Ugrás a tartalomra

Császár István

(1945. június 23.–1998. március 26.) 

1998. március 26-án halt meg, én lekéstem vele a Bőségről 75. születésnapján, sajnáltam nagyon, de hogy minden szerkesztőség lekéste, hogy három sorban megemlékezzen róla, nehéz értelmezni. Néhány év elég, és vége minden dalnak? Meglehet. Pedig JA-díj 1978; pedig Móra Nívódíj, pedig Déry Tibor-jutalom 1997-ben, és ennyi. Sehogyan nem fért az irodalmi elitbe. Ha befér, aligha érezte volna magát hónapokig olyan jól a világvégi Balassagyarmaton. Az irodalmi életbe 1967-ben érkezik (Fejforgás, Utazás Jakabbal). Szereplői hazátlanok, hontalanok, helytelenek. Úgy értem, nincs helyük. Ez is egyik oka lehet. A mindenkori irodalmi elit minden korban megtalálja helyét, legtöbbször átlóg egyik korból a másikba. Császár a saját korában is alig lógott. Pedig filmszerű szövegtechnikáját, életszagú dialógusait megtalálják a filmesek, több elbeszéléséből film készül (Utazás Jakabbal, 1973, Gyilkosok, 1973), ő írta (részben) a Huszárik rendezte Csontváry-forgatókönyvet is.

Hetvenötben ismerem meg. Császár (alkoholbeteg, pihen az ideg-elmén) Balassagyarmaton hirdeti az igét Firinccel (Jánossy Ferenc festőművész, ápolt). Itt rendel az ország legrangosabb, művészemberekre specializálódott addiktolódusa. Az időszak Császár és a filmrendezők szövetsége. Nyakára járnak a rendezők. Császár nemigen dolgozik, hiányzik az alkotáshoz a harmónia. Nem értjük pontosan, hogyan és miképpen történik (a filmrendezők persze másik forintsávba tartoznak, saját hatáskörben osztottak előleget), de egyik-másik sürgető rendezői látogatás után (közismert, telefon alig) Császár a korábbiaknál is gyakrabban pattan fel a masszív kocsmaasztalokra igehirdető próféciáival. Az egyébiránt türelmetlen kocsmajáró palócok szent áhítattal hallgatják. Nem pofozzák le az asztalról. Firinc nem szónokol. Firinc többnyire szundikál. Mint mindenki, akiből ötvenhat traumáit, a trauma okozta bizonytalanságokat a kor lórúgásszerű gyógyszereivel pofozzák kifelé, amelyektől − alkohollal − a bivalycsorda is elbódulna. De szundikálás közben is ügyel a poharára, a ritmusra, le ne, ki ne maradjon valamiképpen.

Császár is, Firinc is alacsony, halk. Amúgy.

 

Nehéz leválasztani a halk, másnapos, csendes, alacsony órák közül a pillanatot, amikor óriásként emelkednek a proletariátus alkohollal elbódított tömegei fölé néhány arasszal. De jelentős, szépen koreografált esemény. Mondhatni.

Szerettem Császárt. Jó volt biztosan tudni, más is kutyául érzi magát a bőrében. Ha leveszem a polcról, minden rendben ma is. Itt tartok, gondjaim halmozódnak, amikor bekondul egy levél: "Egyébként tényleg nehéz kérdés, mi legyen Tormayval. Tegyünk úgy, mintha nem élt volna? Mondjuk azt, ócska fércmű a Bujdosó könyv? (Ez így nem igaz.) Kis csúsztatással – Kádár Juditék szerint – ő a Horthy-kor tipikus író nénije, egy Jókai Anna-féle "írónő" a huszas években (persze ez sem igaz.) Szóval tényleg nehéz kérdés ez. Engem személyesen a következők miatt foglalkoztat. Annyit beszél a magyar posztmodern kritika arról, hogy az író az, aki "jó mondatokat ír", hogy elgondolkodtat, hogy tényleg nincsenek-e "ártó" vagy "áldásos" regények. És ezek miben mások, mint a többi regény (mármint nyelvileg). A Tormay-Bujdosó a legszélsőségesebben gonosz regény, amit valaha olvastam – és hogy ilyesmi létezhet, cáfolata annak, hogy mindegy hogy egy író miről ír. És az is különös, hogy miközben a magyar kritikaírás az íróból "jó" mondatokat gyártó robotot csinálna (messze a közönségtől), a legnagyobb amerikai kommersz író azt vallja, hogy a művészetek közül kettőnek van "látható", az emberek mindennapját is befolyásoló haszna: az építészetnek és a regényírásnak. Szóval furcsa dolgok ezek."

A Császárra is vonatkozó tétel talán azt jelenti, hogy lejárt az ideje? Ma másról szól az élet? Nem érintheti a fiatal olvasókat az egy politikai kurzussal korábbi íróember? Csodálnám.

Császár István (1945. június 23.–1998. március 26.) magyar író, forgatókönyvíró. 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.