Ugrás a tartalomra

 

Hol nyaral, és mit olvas az író? (2. rész)

Merre nyaralsz idén? Miért éppen ott?

Áfra János: Kikapcsolódás az is, ha más városokba utazhatok egy felolvasás vagy beszélgetés apropóján. Az ilyen kirándulásokat szinte mindig sikerül összekötni kiállítás-látogatással, régi barátokkal való találkozásokkal is. Kamaszként alig hagytam el a szülővárosomat, most viszont már örömmel megyek oda is, leginkább játszani a nagybácsit, de legutóbb a II. Hajdúböszörményi Írótábor miatt voltam otthon, idén is sok örömet okozott, például legalább annyit tanultam a szemináriumokon én is, mint a velem dolgozó általános és középiskolások.

A VOLT-on tett – irodalmi sátras felolvasással egybekötött – fesztiválozás is emlékezetes marad. Az irodalmi sátras társasággal kipróbáltam egy lélekvesztő hintát is, és egészen elképesztő élmény volt. Azelőtt azt hittem, tudtam, mi a halálfélelem, pedig nem, most megint azt hiszem, hogy tudom. Pedig lehet, hogy most sem? Mindenesetre egészen más érzés egy zuhanás vészesen közelgő végeredményébe belegondolni, mint mondjuk egy betegség végkimenetelétől félni, és én tényleg elképzeltem, hogy lecsatolódik rólam a védőfelszerelés és...

A Dombos Festen lesz legközelebb egy felolvasásunk 2013. július 11–12-én Szőcs Petrával, aztán 18-a és 20-a között a debreceni Campus Fesztiválon szervezzük a KULTer.hu irodalmi sátor programját a csapattal, kalandosnak ígérkezik, tavaly sokat stresszeltem magam, hogy minden rendben menjen, most próbálom majd lazábban venni. Nem hiszem, hogy menni fog. Még ha otthoni közegről van is szó, a nyár fontos eseménye ez nekünk. Idén végre a kedvesemmel is nyaralunk egyet, meglátogatjuk a Balatonlellén élő rokonokat, augusztus végén pedig a szigligeti JAK-tábor sem maradhat ki. Szóval nemigen volt még ilyen sűrű nyaram.

Hevesi Judit: A kérdés aktuális, ugyanis Izraelből válaszolok. Egy ösztöndíj keretein belül néhány hétig a Yad Vashemben kutattam, elsősorban a holokauszt túlélőinek visszaemlékezéseit, naplóit olvastam. Lelkileg nagyon megterhelő volt, de persze szép is, a maga módján. Mivel eddig tényleg csak a munkára koncentráltam, a pihenés ezen a héten kezdődik, most lesz időm igazán körbenézni Jeruzsálemben és az ország többi részén is.

Rónai-Balázs Zoltán: Idén nyáron, ha a Mezőszemerei Művésztelepet nem számítom (mert az társasági esemény is, bár remek és otthonos lesz bizonnyal, érdekes beszélgetésekkel) és nem veszem nyaralásszámba például a Tokaji Írótábort (ami szintúgy, csak sokkal több alkohollal), akkor nagyon fogunk örülni a kedvesemmel, ha lejutunk akár pár napra Mártélyra. Viszont kifestjük a lakást, bár nem tudom, ez mennyire értelmezhető nyaralásként. Pedig pakolással, csomagolgatással és takarítással együtt legalább két hét. És biztos nagyon meleg lesz. Az oka pedig egyszerű: már igencsak szükséges.

Mártély más, persze. Esküszöm, jelent legalább akkora kikapcsolódást, mint jelentett Marokkó a Dakhlai-öböllel, minden bazárral és mecsettel egyetemben. Ráadásul itt van, nem ott, vagyis közel. Hatalmas a nyugalom a szezon végén, emberek már alig, horgászok üldögélnek a parton, a vízen úszik a napfény, a sulyom, vadkacsák. Gémek a levegőben, bakcsó, a kis mocsár fölött a tanösvényen csodás növények, egész közelről, a sziget elhagyatott, vadregényes és kívül az alföldi, ártéri táj gyakorlatilag archaikus. Hónapokra feltölt. És a ladikozásról még nem is beszéltem. Az mindig gyönyörű, reggeli és alkonyi súrlófényekben, természethangok közt, vagy akár a kettő közti napzuhogásban, a vízfelszín ragyogásán, mikor az egész holtág, az erdővel kétoldalt, teljesen végtelen. Ez elég ok, gondolom.

Szabó Tibor Benjámin: Hét hónapos a kisfiunk, nyolc majdnem, neki még a kert a kaland, a Duna-part, nem megyünk messzebb. Nem is tudnánk, a Supka Géza Alapítvány őszi olvasásfesztiválját szervezem (Az Olvasás Éjszakája), ha ezen a nyáron három napra ki tudom kapcsolni a telefont, a laptopot, annak is fogok örülni. Különben, ha nem úgy lenne minden, ahogy most van, Belső-Ázsiába vinném a családot, az Iszik-köl partjára, egy kisházba. Kinga (Csapody Kinga író, Szabó Tibor Benjámin felesége – a szerk.) haja biztos égnek állna tőle. De eljönne azért. És tényleg szép lenne. Lesz is.

