Könyvek karácsonyra 2.
Szálinger Balázs, Gaborják Ádám, Jász Attila, Markó Béla és Csuhai István
Milyen könyvet ajándékozol karácsonyra? Mit olvasol az ünnepek alatt? Miért éppen azt?
Csuhai István kritikus, az Élet és Irodalom versrovatának szerkesztője: 2013-at számomra két író határozta meg, az amerikai Jonathan Franzen és a chilei Roberto Bolaño. Ebben az évben négyhetente írtam recenziót az Élet és Irodalom „Követési távolság” című rovatába. Franzen még 2001-ben közreadott regénye, a Javítások magyarul 2012 vége felé jelent meg (2010-es, hasonló méretű kardinális könyve, a Szabadság valamikor az év tavaszán), kézenfekvőnek látszott tehát, hogy a kettőt egy kalap alá vegyem. A szerencse itt a kezemre játszott – az ember sokkal jobban jár, ha először olvassa el a korábban írt, de magyarul később megjelent regényt, mint fordított sorrendben: így tárul fel az olvasó előtt a két könyv igazi szépsége, a Javítások egyszerűbb, lineárisabb, egyértelműbb kivitelezése nem tűnik el a Szabadság cselekménybonyolítási finomságainak, megformálási bravúrjainak, összetettségének árnyékában. A két regény az (amerikai) életnek, a hétköznapi valóságnak olyan káprázatos és intenzív ábrázolását adja, ami ritkaság a kortárs irodalomban.
Bolañóval úgy jártam, hogy ősz táján a Vad nyomozókat kiválasztottam ugyan magamnak, de a könyvre az ÉS-nél bejelentkezett a spanyol nyelvű irodalmak két fiatal szakértője is, és inkább átengedtem nekik a könyvet. De az irodalomhoz, az íráshoz és a műhöz való agyafúrt viszony, és az a végtelenül finom irónia, mellyel az író szülőhazáját kezeli, és ami Bolaño történetekben mindvégig tobzódó világát messzemenően jellemzi, addigra beszívott magába, elolvastam két magyarra korábban lefordított kisebb lélegzetű regényét, az Éjszaka Chilében-t és a Távoli csillagot, és a Franzen-regényekhez hasonlóan mindhárom könyv sokszor visszaidézett, kedves olvasmányom lett az elmúlt időkben.
A magyarul megjelent művek számát tekintve Franzen a hírek szerint rövidesen egyenlíteni fog, napvilágot lát az Erős rengés, a két nagyregényt időben megelőző könyve; ezt biztosan szívesen olvasnám karácsonykor, ahogy bármit, bármikor Roberto Bolañótól. Ezeket a könyveket különben szívesen ajándékoznám karácsonyra. És jó a régi, gyerekkori szünidei olvasásokhoz hasonlóan minél lassabban haladni bennük, hátha annál tovább tart az egész.
Gaborják Ádám kritikus, a József Attila Kör elnöke: Ha elárulom, akkor nem lesz meglepetés. Viszont Kun Árpád Boldog Észak című regényét bátran ajánlom karácsonyi ajándéknak. Biztos vagyok benne, hogy Aimé Billion a varázslatok és a vudu szellemek által bejárt Afrikából a gleccserekkel szabdalt, fagyos Norvégiába tartó utazásának és szerelmének története sokaknak elnyerné a tetszését. A regény gazdag fantáziával teremti meg a két világot, s eközben gyakran él a mágikus realizmus eszközeivel, mégis a kultúrák találkozásának leírása nagyon is reálissá teszi az egészet. Szóval egy igazi kortárs európai regényről beszélhetünk. Ráadásul nagyon olvastatja is magát. Humorosabb kedvű olvasóknak viszont Győrei Zsolt és Schlachtovszky Csaba „kackiás nemzeti vadregényét”, az Emmuskát mondanám. A cím önmagáért beszél, belépés csak bajuszban.
Azt sajnos még nem tudom, mit olvasok majd. Nagyban függ a munkámtól. Ha győzedelmeskedik, akkor Centauri Jégvágó című regényét dolgozom fel, amit egyébként nagyon várok. „Hátborzongató balesetek, merényletek, agyműtétek, kocsmázások, válságok és szerelmi csalódások jelölik ki az ifjú Dan Coolbirth útját, hogy aztán a nálánál jóval idősebb Angelicával folytatott románcát egy kettős gyilkosság szakítsa meg” – írja a fülszöveg. Nem mondom, hogy ünnepi hangulatú, de elég izgalmasan hangzik. Ellenkező esetben csakis valami mese jöhet szóba, mert kikapcsolásként szeretek ilyenkor a különböző fantáziavilágokban elmerülni. A feleségem ajánlotta Karafiáth Orsolya A házikedvenc című új könyvét, úgyhogy alighanem erre fog esni a választásom. Már csak a macskáink miatt is.
