2009 augusztusától erősebb tempó, naponta váltott lovak, rövid pihenők, ahogyan ezt a net-folyóirat követeli. Érdekességek, pletyka, hivatalos le- és felirat, ismert és elfeledett közhelyek, a tények közt felfedezhető látványos és láthatatlan összefüggések után kotorászva vég nélkül. Cédulák, jegyzetek, nyomatok, kiollózott újságcikkek, külön havi dossziék mindaddig, amíg az egész rá nem borul a dolgozóra, ha el nem ugrik.

Nyakára járnak a rendezők. Császár nemigen dolgozik, hiányzik az alkotáshoz a harmónia. Nem értjük pontosan, hogyan és miképpen történik (a filmrendezők persze másik forintsávba tartoznak, saját hatáskörben osztottak előleget), de egyik-másik sürgető rendezői látogatás után (közismert, telefon alig) Császár a korábbiaknál is gyakrabban pattan fel a masszív kocsmaasztalokra igehirdető próféciáival. Az egyébiránt türelmetlen kocsmajáró palócok szent áhítattal hallgatják. 

Hó van. Havak. Január eleje. Téli gumi nincs. Az utakon jégbordák. Másutt átfúvások. Megint másutt szűz, érintetlen hó. Az utakon. A Skoda becsületére legyen mondva, jobban helytállt, mint a KPM. Néha kiszállunk Császárral: lapát, kapa, Skodaringatás. Ez úgy néz ki, meg kell ringatni a kocsit, hogy átcsusszanjon a jeges gödrön, ami ragaszkodik hozzánk. Császárhoz, a kor sztárírójához, a rendezőhöz, egy későbbi kor bajnokához, Firinchez, ötvenhat hőséhez és megtorlásainak elszenvedőjéhez, aki alszik, néha felriad: fázik a lábam, és hozzám is ragaszkodik, hozzám, aki viszont látványosan nem ragaszkodom a jeges gödörhöz!