Ugrás a tartalomra

 

Márai Sándor

(1900. április 11.–1989. február 21.)

Márai Sándor csőre töltötte a pisztolyt, halántékához emelte, és véget vetett egy emigráns, magára maradt magyar író földi életének.

   1989. február 22-én már minden szempontból árva, nem kímélte a magyar balsors. Pedig a kezdetek mást ígértek. A "kassai polgár" a gazdag polgárcsaládtól mindent megkap, amit a gyerek fejlődéséhez szükségesnek ítél (bár miután kiderül, művészpályára készül, az ősi családi nevet – Grosschmid – nem viheti tovább, hogy ne hozzon rá szégyent). Iskoláitól, egyetemeitől, városaitól, feleségétől is (akit ugyancsak Kassán talál) megkap mindent, ami a jövőt szolgálja. A kor is bőkezűen bánik a fiatal, fogékony Máraival feldolgozható nyersanyag dolgában. Élőben láthatja az első világháborút, hallgathatja Ferencz József császár optimistán csengő szavait: "mire a levelek lehullanak, katonáink hazatérnek", a világháború szomorú közepét, még szomorúbb végét, láthatja a Károlyi-kormányt, a Tanács-kormány regnálását, de láthatja Trianont is, testközelből tapasztalja meg, hogy Kassa leválik az anyaországról, egy új, soha nem volt képződmény részévé válik, Csehszlovákia határain belülre kerül.

   Tizennyolc, amikor megjelenik első kötete (Kosztolányi elismerően ír róla), önbizalom dolgában is remekül felruházva: "Én tudom, hogy zseni vagyok. […] Választott ember vagyok, és sokra fogom vinni, vagy semmire sem fogom vinni, de produkálni fogok, érzem, tudom, hogy ez kikerülhetetlen."
   Közel tízéves – feleségével megjárt – nyugat-európai kirándulás után hazatér. Már csak dolgoznia kell. Ír verset, novellát, elbeszélést, regényt, színpadi műveket, tárcát, esszét, naplót.

    1928-tól '44-ig sikersztori. Három év tanácstalanságot, helybenjárást és rádiós munkát '48 nyarán az emigráció követ. 48 év sikerei után a sors apránként visszavesz mindent, amit osztott. Előbb az országot, vele a konkrét olvasót veszíti el, fogalma nincs, nem is lehet, mekkora csapás ez íróra, mert a 43-44-es Naplóban a következőket írja: "Magyarul írni, odakünn is, a magyarság neveléséért dolgozni. De elmenni innen."

   Nem tudhatta 1943-ban, Európa hidegháborús viszonyai, hermetikus határzárai előtt nincs honnan ismerni az állapotot, milyen, amikor békeidőben háborús viszonyokat teremt a világ, országokat, családokat szed szét, gyermekkori terepeket szüntet meg.
   Dicséretére legyen mondva, jól bírta. Tizenhat kötete jelent meg országról országra menetelő emigrációs életében, negyvenegy év alatt. Igaz, alig harmada, mint alkotó időszaka első harminc évében.
   A nyolcvanas évekre körbeveszi a halál. Sorra halnak ki mellőle közeli és távolabbi rokonok. '86-ban meghal a felesége, akivel 1923-tól élt együtt, ugyanebben az évben világhíres öccse, Géza is meghal (Radványi Géza: Valahol Európában). Aztán a fogadott fia. Ez már sok.
   Éppen, mielőtt megköszönve a hosszú vendéglátást tisztelegve és zeneszóval kimasíroz a Vörös Hadsereg a Kárpát-medencéből.

