Egy angol utazó kalandos élete

Mert ha Fermor valamelyest elfogadhatónak tartotta az álparlamentáris, konzervatív Horthy-rendszert, ezt alighanem azért tette, mert Hitler Németországával egyáltalán nem rokonszenvezett. 1934 húsvét vasárnapján, amikor a párkányi hídon áthaladva  magyar földre lépett, hazánk egy liberális gondolkodású angol fiatalembernek egészen biztosan a “kisebbik rossz” országa volt.
Patrick Leigh Fermor brit-indiai családban született 1915-ben, Canterburyban járt középiskolába és 18 évesen döntötte el, hogy átgyalogol-lovagol-utazik Európán, Konstantinápoly végcéllal. Ez több mint két évébe telt, de szinte mindenütt szívesen fogadták. Budán a Várban lakott egy előkelő, angolbarát családnál, egy magyar földbirtokostól pedig kölcsönkapott egy lovat, s azon folytatta útját Dél felé. Útja első részét “Ajándékok évszaka” (A Time of Gifts) című könyvében írta meg 1977-ben, a második, Magyarországgal foglalkozó részt pedig (Between Woods and the Water, “Erdők és folyók közt”) 1986-ban tette közé, s az ígért trilógia harmadik részével haláláig adós maradt. Persze tudjuk életrajzából, hogy a Boszporusz partjára való érkezése után visszament Moldáviába, ahol egy temperamentumos Cantacuzene grófnő szeretőjeként töltött el három kellemes évet, s gondolom, ez az időszak rárakódott a Vaskaputól délre és keletre látogatott országokban szerzett élményeire. Első, 1950-ben kiadott könyve nem is erről a vidékről szólt, hanem a Karib-tenger környékéről, ahová fényképész felesége kedvéért utazott. De aztán szerencsére megírta ifjúkori, köztük kellemes magyarországi élményeit, amivel elnyerte a kritikusok által adományozott,“a huszadik század egyik legjobb angol útleírója” címet.
De a lovaggá ütést nem ezekért a könyveiért kapta, hanem bravúros kalandjáért a második világháborúban.  Mivel már jól beszélt görögül és németül is, és korábban megszervezte a krétai görög ellenállást, 1944 áprilisában Fermor egy kis kommandó-egységgel partraszállt Krétán és elrabolt egy német tábornokot. A tábornokot, Heinrich Kreipét megkötözve elrejtették kocsijában és Fermor német egyenruhában és autentikus német kiejtéssel “alakította” a tábornokot. Sikerült számos német ellenőrző-ponton baj nélkül átjutniuk és a tábornok egy angol tengeralattjárón szerencsésen meg is érkezett Alexandriába. Kreipe ezért később hálás volt a vakmerő angolnak, akivel Horáciuszt szavalva össsze is barátkozott – a szöktetésből 1957-ben film készült, Dirk Bogarde játszotta benne a jóképű és sikeres angol katonatisztet. (Fermor szerint a valóság a filmben ábrázoltnál sokkal izgalmasabb volt).
Élete utolsó negyven-egynehány évét Patrick Leigh Fermor Kardamyliben,  peloponnézoszi görög tájon töltötte, ahol házat építetett magának. Kertjében, írják a látogatók, volt egy gyönyörű napóra-asztal, amit körülült vendégeivel, akiket tonikos ginnel vagy behűtött borral kínált. Más külföldiekhez képest nagyon jól kijött a  görögökkel, akik büszkék is voltak rá – Heraklion díszpolgárává, az athéni akadémia pedig tagjává választotta. Valamiképpen szerencsés “byroni” hős volt, olyan, akinek sikerült elkerülnie Missolunghit. Késő öregkorban, görög földön érte a halál, de a világutazót egy kis angol falu mellett temetik el, ott, ahol nyolc éve elhunyt feleségének, Joannak a hamvai is nyugszanak.