Jász Attila költő, az Új Forrás főszerkesztője: Murakami Haruki új könyvét ajándékozom a feleségemnek, A színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei címűt, ugyanis a feleségem, tőlem függetlenül, aki már 20 éve Murakami-rajongó vagyok, és mindent olvastam tőle, nem is egyszer, magától válik jól láthatóan Murakami-függővé. Így persze én is hozzájutok egy olvasatlan művéhez.
Az ünnepekre már amúgy is eléggé pihenő kényszerpályán leszek, remélhetőleg, így olyasmit választok, választottam, ami nem pusztán szórakoztat, hanem szellemi élmény is és segít (remélem) valami többet megtudnom a világról. Sári László nyomdameleg könyvét, A nő máshol van („Kelet, ha ragyog”) címűt. Azért, mert mindig élvezem is az írásait és azért is, mert most kaptam tőle ajándékba, gyönyörű dedikációval, aminél viszont többet ér, hogy egy dupla agyvérzés után maga adhatta oda. Éjszakára viszont Jo Nesbo új könyvét csempészem a saját karácsonyfám alá, majd az éjjeliszekrényemre, krimirajongóként minden könyve csemege. Ez most a Kísértet címet viseli.
Markó Béla költő, politikus: Nem adnék olyan ajándékot, amit én nem olvasok szívesen, de nem is erőltetném rá pillanatnyi kedvenceimet valakire. Még a virágot is úgy választja és ahhoz igazítja az ember, akinek szánja. De milyen jó, hogy mégis van egy közös nevező, így képzelem legalábbis: az „ízlésfölötti” legfontosabb könyvek. Gyermeknek – és nem csak – most szívesen adnám a nemrég megjelent erdélyi gyermekvers-antológiát: Ragyog a mindenség. Makkai Kinga válogatta, kiváló művészek illusztrálták, a Kaláka megzenésítette a versek egy részét. Egyik legmegrázóbb olvasmányom volt 2013-ban Oravecz Imre regénye, a Kaliforniai fürj, megosztanám mással is ezt az élményt. Vagy valamit Umberto Eco művelődéstörténeti sorozatából, például ami talán legutóbb jelent meg: A legendás földek és helyek története. Azt hiszem, Umberto Eco az egyik legtudatosabb műfajalakító, műfaj-korszerűsítő alkotója az ezredfordulónak, ő már érti, amit mi még nem, hogy a világháló, az elektronikus kommunikáció hogyan rendezi át az életünket.
Az ünnepek alatt talán sikerül elolvasnom György Péter könyvét, amelyet eddig nem akartam csak úgy mellékesen kóstolgatni: Állatkert Kolozsváron – Képzelt Erdély. Aztán ott van még a kezem ügyében Vida Gábor regénye: Ahol az ő lelke. Vagy éppen nézegetem a Korunk kiadványát, jelentős magyarországi és erdélyi szerzők esszéi: Párbeszéd nemzetről, nemzetköziségről. Talán ennyiből is kiderül, hogy Erdélyt keresem, Erdélyt próbálom megfejteni mostanában. Hogy miért nincs, ha van! És persze az aktualitást sem tagadom le: szeretnék legalább beleolvasni a friss Nobel-díjas Alice Munro-ba. Bevallom, egy-két novelláját ismertem azelőtt, talán a Nagyvilágból. Hál'istennek a bőség zavarában válaszolok most erre a kérdésre. Asztalomon Csordás Gábor hatalmas és csábító munkája is, a háromkötetes Michel de Montaigne Esszék fordítása. Több karácsony kellene mindezt elolvasni. Verset pedig ünnepkor is, azon kívül is állandóan „fogyasztok”: nagyon jó, jó és alig-költőket is, mindegyiktől lehet tanulni valamit. Régiekbe is bele-beleolvasok, most Reviczky Gyulát készítettem elő. S ha már a beleolvasásnál tartunk: kegyetlen, de tanulságos karácsonyi olvasmány lesz, ismét kezembe akarom venni – mert egyszer már végigolvastam – Amin Maalouf könyvét: A keresztes háborúk arab szemmel. Hogy ez sok? Igen, de újabban „párhuzamos” olvasó vagyok, ezt is, azt is. Apropó, világháló!
Szálinger Balázs költő, a Hévíz folyóirat főszerkesztője: Nem hiszem, hogy könyvvel oldom meg a karácsonyt. Csak egy könyv lenne a polcon, nem emlékezetes ajándék, elolvassák egyszer, és kész. Újságokat, történelmet, esetleg egyben a kettőt fogok olvasni az ünnep alatt, legfőképp a magyar középkor és a néprajzi tematikájú könyvek foglalkoztatnak, szépirodalmat most nem fogok olvasni.
Összeállításunk hamarosan folytatódik! Addig is várjuk olvasóink hozzászólásait arról, hogy Önök mit ajándékoznak karácsonyra, és mit olvasnak az ünnepek alatt!
