul ’63-ban.
Így megy: az elvtárs nem ellenség, engedjétek szabadon. Hülyék. Hülye világ. Két fia már ötvenhatban lelép, Püskiéket 1970-ben engedi el a hatalom. Mindezt a korosztályom kevéssé ismeri. Püski, és amerikai magyar kiadója, annak sorsa nem volt napi programpont. Nem tudtunk róla. Szabad Európát, Amerika Hangját ugyanolyan hazugnak, félrevezetőnek érezzük, mint a Kossuthot. Wass Albert viselt dolgait is innen tudom. Püski írja: „A vita akkor kezdődött vele, amikor kiderült, a hazai, az erdélyi, a fel- és délvidéki magyar irodalmat is terjeszteni akarom. Két napig hiába magyaráztam, hogy ’56 után képtelenség és méltánytalanság azt mondani, hogy ami, és aki otthon van, az mind kommunista, és ha a nemzet megmarad.”
Amit tudunk – tudhatunk ma – ebből az egészből, Püski Könyves sors című dolgozatából ismerem. Nem csak én. És mégsem tudunk semmit, de semmit a világon. Meglehet, jobb így nekünk.Elhunyt Püski Sándor könyvkiadó
Kapcsolódó: (Elhunyt Püski Sándor könyvkiadó)
