Könyvek karácsonyra 5.

Márkus-Barbarossa János, Murányi Sándor Olivér, Klebelsberg Karina, Szabó István Zoltán és Boldog Zoltán

Boldog Zoltán, az Irodalmi Jelen szerkesztője: Eléggé elítélhető módon Dan Brown Infernóját fogom olvasni, mert a Jézuska azt rakja a karácsonyfa alá. Utána Hász Róbert regényével vonulok a Vénusz után, és azt hiszem, desszertnek vagy inkább Cézár-salátának ezek mellé kerül Máraitól valami.

Akiknek könyvet ajándékozom, azok talán ezt a blokkot is olvassák. Így inkább azt mondom: mit vettem magamnak ahelyett, hogy nekik ajándékoztam volna. Kölcsönbe kapják az ajándékuk mellé Centauri Jégvágóját. Közben pedig azt olvasgatom, amit ők kaptak – ha belefér az időbe.

Klebelsberg Karina, kulturális újságíró: Biztosan nem élő magyar szerző könyvét olvasom, mert a legtöbb hazai „kortárs” regény a mélydepresszió felé taszigál. A magyar verseskötetek ugyanígy. Kortársa a búbánatnak ez a sok búbánat! Talán Fekete István Tüskevárát vagy a Téli bereket veszem a kezembe, azokat pörgetem újra. Miért nem tudnak mostanában ilyeneket írni? De itt az ideje újraolvasni Hamvas Béla A magyar Hüperión című esszéjét is.

Ajándékozni egy olyan krimit fogok, amelyben nem ölnek meg senkit sem, mégis van nyomozás. A címét nem árulom el, mert akkor elrontanám sokak olvasmányélményét. Tessék kinyomozni!

Márkus-Barbarossa János, író, költő, életművész: A körkérdéseknek cseppet sem vagyok híve, tudtommal mások sem. Mindenképp fárasztó feladat, miként válasszak ki egy „tárgyat”, legyen bár könyv, ahogy ti kérditek, egy sál, mert néhányunkat télen-nyáron nyakfázás és takony környékez, vagy egy hasznos töltőtoll, golyósceruza, néhány fröccs egy jó kocsmában, baráti közegben, de legyen akár műpénisz, esetleg a fordítottja, ha már a megajándékozott alany nem jut máshoz. Az ajándék nem arra lett kitalálva, mert „Muß sein”, tehát mert „muszáj”, hanem szerintem barátilag értelmezhető figyelmeztetőjelként, az ellenkező irányba. És ezt vagy felismeri az érintett, mármint baráti gesztusként, vagy nem, főleg  örömteli pillanatán túl. Szerintem erről ennyit. Alkotó közegben élvén, valamennyien úgy éljük meg az „ünnep pillanatát”, mint mikor valami asztalra kerül, nyilván a boncasztalra. (Aztán élhetünk a névadás örömében, ahogy Lövétei Lázár Laci mondja).

Második kérdésedre válaszolva, nincs olyan, hogy karácsonykor vagy húsvétkor, vagy pünkösd idején mit  olvasok, a tavalyira például nem kívánok reflektálni, de tavalyelőtt Lajkó Félix és Pál István Szalonna húzták szinkronban a kalotaszegi keserveseket, míg saját fejemben igyekeztem egyeztetni a román, magyar és szerb államvasutak hivatalos menetrendjét. Mondanom sem kell, összejött. Azóta sem jár egyikünk se vonattal. Mit kell most Szophoklésztől Petrarcán át a székelykocsárdi útelágazóig megdumálni? Kilométerhiányotok van? Hogy ez most az államvasutak, legfeljebb a kortárs magyar irodalomtörténet problémája, bevallom őszintén, fogalmam sincs, legfeljebb Félix szavát hozhatom fel érvként, szó szerint : „Így jártunk”.

Karácsonykor zabálom a diós bejglit, meg a mákosat, és hagyjanak a faszomban mindenféle betű- és ideológiai bűvészmutatvánnyal. Ha már ünnepelnem kell, mert azt mondják, legalább a gyomrom cselekedje azt, bármennyire is egészségtelen. Nem ismerem fent nevezett tétel kilétét, hovatartozását, még zoknim színét sem, a nemzeti mosógép általában mindent át szokik színezni. Ajándékozzatok, polgártársak, itt a Karácsony. Például Értelmezési Szótárt, ebből ismerek legalább ötöt az elmúlt húsz esztendőben.

Murányi Sándor Olivér, író: Két kedvenc erdélyi költőm, Varga Melinda és Noszlopi Botond könyveit ajándékozom Karácsonyra. Ezzel is segíteni szeretném a szerzőket, az olvasókat pedig biztatni: ne csak prózakötetet vegyenek kézbe. Reményeim szerint nemcsak erdélyi, hanem hamarosan magyarországi ismertségnek is örvendeni fognak. Olvasnivalóm nagyon felgyűlt az ünnepekre: be kell fejeznem Márai Hallgatni akartam című kötetét, majd Borbély Szilárd Nincstelenek és Vida Gábor Ahol az ő lelke című regénye vár elolvasásra. Egyes szerzők nem olvassák a pályatársakat, mások igen. Számomra fontos, mint ahogy egy focistának is tudnia kell, hogy merre tart éppen a labdarúgás. Remélem, a téli erdőjárások és vadlesek közepette elegendő időt tudok szakítani a könyvekre, ugyanakkor kívánom ezt minden kedves Olvasónak.

Szabó István Zoltán, a Próza Nostra főszerkesztője: Ez lesz talán az első év, hogy nem fogok könyvet ajándékozni senkinek. Közvetlenül karácsony előtt érek haza Nápolyból, és csak az ünnepekre maradok otthon. Repcsin egy halom könyvet hazavinni macerás, otthon pedig már nem lenne időm könyvesboltba rohangálni, úgyhogy csak néhány apró emléktárggyal lepem meg idén a szeretteimet.

Még karácsonyig befejezem Stephen King új regényét, a Doctor Sleepet, aztán valami nagy ívű szövegbe kezdek. Az ilyen könyvekről mindig a – jó értelemben vett – végtelen hosszúnak tűnő karácsonyi szünetek jutnak eszembe gyerekkoromból, annak az időszaknak az áhítatából hoznak vissza valamit. Szeretem, ha az ünnep csendesen, nyugalomban telik, ehhez valami lassú szöveget választok – lassú olvasással. Talán előveszem valamelyik Ecót, és természetesen, mint ahogyan egész évben, forgatom az Evangéliumokat is.

Az újévben nekikezdek Mark Lawrence-től az okos, de brutális Tövisek császárának. Vissza a zúzdába.