Varga Melinda: A nyaralás fogalma számomra tengerpartot jelent. Valószínűleg azért van ez így, mert hegyvidéki kisvárosban születem, tehát számomra a hegy, az erdő egy természetes közeg, az otthon, ahol jól érzem magam, feltöltődöm. Ha tenger mellett születtem volna, biztos folyton a festői szépségű hegyekbe vágynék. Nyáron több alkalmam van hazajárni, idén is ki fogok használni minden ilyen lehetőséget. A szülővárosomban, Gyergyószentmiklóson nagyon jókat lehet olvasni, pihenni, kirándulni, kocogni. Nagyszüleim kertjében pedig végre a kutyám is szabad lehet. Az otthoni finomságok, amiket édesanyám és nagyanyám főz, pedig csak hab a tortán (a kiskutyámnak is).

A nyár többi részében igyekszem úgy dolgozni a különböző fesztiválokon, táborokban (Tusványoson, Árkosi E-MIL írótáborban, Minimum Party Összművészeti Fesztiválon, Félszigeten), hogy ne csak a munkának, hanem a kikapcsolódásnak is legyen tere. Úgy érzem, nem lesz nehéz összehangolni.

Nagyon szeretnék idén nyáron eljutni néhány napra a román tengerpartra, Vama Vechére vagy a mellette lévő kis halászfaluba, Május 1-re (igen, ez a neve a településnek!) egyik kedves barátnőmmel. Beszélgetéssel, olvasással, sörözgetéssel tűzdelt estéket, csodaszép napfelkeltéket, sok csendet, napsütést és békét terveznék ebbe a néhány napba – de ez egyelőre még csak terv.

Milyen olvasmányokat tettél félre a forró nyári napokra? 

Áfra János: Bartók Imrétől A patkány évét a napokban kezdtem el olvasni. Imre első könyve, a Fém nehezen felejthető élmény, alig tudtam haladni vele, mert tízoldalanként ki kellett pihennem az addig olvasottakat. Az új, majd hatszáz oldalas regény kicsit bőbeszédűbben indul, de az látszik, hogy a poszthumán látomások, a testcsonkítás és -botanizálás és a hasonló horrorisztikus játékok most sem maradnak el.

Tallér Edina Lehetek én is című panelregénye, Borbély Szilárd Nincstelenek és Ferdinandy György Mélyebbre című könyve, valamint Boldog Zoltán friss tárcanovella-füzére is félre vannak téve, illetve beszerzés előtt állnak.

Csobánka Zsuzsa Majdnem Auschwitz című regénye is nagyon érdekel, a szüzsé emlékeztet Sebald Austerlitzére, ami a kedvenc világirodalmi munkáim közé tartozik. Kíváncsi vagyok, létesül-e valami akaratlan párbeszéd a két mű között, még így is, hogy Zsuzsa igazából nem olvasta korábban Sebald művét.

Fura mód a verslistám ezúttal rövidebb, talán mert a friss termésből már többet ismerek, ami viszont még tervben van: Szőcs Petra Kétvízköz, Korpa Tamás Egy híd térfogatáról és Térey János Moll című verseskötete.

Hevesi Judit: Amir Gutfreund A mi holokausztunk című regényét hoztam el magammal. Nagyszerű olvasmány és őszintén szólva nagy meglepetést okozott, mert nem volt semmiféle elvárásom a könyvvel szemben, egyszerűen csak el szerettem volna olvasni. Ha hazamegyek, David Grossmantól A világ végére következik, akármennyire is szerettem volna már korábban nekilátni, egyszerűen nem jutott rá időm, ezt fogom tehát pótolni. Egyébként mostanában nagyon sokat olvastam Székely Magdától, azt hiszem, az ő verseinek még sokáig az asztalomon lesz a helye, ahogyan Jónás Tamás Lassuló zuhanás és Takács Zsuzsa Tiltott nyelv kötetének is.

Rónai-Balázs Zoltán: Semmit, konkrétan. Vagyis egy csomó félét, és darabra is sokat, csak nem szándékosan. Mert mi is, afféle hülye értelmiségi szokás szerint, vesszük a könyveket, vesszük (pedig még kevesebbre is telik, mint szeretnénk ‒ biztos ismerős mindenkinek), de kapunk is, csak úgy, és nincs érkezésünk azonmód elolvasni őket. Felgyülemlettek tehát. Ezekből olvasok a nyáron. De ez igaz lenne a télre is. Na jó, többet. Az igaz. Hogy mit és miért? Majd eldől ad hoc…

Szabó Tibor Benjámin: Nyáron azt olvasom, amivel nincs munkám. Olvasás just for fun. Esterházy Péter új könyvét (Egyszerű történet vessző száz oldal – a kardozós változat), Csepregi János retró-regényét (Az amerikai fiú), Szepesi Nikolett dugós történeteit (Én, a szexmániás) már beraktam a nyári csomagba. És biztosan újraolvasom Szíriusz kapitány kalandjait, elejétől a végéig.

Varga Melinda: Nyáron inkább regényolvasó vagyok. Bár a vers sem marad alul, naponta igyekszem legalább három órát versolvasással tölteni. Viszont nyáron akár strandon vagy hegyi tisztáson izgalmas szellemi kaland lenne a Háború és béke illetve a Száz év magány újraolvasása. Ezek olyan alapkönyvek, amelyeket nem árt néha újra elővenni, mert mindig újat fedez föl bennük az ember. Diákkoromban olvastam őket, azóta eltelt egy kis idő, ideje felfrissíteni. Hogy kortársakat is említsek: Bodor Ádámtól a Verhovina madarai mindenképpen belefér a nyárba, és Pion István Atlasz bírja, valamint Simon Márton Polaroidok című kötete, amelyeket a napokban kaptam kézhez, és nagyon kíváncsi vagyok rájuk.

(Összeállításunkat hamarosan folytatjuk.)

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.