Prosztó
A meccs lefújása után az öltözőbe igyekezett. Bekapcsolta a tévét, hogy még elkapja az összefoglalót. Lassan megérkeztek a többiek is, leültek mellé. Mintha csak a megérdemelt munka után vetnének egy utolsó pillantást a végeredményre. Valójában egyetlen jelenetet vártak mindannyian. Ha hibáztak, együtt buknak, és még a repülőjegyet is megveszik helyettük, talán csak sötétített autót nem kapnak, vagy vászonzsákot a fejre. Akkor úgysem szívesen néznének szembe senkivel. Főleg a helyi szurkolókkal, akik elől napokig bujkálhatnak.
Már a második félidőt mutatták, érthetetlen szláv kommentár, de a hangsúlyon érezhető az ítélet. A felvételen minden pontosan látszott, többször visszajátszották. Bent volt a labda, a játékos a gólvonalon túlról mentett. Ekkor szemébe nézett a mellette ülő kollégájának, a tévében is éppen ez a jelenet pörgött. Magabiztos döntést kellett hozni másodpercek alatt, ráhagyatkozni a másikra. A védőktől nem láthatott tisztán, mindenki előtte nyüzsgött. A partjelző, vagy ahogy mostanában nevezik, a gólbíró előtt ott volt a kapufa; a háló és a labdát mentő hátvéd testével kitakarta a látványt. A bizonyosság hiánya miatt nem merte megadni a gólt. Így tanították a tanfolyamon: amit biztosan látsz, csak azt jelezheted. A játékvezetői döntés a mérkőzés részét képezi, hangzott a válasz az egyik vizsgafeladatra. Egymásra hagyatkoztak, évek óta bejárták együtt a világ legfontosabb stadionjait, tízmilliók szeme láttára végezték a munkájukat. Hibáztak. Mindenki tudta már a lövés után néhány másodperccel, de nekik magabiztosnak kellett maradniuk, hiszen azt várják tőlük, hogy tévedhetetlenek legyenek. A játékvezetői döntés a mérkőzés részét képezi, idézte fel magában a tanultakat. De a tanultak senkit sem érdekeltek. Legkevésbé azokat a játékosokat és szurkolókat, akiknek a becsületgólját semmisnek ítélte. Most pedig az ő becsületéről döntöttek néhány képkocka alapján. Védekezésnek helye nincs.
A külföldi sajtótól nem is várt mást. A vezetőség döntése viszont meglepte. Éppen az a szervezet ítéli el a felvételen látható hiba miatt, amelyik évek óta küzd a videóbíró bevezetése ellen. A játékvezetői döntés a mérkőzés részét képezi, nyilatkozták évekkel ezelőtt, amikor még nem dörgölőztek ennyire a közhangulathoz. Magára hagyták, kiszolgáltatták a szakmának és a sajtónak. Jobb szó nem jutott eszébe: bajtársaival hazautazik. Akkor értette meg ennek az összetételnek az ízét, hangulatát, romantikáját. Évekkel ezelőtt a legjobbak közé választották segédjeivel együtt, címlapra is került, éppen csak nem vetkőzött a jó nevű magazinnak. Az egyedüli magyar focista, aki kijutott a világbajnokságra, ilyen és ehhez hasonló szalagcímek köszöntötték. Sztárok voltak, bajtársiasságról szó sem eshetett.
A megérkezés után újra a címlapokon olvashatta a nevét. Végzetes hiba, többet nem vezethet meccset, hazaküldték a magyar csapatot – ehhez hasonló cinizmus fogadta mindenütt. Ekkor érezte először, hogy a magyarok nem bajtársai. Mint leprást rázza le magáról a nemzet, mert hibázott egyszer. Gúnyos felvezetés a híradókban, megalázó karikatúrák a neten, erősen fogó sportújságírói tollak. Jól tudta, hogyan hullanak errefelé a bálványok, legyen szó politikáról vagy egy olyan játékról, amely egykor összekovácsolta az országot. A hőbörgés, utálkozás most is összetartja. Aranycsapat, gondolta, és haragudott a hazájára, egy-egy pillanatra őt is cinikussá tette a helyzet. Majd jön az olimpia, amikor húzzák a szájukat egy-egy ezüstön, a bronzérmet meg a pokolba kívánják, örök elégedetlenek. Szeretnek az elesetteken gázolni. Hullarablók leszünk, a legpocsékabb nemzet, jutott eszébe egy történelemóra idézete. A meg nem adott gól megértette vele, hogy saját nemzete prosztó. Az ország, amely évek alatt kitüntette, felemelte, büszkélkedett vele, alig néhány hét alatt már elrettentő példaként emlegette a nevét. Prosztó egy nép, tette hozzá félhangosan, magában beszélve. Nem talált jobb, magyar szót, és nem erőltette magát nagyon, hogy lecserélje. Csak ment tovább a vesztesek megelégedettségével, ahogy apáik, apáik apái, és arra gondolt, hogy tulajdonképpen elmehet a fenébe az egész két ballábas ország.
