Hudy Árpád: Világvége után – világvége előtt
Megvolt hát az apokalipszis, jobban mondva elmaradt – ez egyszer még megúsztuk. Vagy a régi maják értettek úgy a naptáríráshoz, mint hajdú a harangöntéshez, vagy az ősi kalendáriumok mai olvasói pancserek. (Utóbbira szavazok.)
Abban, aki szilárdan hitt a Nagy Vég eljövetelében, egy világ omlott össze. Bevallom, én is éreztem egyfajta halvány csalódást, olyasfélét, mint kamasz koromban, amikor hetven tavaszán a Maros fenyegető árja mégsem mosta el városomat, Aradot. Elvégre nem minden emberöltő bolyongó lelkeinek adatik meg, hogy magával a világgal együtt búcsúzzék az árnyékvilágtól. Időtlen idők óta többnyire természeti csapások, háborúk, járványok, nélkülözések, balesetek vetnek véget egyének, csoportok vagy tömegek földi létének.
Mégis, ha hinni lehet a hagyományoknak, világvége volt már az emberiség életében, nem is egy. Ősi indián tudás szerint a többedik világban téblábolunk. Mert a vég ugyanakkor mindig kezdet is: az általunk legismertebb globális katasztrófa, a Bibliában is leírt özönvíz története is erről szól. A modern ember viszont nemcsak gyermeteg mesének tartja Noé és övéi csodás megmenekülését, hanem még annak erkölcsi példázatát is kiüresíti, és csupán díszleteit veszi figyelembe. Az apokalipszis kizárólag természeti, átvészelése pedig puszta technikai kérdéssé fokozódik le, nemcsak a szórakoztató filmipar borzalmaiban, hanem a mindennapok groteszk valóságában is, Kínától az Egyesült Államokig. A világvég túlélésének biztosítéka e tudományos világnézetű, középkori babonáktól mentes korban nem az erény, az erkölcs, a jóság, hanem a minél több pénzzel megvásárolható bunker, úszó gömb, űrhajó, mindenféle biztonsági készülék és készlet.
December huszonegyedike után valószínűleg világszerte sokkal olcsóbban lehet beszerezni mindezt, akárcsak húsvét után a csokoládényuszit. E jövedelmező iparág stratégáinak és reklámmenedzsereinek tarsolyában azonban bizonyára ott lapul már a következő ötlet, s feltehetően nem kell soká várakoznunk egy újabb világvégére. Az ember találékonyságánál végül is talán csak félelme kifogyhatatlanabb, márpedig korunk minden előzőnél jobban kedvez a tömeges szorongások, ijedelmek gerjesztésének.
De egyelőre ünnepeljük meg – nem, nem az elmaradt világvégét, hanem a sokkal megbízhatóbb, most is épp az ajtónkon kopogtató karácsonyt. Az év e jeles napján égövünk különféle vallásai ősidőktől eltérő néven és külsőségekkel ugyan, de egyazon csoda: a legmélyebb sötétségből megszülető égi fény előtt hódolnak. A kereszténység ugyanakkor egyszerre egyedi, történeti és a történelmen túlmutató, transzcendens jelentéssel ruházza fel a kozmikus világ és a földi természet ciklikus fordulópontját. Karácsony misztériumában összeölelkezik a véget érő régi és a kezdődő új világ.
