Ugrás a tartalomra

A humor fátyla – Mészáros Szabolcs képei elé

Mészáros Szabolcs képei elé

 

2007._oszi_viztukor_olajvaszon_80x60cm.jpg

Az utolsó fátyol a humor, amit le lehet rántani, csak nem érdemes – mondja Hamvas Béla. Miféle fátyol? Hát különböző fátylak takarják el előlünk a valóságot? A védikus hagyomány szerint Mája-fátyla borul a valódi világra és egyszerre homályosítja el látásunk és véd meg a végtelen irtózatos mélységétől és magasságától. Mája-fátyla rétegekből áll, mindenkinek annyi rétegből, amennyit saját maga megteremt, amennyivel védi magát. Van, aki az önzés és a félelem fekete rétegeit szövi bele a Mája-fátyolba, mert minél nagyobb biztonságban szeretné tudni magát. De az élettel szemben – bármennyire is szeretnék velünk elhitetni – nem lehet biztosítást kötni. Még a leggonoszabb ember is születik és meghal, és a köztes időben még vele is megtörténik mindaz, ami elkerülhetetlen. Az élet nagy folyamával nem szembe kell állni, nincsenek biztosítékok, nem kötözhetjük ki magunkat éles sziklaszirtekhez, miközben az áramlás a mindenen végigszalad. Az életbe bele kell engedni magunkat. Benne kell lenni. Nem lehet megúszni, elmismásolni, ellógni. Az egyetlen védelem nekünk: halandó és törékeny embereknek a fátyol, mert valahányszor belepillantunk a végtelenbe, megcsap az űr hidege, a kicsiség és mulandóság reménytelen őrülete. Ezért az utolsó és egyetlen értelmes, leheletfinom réteg a humor. A humoron keresztül ugyan látni a végtelen mélységeit és magasságait, de annyira azért nem fájdalmas. Sőt, az ember belenéz egy tál ételbe, látja, hogy itt ez a spenót, tükörtojással, és máris elmosolyodik.

Igen, eszek, ennem kell, létezek és e létezésem erőt, energiát követel, amit aztán elpazarolhatok, sétálásra, udvarlásra, szerelmeskedésre, gyermeknemzésre, harcra és halálra. Igen, azért eszem meg most ezt az ételt, ezt a rettentő zöld spenótot, mert erő kell a szeretetre és a gyűlöletre. Erő kell a megéléshez, és még több erő a meghaláshoz. Azért zabálok spenótot tükörtojással, mert különben elfogynék, eltűnnék, nem lennék az, aki vagyok, nem ölelhetnék és nem ölhetne a világ, súlyos idejének nyomasztó gondjaival. De amint ránézek erre a szeretettel teli ételre, amelynek szinte érzem az illatát, amelybe már belemártanám a kanalam – pedig ez csak egy festmény ám, csak Mészáros Szabolcs utolsó fátyolról festett képéről beszélek –, szóval, amint ránézek erre a képre: elmosolyodom.

2003._spen-t_t-k-rtoj-ssal_olajkarton_35x50cm.jpg

2006._repce_7._olajvaszon_70x55cm.jpg

Eszembe jut, hogy a legtöbb gyerek utálja a spenótot, aztán felnövünk és megszeretjük. Eszembe jut, hogy csomó mindent utálunk gyerekként, aztán megszeretjük. Például a lányokat. Lehetséges, hogy sokminden, amit most még nem annyira szeretünk, halálunk után majd egyenesen imádatunk tárgya lesz, ahogy például a lányokkal történt ez a gyerekkort elhagyva. Nézem Mészáros Szabolcs spenótról festett képét, és mosolygok saját magamon. Az utolsó fátylon át nézi tárgyait ez a festő, utána már ott a valóság, túlontúl hidegen vagy épp nagyon is forrón, s ez a kevés, ez a mosolygós távolságtartás még éppen megvéd minket a végtelentől. Eszembe jut a Bhagavad Gíta azon része, amikor Krisna feltárja valódi arcát Ardzsúna előtt. Ardzsúna meglátja a múlt nagy hőseit Krisna fogai között, rémülten látja Krisna hatalmát és végtelenségét, és bár az előbb még látni akarta mindezt, most könyörög Krisnának, hogy ha lehet, alakuljon vissza a korábbi, sokkal de sokkal barátságosabb formájába. És Krisna újra ott áll a szekér hajtójaként, és vigasztalásképpen rámosolyog Ardzsúnára, aki alig tér magához a sokkból. A humor az utolsó fátyol, amit le lehet venni, de nem érdemes. Az emberek nagy többsége azonban nem jut el az utolsó fátyolig.

Sűrű szövetekkel erősíti meg a Mája-fátylát, csakhogy a valódi valóság, a végtelenség, amíg lehet, elzáruljon előle, ne zavarja köreit. Mészáros Szabolcs ezeken a képein megmutatja, hogy nem fél. Egy festő, aki nem fél. Érzi, hogy az élet folyam-szerű, áramló, ezért imádja a kis folyókat, ezért imádja az esőt. Talán az esőt szereti a legjobban. A növényzetet és az elhagyott tárgyakat tisztára mosó, soha el nem álló, végtelen esőt. Aztán eső után végre megjelenik a híd, megjelenik a szivárvány, és a mindenhol máshol szentimentálisnak ható elem itt egyértelmű törekvés. A tiszta látásra, és ezáltal a tiszta, derűs, humoros életre.

2009._eso_utan_olaj_vaszon_40x30_cm.jpg


Mészáros Szabolcs kiállítása - DBH Irodagaléria. 1117 Budapest, Gábor Dénes u. 2. INFOPARK D, I. emelet (a Lágymányosi híd budai hídfőjénél)

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.