Ugrás a tartalomra

 

Sárközi Mátyás: APÁMAT ZOLTÁNNAK HÍVTÁK

A Szabó Zoltán születésének századik évfordulója alkalmából tartott oxfordi előadásomat  46 perces filmmel zártuk. Az író lánya, Szabó Ágnes, 2009-ben francia filmiskolai diplomamunkájaként, személyes problémához nyúlt: meg akarta ismerni azt a rendkívüli személyiséget, akit ötéves korában veszített el. Ebből szép, tartózkodóan lírai film kerekedett. Díjazták is egy fesztiválon.
   Ágnes elutazott operatőrével Budapestre, egy kellemetlenül esős napon látogatott a Visegrádi utcai bérházhoz, ahol valaha az apja élt, azután filmre vették a kicsiny, kertes házat Londonban, a Temze partján, ahol ő született, és természetesen filmeztek Bretagne-ban, Josselin városában, abban a régi paplakban, amit Szabó Zoltán megvásárolt, eltervezve, hogy majd ott neveli fel Ágnest, bukolikus vidéki környezetben, a francia kultúra szellemében. Ám az írót hetvenkét évesen elragadta a halál, s Ágnes akkor még óvodáskorú volt.

Szabó Zoltán háromszor nősült. Első feleségétől, Lil-től született a fia, Ádám, majd a válás után addig udvarolt párizsi kulturális attaséként a követ, Károlyi Mihály gróf leányának, amíg 1949-ben ebből is házasság lett. A Budapesten zajló, koholt politikai perektől megcsömörlötten az író soha többé nem tért vissza hazájába. Károlyi Judittal  Londonba költözött, amikor a Szabad Európa Rádió felkérte őt angliai tudósítónak. Ez a házasság nem volt igazán szerencsés. Szabó Zoltán már elmúlt hatvan, amikor egy konferencián megismerkedett az Argentínában felcseperedett magyar lánnyal, Zsuzsával, ő lett a harmadik feleség, Ágnes anyja.
A film alkotója, kicsit zavartan, küzdve a feladat súlyával, beszéltet sok mindenkit. Megszólal az édesanyja; Ágnes egy budai kertben társalog a féltestvérével, az immár nyugalmazott orvos dr. Sarkadi Ádámmal. Igen. Szabó Ádámból Sarkadi Ádám lett, miután Lil, Szabó Zoltántól elválva, hozzáment egy másik magyar íróhoz: Sarkadi Imréhez. Különös, de így igaz: a pszichiátriában jártas orvos, (aki pontosan azzal a grimasszal szívja a cigarettáját, mint néhai édesapja, s pontosan úgy nevet), arról beszél francia húgának, hogy aki meghalt, azt már nem lehet megismerni.   
Bár a Wikipédia szerint Szabó Zoltánnak Károlyi Judittól nem volt gyermeke, ez téves adat. Kristóf is felnőtt már, egy angliai intézet lakója. Nehezen beszél, nehezen gondolkodik. Édesanyja látogatta olykor, az író nem nagyon látta, nem igazán vállalta. Judit megtanította kerámiafigurák készítésére. A film azt mutatja, amint Kristóf és Judit együtt nézik a Szabó Zoltánnal évekkel ezelőtt készült, magyar tévéinterjút. A fiú nem egészen tudja, mit kezdjen néhai apja váratlan feltűnésével, a grófnő viszont mintha meghatódna attól, hogy milyen rendkívül eszes és jóképű férfi volt a hajdani férje. (Károlyi Judit épp a napokban halt meg, túl járt már a kilencvenedik évén.)
A  magyar interjú Szabó Zoltán halála előtt nem sokkal készült, az ízléssel berendezett josselini házban. Riasztóan faragatlan elvtárs készítette, s mivel nem azokat a kommunista rendszerrel békülékeny válaszokat kapta, amelyeket elvárt, a tévéfilm sohasem került leadásra. De megörökítette Szabó Zoltán gesztusait és mondatait.
Ágnes kisfilmjében az író barátja, András Sándor röviden összefoglalja a Szabó-jelenség lényegét. Mi, akik ismertük Zoltánt, örülünk a vele való találkozásnak, a filmes alkotó azonban – azt hiszem – nem talált rá olyannyira keresett édesapjára.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.