 

***************** 

Böszörményi Zoltán

MÁRAI 

Négy évszak című kötetében aforisztikus, szabadvers töltetű és energiájú szövegeiben Márai Sándor Kuprinról, az orosz írónagyságról így fogalmaz:
„…eszembe jut zavaros szeme, eszembe jut a párizsi szoba, eszembe jut Kuprin zavart, dünnyögő hangja, amint ezt mondja: a vodkának az a sajátsága, hogy kékes színben látja az ember a világot, eszembe jut a szenvedés, a vágyódás, amellyel haza gondolt Párizsból, ahol nem volt köze semmihez a világon, az utcai padokhoz sem, az Eiffel-torony éjszakai fényeihez sem, Maurice Dekobra irodalmi sikereihez sem: mindez eszembe jut, s megértem, hogy haza ment meghalni. A meghalásnak is van illemtana. Erkölcsös ember odahaza hal meg.”
Megdöbbentő sorok. Mennyire megváltozhatott Márai az évek folyamán, ha megfeledkezett a fenti idézet utolsó két mondatáról. Ezek szerint, 1989-ben neki is haza kellett volna jönnie. Magával hoznia a vadászpuskáját. Valamelyik pesti szállóban szobát bérelnie. Csőre töltenie fegyverét, s várni a megfelelő pillanatra.
Biztos vagyok, őt is, mint Kuprint, amikor hazatért, egy egész ország ünnepelte volna. Ennek láttán, talán benne is megváltozott volna az elhatározás, amellyel San Diegóban – ez év februárjában volt húsz éve annak – főbe lőtte magát. (2009.)

  
Máraiék kassai polgári háza    

 

Márai Sándor, eredeti nevén Grosschmid Sándor (Kassa, 1900. április 11. – San Diego, Kalifornia, 1989. február 21.) magyar író, költő, újságíró.

 

 

1948-ig Magyarországon megjelent kötetei:
Emlékkönyv (versek) 1918
Emberi hang (versek) 1921
Männer (dráma) 1921
Panaszkönyv (karcolatok) 1922
A mészáros (regény) 1924
Istenek nyomában (útirajz) 1927
Bébi vagy az első szerelem (regény) 1928
Mint a hal vagy a néger (versek) 1930
Zendülők [A Garrenek műve I.] (regény) 1930)
Idegen emberek (regény) 1930
Műsoron kívül (tárcák, elbeszélések) 1931
Csutora (regény) 1932
Teréz (elbeszélés) 1932
A szegények iskolája (esszé) 1933
A sziget (regény) 1934
Egy polgár vallomásai (regény) 1934
Bolhapiac (elbeszélések, tárcák) 1934
Egy polgár vallomásai 1-2. kötet (regény) 1935
Egy polgár vallomásaiból (regényrészlet) 1935
Farkasrét (vers) 1935
Válás Budán (regény) 1935
Naptárcsere (elbeszélés) 1935
Kabala (elbeszélések, cikkek) 1936
Napnyugati őrjárat (útirajz) 1936
A féltékenyek [A Garrenek műve II.] (regény) 1937
A négy évszak (prózai epigrammák) 1938
Eszter hagyatéka - Déli szél (regény) 1939
Vendégjáték Bolzanóban (regény) 1940
Szindbád hazamegy (regény) 1940
Kaland (színmű) 1940
Kassai őrjárat (esszé) 1941
Mágia (elbeszélések) 1941
Az igazi (regény) 1941
Jó ember és rossz ember (tárca) 1941
Ég és föld (aforizmák, elmélkedések) 1942
Röpirat a nemzetnevelés ügyében (tanulmány) 1942
A gyertyák csonkig égnek (regény) 1942
A kassai polgárok (dráma) 1942
Füves könyv (prózai epigrammák, maximák) 1943
Vasárnapi krónika (tárcák, cikkek) 1943
Sirály (regény) 1943
Bolhapiac (elbeszélések, tárcák) 1944
Verses Könyv (versek) 1945
Napló 1943–1944 1945
Varázs (színjáték) 1945
Ihlet és nemzedék (tanulmányok, esszék) 1946
A nővér (regény) 1946
Medvetánc (elbeszélések, tárcák) 1946
Európa elrablása (útirajz) 1947
Sértődöttek 1. A hang (regény) 1947
Sértődöttek 2. Jelvény és jelentés (regény) 1948
Sértődöttek 3. Művészet és szerelem (regény) 1948

  


Kapcsolódó

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.