Emléktárgyak a Monarchiából
Ezek közül az első (dolgozószobámban) egy szép fénykép Adyról. Rajta egy fiatal, melegszemű költő, akit éppen 1908-ban, a Nyugat indulásának évében kapott lencsevégre egy helyi fotós. Ez egy hiteles Ady-kép, amelyet barátja és költőtársa, Dutka Ákos nagyíttatott fel a Pesti Napló-val, jóval Ady Endre halála után, 1934-ben! Mindezt a fénykép alá írt szövegből tudom. – Honnan került hozzám ez a ma már becsesnek mondható Ady-fénykép? Dutka Máriától, Dutka Ákos lányától, aki maga is újságíró lévén, együtt dolgozott anyámmal a hajdani (huszadik századi!) Magyar Nemzet szerkesztőségében. Ha jól emlékszem, a képet születésnapi ajándékul kaptam Dutka Máriától, de az már kiment a fejemből, hányadik születésnapom volt ez.
Másik régi emléktárgyam egy még mindig használható, jó állapotban lévő olló. Igen, egy olló, amelyet valamikor 1898 előtt készíthettek – ezt onnan tudom, hogy ebben az évben ölte meg jó emlékezetű Erzsébet királynőnket, Ferenc József feleségét egy bomlott elméjű olasz anarchista. Ollómon ugyanis, ha tüzetesebben megvizsgáljuk, két kicsi képet láthatunk: a pofaszakállas uralkodó arcképét és vele szemben Erzsébet királynőét. Méghozzá két-két példányban, a vágószerszám szárának mindkét oldalán.
Ezt az ollót én anyámtól örököltem, ő meg a nagyszüleitől, visszavezethető tehát a tulajdonjog dédapámig. Véletlenül tudom, hogy apai ágon dédapám szabómester volt Balatonbogláron – gondolom, tőle való ez a már az 1880-as években is tekintélyesnek látszó olló. Persze, az sem lehetetlen, hogy a másik nagyszülőktől szállt anyámra – ők Kiskunfélegyházán laktak, anyám is ott született. Akárhogy légyen is, kedves emléke ez a tárgy egy olyan kornak, amikor az uralkodópárt még varrogatás, olló-csattogtatás közben is tisztelték.
A harmadik “monarchiás” emléktárgyat feleségem örökölte. Tudtam eddig is, hogy van egy ezüst étkészlete, amelyen meg lehet találni a budapesti Hotel Continental védjegyét. Ennek a szállodának az elődjét 1864-től tulajdonosáról “Frohner”-nek nevezték. Ide, a Hotel Frohnerbe, amelynek második emeletén, a nagyteremben, szép Lotz-freskókat is lehetett látni, járt néha ebédelni báró Kemény Zsigmond. Új nevét a hotel 1900-ban kapta, Mari dédapja lett akkor az igazgató. A hotel helyén, a Nádor és a Széchenyi utca sarkán ma bank van, de hadd mondjam el, mi a Hotel Continental irodalmi érdekessége. 1907–8-ban itt, illetve alighanem a szálló kávézójában találkozott több alkalommal Osvát Ernő és Fenyő Miksa (néha talán Hatvany Lajos is), hogy megalapítsák a később legendás hírű Nyugat-ot.
Viszont a kis kék-fehér teáskannánkat a könyvespolc tetején nem is a Continental, hanem a “Hotel Frohner” emblémája díszíti. Ma, amikor a legtöbb patinás budapesti szálloda már rég a múlté, – a legtöbbet lebontották, vagy a felismerhetetlenségig átalakították – bizonyos nosztalgiával gondolok arra, hogy meglehet, a Zord idő szerzője, a Kisfaludy Társaság őszülő elnöke egy ködös téli délutánon éppen ebből a kannácskából töltögette magának az illatos, gőzölgő teát.
