Tonikfröccs
A tonikfröccsöt te találtad ki, azóta ellopták a kocsmárosok. Újságolvasás mellé ezt iszod, két és fél deci keserű, két deci szóda, feles zsubrovka. Teszel bele egy citromkarikát, ami alatt néha felgyűlnek a buborékok, és akkor magától ugrik egyet. Olyankor megijedsz, felnézel a lapból, majd újra belemerülsz. Felugrik egy ablak a laptopon, a gép jelez, felkapod a fejed. Tulajdonképpen félsz valamitől. Pedig sokan vannak melletted, a csajod is, aki nem érti, miért nyomod ki sorra a telefonodat.
Évek múltán felhívnak, hogy igazad volt. Sajnálják, de utólag el kell mondaniuk. Tényleg jó a tonikfröccs, csak azért nem szerették, mert a kedvenced volt. Utálták, ahogy apró kortyokban iszod, elnyújtva, nem törődve azzal, hogy a nyelések közt mennyi levegő áramlik be a gyomrodba. Gyűlölték, hogy nem böfögsz tőle, pedig férfias lett volna, vetik a szemedre. Még abban is igazad volt, hogy lassan nyeltél. A böfögés elmaradásában nem olyan biztosak, de nagyon utálják, amikor más csinálja. Olyan ember, akinek a gégéje se mozdul, csak legurítja torkán, ami a kezébe akad.
Általában azt kérdezik, hogy félsz-e a nyeléstől, mert akkor az egész hamis. Minden, ami rólad él bennük. Nem muszáj igazat mondanod, erre kérnek, hazudd azt, hogy valami fejlődési rendellenesség. Akkor te leszel az első a sorban. Első azok között, akikre szívesen emlékeznek. Ajánlatot tesznek, hogy ebben az esetben mindent elmondanak, amiben még igazad volt. Bevallod nekik, hogy félsz. Nyelni is. Akkor csak hallgatnak, végül annyi jön ki a torkukon, hogy tudták, csak biztosak akartak lenni benne. Nyelnek egyet, leteszik.
A pultos mindig stíröli a csajodat, pedig tőled lopta a tonikfröccs receptjét. Még azt az időt is kihasználja, amíg kinyomod a telefonodat. Csak a szokásos, kérdezi. Csak a szokásos, stírölöd a csajomat, mosolyogsz, mintha viccelnél. Pedig az első részeg kamaszba belekötsz a játszótéren, hogy legyen kit megverned a pultos helyett. A kamaszok mindig megérdemlik, hangosak, és nem tudnak inni. Az asztaltól is továbbállsz, ha megérkeznek. Vagy elzavarod őket, hiszen ez a törzshelyed. Itt lopták el tőled az ötletet. Azóta másnak is ez a szokásos, mint ahogy az is, hogy megbámulják a nőket, akik hozzád szeretnének tartozni. Csak vécére mész ki a harmadik után, és máris rajta vannak vagy ketten. Egymás ellenében bizonygatják, hogy a faszi, aki te vagy, fél liter vizet iszik, folyton jár hugyozni vagy sírni a vécébe. A csajod elmosolyodik, nem ismered annyira, hogy eldönthesd, kínjában-e. Nem veszel magadról tudomást, csak állsz a fal mellett, a csajod még nem vett észre. Ütnöd kell, különben véged, nem jöhetsz ki jól belőle. Ragaszkodsz valakihez, nekik csak egy kaland kell, elítélnek, gyenge vagy. Az érzelmek miatt nem szólhatsz, mert nincs helyük. Itt csak az erőszaknak van értelme. Ha belenyugszol, nem csörög a telefonod évek múltán, hogy igazad volt, jól tetted, hogy ütöttél.
Megragadod egyikük haját hátulról, megrántod, arcul csapod. A másik felkel, gyomron rúgod, előre hajlik. Felveszed a korsót a keserű lével, beleiszol, a maradékot a fejére öntöd. Tonikfröccs, vérrel, mondod, a csajod mosolyog. Nem ismered annyira, hogy eldönthesd, kínjában-e. Közben a pultos a hátad mögé kerül, beléd rúg térdhajlatban, kezedet összekulcsolja, összemosolyog a csajoddal. Csak a szokásos.
A tárca a Paranoia című kisregény egyik fejezete.
