Hudy Árpád: Tudósítások a jövőből 1. – Új szelek a Vatikánban
Egyházunk az elmúlt években, a boldog emlékezetű reformpápa, Utolsó Pálpéter meghirdette Perestroicus cum Glasnosti mozgalom keretében nagymértékben megújult. A szentáldozóknak osztogatott reklámajándékok, a miselátogatók között kisorsolt képes Káma-szutrák és más piacüdvös buzgólkodások eredményeképpen számottevően nőtt a templomok látogatottsága. Kitűnő visszhangra leltek az ateisták, materialisták, angolok, boltosok és egyéb demokraták számára tartott ökonomikus szentmisék is. Amióta a pápa farmert és pirszinget visel, népszerűségi mutatója Naomi Schiffer örökös világszépe és Ronaldo Schumacher forma-nullás teniszpilóta tetszésindexével vetekszik, megelőzve a Dalai Lámát, a jeruzsálemi főmuftit és a Világbank elnökét. A demokratikusan fejlett néptömegek azonban továbbra is zokon veszik, hogy a pápa nem homoszexuális, és nem egy leszbikus apáca a felesége. Pedig egy ilyen, a kirekesztések elleni személyes példával bizonyíthatná a múlt bűneivel, dogmáival és emberellenes gyakorlatával való következetes leszámolást, mi több, lelkipásztoraink a hollywoodi filmekben is a fejlődés fáklyavivőiként jelenhetnének meg.
Egyáltalán: még sok felesleges súly nyomja gyarló vállainkat, megakadályozva a párbeszédet a haladó hívőkkel és a helyben toporgó hitetlenekkel. Olyan elavult, kétes fogalmakra gondolok, mint például a bűn, amely teljesen idejétmúlt képzet, megbélyegzi és kirekeszti, vagyis szembefordítja egymással az embereket. Már az sem helyes, hogy hívőkre és nem hívőkre osztjuk a társadalom egyedeit, és az előbbieket pozitívan megkülönböztetjük. A hit legyen szigorúan magánügy, a hitetlenség pedig enyhén közügy!
De hogy a legkényesebb pontunkat érintsem: itt van maga a vallásalapítónk, Jézus Krisztus. Isten ments, hogy bármit is a szemére vessek! De a harmadik évezredben, az űrkorszakban igen divatjamúlt jelenség szegény, már csak a kinézése miatt is. Egy jobb mobiltelefont sem lehet eladni vele, legfeljebb vízisít reklámozhatna a Genezáreti-tavon. A szövegei meg egyenesen ijesztőek! Látszik, hogy nem volt píár-tanácsadója meg kommunikációs menedzsere. Lehet, hogy ez az arc megfelelt az inkvizíció, a sztálinizmus és a hidegháború sötét korszakaiban, de manapság már lehetetlen eredményes marketing-stratégiát építeni rá. Márpedig a fiatalokat meg kell szólítanunk, hátha visszafeleselnek. Mondjuk, a Mikulás a piros szerelésével még elmegy farsang táján, a krampusz meg kifejezetten modern, előremutató figura mellette, képes aktuális üzenetet hordozni. Node Jézuska, jászol, állatok, pásztorok, királyok – ez maga az őskor! Hol maradnak a gépek, a tőzsdeszakértők, az egyéni szabadságjogok, egyszóval a gazdasági növekedés, a fejlődés, a humánum?
Tehát először is találnunk kell egy eredeti vezérfigurát, akivel korunk fejlett, praktikus embere azonosulhat. Akad is ott a kezdőcsapatban egy ilyen személyiség, akinek van kereskedelmi érzéke, két lábbal áll a való világban. Az a harminc ezüstpénzes… na… Igen, Júdás, köszönöm, ő az. Ezt az apostolt mindeddig méltánytalanul háttérbe szorította a klerikális reakció, valósággal koncepciós per áldozata lett. Nos, ő kiválóan megfelel az új idők szellemének. Rá építhetünk! Persze, áramvonalasítani kell egy kicsit, közelebb hozni a mához, legyen – mondjuk – titkos ügynök vagy kétkezi bróker.
De nem állhatunk meg itt. Természetesen az Ószövetség körül is rendbe kell hoznunk végre a dolgokat, évezredek mulasztását pótolva. A tízparancsolat, például, mára már teljesen elavult, újakat kellene írni. Először is a tíz túl sok, manapság lehetetlen ennyit betartani, még észben tartani is rengeteg, van elég gondjuk-bajuk az embereknek a bürokráciával, a bevásárlással és a közlekedési szabályokkal. Legyen, teszem azt, három vagy négy. De ezeket sem szerencsés parancsolatnak nevezni, mert a diktatúrák, parancsuralmi rendszerek, militarista társadalmak kora végleg lejárt. Hívassanak, teszem azt, ajánlásoknak. Formájuk szerint se legyenek tiltások, hanem tanácsok, javaslatok. Tartalmilag pedig semmi esetre se vonatkozzanak a privátszférára, az emberek lelki életére, ami végül is magánügy. Foglalkozzanak általános, közérdekű dolgokkal, mint amilyenek az emberi jogok, az integrálszámítás vagy a globális felmelegedés.
Aztán itt van ez a Káin, őt is ideje volna már rehabilitálnunk, lemosnunk róla a szégyenbélyeget, melyet egy primitív, embertelen kor sütött rá, amikor még azt sem tudták, mi fán terem az atombomba és az eutanázia. Meg kell értenünk és értetnünk, hogy nehéz gyermekkora volt, és még nehezebb felnőttkora! Ráadásul az áldozati igyekezetét semmibe vették odafönn, vagyis diszkriminálták. Ha akkoriban lettek volna jogvédő szervezetek és ombudsmanok, vagy legalább egy jó kötésű sztárügyvéd, hozzájuk fordulhatott volna. De jellemző, hogy ilyesminek híre-hamva sem volt az idő tájt.
Ezek a legfőbb tennivalók. Ugyanakkor örömmel jelenthetem, hogy már jelentős eredményeket is elkönyvelhetünk a megújulásunkért folytatott kemény küzdelemben. A misebor ivásának kártékony szokását, mint az alkoholizmusra való rejtett felbujtást, sikeresen kiküszöböltük. A misekóla nagyon népszerű főleg ifjabb, az új felé nyitott papjaink körében. Amióta pedig a hívek is részesülhetnek belőle a perselyként is működő automatákból, ugrásszerűen megnőtt a fiatalok templomlátogatása. Igaz, ebben az ostya helyett bevezetett, különféle – mexikói, kínai, magyaros stb. – ízesítésű csipsznek is szerepe van. Ezúton ragadom meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak jótékony szállítóinknak, akik kegyesen szponzorálják templomainkat. Isten áldja meg részvényeiket!
Amint a fentiek is mutatják, igenis lehet hatni a mai ifjúságra, csak tudni kell beszélni a nyelvükön, meg kell érteni problémáikat. Például azt, hogy untatja őket a mise, ezért a jövőben az énekes- és imakönyvek helyett játékautomatákat, számítógépeket helyezünk majd el a padokban, és a mobiltelefonjukat is használhatják.
Okulnunk kell a múlt hibáiból. Ha már nem tudjuk vallásossá tenni az embereket, tegyük minél emberibbé a vallást!
Ramona A Kloos festménye
