Megélhet-e egy író írásból?
Londonban, élete nyolcvanegyedik évében, meghalt egy Stephen Barlay nevű író, aki pályafutását Budapesten, Bokor István néven kezdte. 1956 előtt pesti lapoknál dolgozott, ha jól tudom, valamiféle rádiójátékot Kertész Imrével együtt írtak, egyikükből Nobel-díjas lett, másikukból nem, de a barátság országhatárokon át is megmaradt.
Bokor Pista különleges magyar emigránsnak számított Angliában, ugyanis megélt abból, hogy írt. Korábban már volt ilyesmire példa: Tábori Pál három különböző néven gyártotta a könyveit, hol az emberi butaság történetéről állított össze művelődéstörténeti tanulmányt, Ráth Végh István után szabadon, hol édesapja: a nácizmus áldozatául esett kitűnő rendőri riporter, Tábori Kornél bűnügyi anyagára alapozott krimiket helyezett el ponyvakiadóknál. Élete végén azután elfáradt az állandó körmölésben és beállt egy amerikai egyetemen az "író-mesterség" professzorának. Tanári feladatát úgy oldotta meg, hogy minden órára meghívott egy ismert regényírót, akivel a katedrán kellemesen elbeszélgetett.
Saját hazájában az írónak sokféle mellékjövedelme akadhat: szerkeszt, tanít, műfordít, cikkeket helyez el, ösztöndíjat kap vagy minden évben nyer egy-két irodalmi díjat, mint Tandori Dezső. Idegenbe vetődve már nem ilyen egyszerű a dolog. Ezért voltak fontos író-mentő jövedelemforrások a nagy magyar nyelvű rádió-adók. A Szabad Európa életben tartotta Szabó Zoltánt, Márai Sándort és Kovács Imrét, a londoni BBC pedig Cs. Szabó Lászlót, Határ Győzőt, Csokits Jánost, Szász Bélát, e sorok íróját és másokat. Persze ehhez bele kellett törődni, hogy még egy elismert író is türelmesen végezze a rádiós favágómunkát.
Szabó, Márai, Cs. Szabó és Határ nem írtak egy sort sem angolul. (Egy ízben Határ Győző egyik magyarországi méltatója elámulva állapította meg, mennyit ír ez a kivételes képességű, távolba szakadt literátor. Majd megjegyezte: "Hátha még hozzá számítanánk az angol nyelvű munkáit is!" Ám ilyenek nem voltak.)
Három 1956-ban Londonba érkezett fiatal magyar író eltökélte, hogy mindenképp betör az angol irodalomba. Nyíri János feleségül vett egy gazdag lányt és attól kezdve az írásnak szentelte életét. Néhány könyve megjelent, egy-két színművét bemutatták. Vizinczey István óriási sikert aratott 'In Praise of Older Women' című, az ötvenhatos forradalmat is leíró, s újabban magyarul szintén megjelent regényével, negyvenöt éve él abból (egyre kevésbé jól), hogy ezt megfilmesítették és (egy másik, jelentéktelenebb művével együtt) újra és újra kiadják, méghozzá különböző világnyelveken.
Bokor István már 1957 elején elhatározta, hogy ha ez a lengyel születésű Joseph Conrad-nak, vagy az orosz Vladimír Nabokovnak sikerülhetett, ő is beírja nevét az angol irodalom történetébe. Beiratkozott egy írótanfolyamra és közben néminemű zsurnalisztikai tevékenységgel járult hozzá ahhoz, hogy ne szoruljon teljességgel banktisztviselő felesége keresetére. S amikor elnyerte nyelvi biztonságát, egyre-másra születtek a kötetek. De miről? A prostituáltak szexuális rabszolgaságáról (kilenc nyelvre fordították le), a repülőgép-katasztrófákról, nagy tűzesetekről, meg az ipari kémkedésről. Mire megérett benne néhány regénytéma is, a stílusa teljesen automatizálttá, érzéktelenné vált.
Ami azt illeti, a szerencse mellé pártolt. Olvasta valahol, hogy a Temze torkolatvidékén, Londontól nem túl messze az iszapba süllyedve van egy hajóroncs. A lőszerszállító naszád a második világháború során kapott végzetes találatot, de az általa szállított hatalmas mennyiségű robbanószer nem detonált. Ha így lett volna, a légnyomás összedöntötte volna a brit főváros több külkerületét. Erről szólt Barlay István egyik fantáziadús könyve, amit óriási összegért megvásárolt egy filmgyár. Nem lett katasztrófa-film a történetből, de Bokorék (akkor már két gyerekkel) vehettek a pénzből egy csinos, kertes házat. Bokor Pistát három évvel ezelőtt agyvérzés érte, többé-kevésbé megbénult. Abban sok öröme tellett, hogy az egyik fia, Nick Barlay írásra adta a fejét. Az ifjabb Barlay neve kezd ismertté válni, de megélni, sajnos, egyelőre nem tud a könyveiből.
