Magik nem es tudják – Muszka Sándor novellái

Magik lehet nem es tudják

Felmentem vót az erdőre, mondom valami fát szeggyek össze met a télen aztán a bajom meggyűlik. Ide a motorsirülőhöz eppen, hogy felértem a lovakot elcsaptam s a fészit le s egy nagy fenyőnek neki s szeggyed az ódalát. Aztán még vagy tízet kivágtam, de mán ilyen szürkület vót s mondom eregélek hazafelé, met még rámesteledik.

Az egyik lovat béfogtam s a másikot es a bokrokból összeszereltem s há mikor teszem a vasat a szájába, béfalni nem akarja. Teszem mégegyszer s esment nem akarja s há akkor veszem észre, hogy a ló helyett egy medvét a szekér elé béköttem. Há mit mondjak én akkor úgy megijedtem, hogy szólani se tudtam csak a szemem járattam, mint a vett malac. Na de aztán egy cseppet megnyugodtam s a medvét a hámból kifogtam a lovat helyibe bé s tegyed hazafelé a fával úgy, hogy mire hazaértem, még az ülődeszka es szacskába szakadt. Elég az hezza, hogy a nagy ijedségtől másnapra én úgy elbetegedtem, hogy Vásárhelyre a kórházba kérültem s a fejemmel meg kellett operáljanak. Nem es lett volna semmi baj, de nem tudom az orvosok mit csináltak, mit nem, met engem elaltattak, de az agyamat mikor tették vissza, fordítva tették. Hazajöttem, de mind nem voltam jól s szettem a gyógyszert s nem voltam jól s aztán egyszer mikor felülvizsgálatra visszamentem, akkor vették észre mi a helyzet s akkor megfordították. Azótától aztán hál'istennek semmi bajom nincs.

Na de magik lehet nem es tudják, hogy én hét hónaposon születtem, ugyancsak Vásárhelyen császárral. Mét mondom, azétt met, hogy ott fent vótam, mondom, kimegyek a piacra megnézem valami fájin állatokot kapni lehet- e. Hát ahogy ott a piacon figyelőzök elém áll egy öregember aszongya szerusz Sanyika, megismersz-e. Há mondom mán meg ne haragudjék, de én nem. Aszongya, nincs semmi baj, met ejszen nem emlékszel, de én voltam az orvos, akinél megszülettél. Édesanyádból én segítettelek vót a világra. Há mondom én aztot magának erősen köszönöm doktor úr, s ha így van, jöjjék, valahol egy decit igyunk meg. Na aztán ott egy ilyen bodegába bémentünk, egy cseppet illogattunk s mondom a doktornak, hogy métt jöttem s valami jóféle kecskét, juhot, ilyesmit nem e tud eladót. Na aztán az a doktor engem elvitt a komájához. Az egy német ember vót s vótak nekie valami fájin német kecskéi. Hát én egyet megvettem, de az olyan, hogy hazahoztam s itten a szépvizi teheneket nem csak tejelésbe, de a gátnál megpróbáltuk s még hátúszásban es veri. Vásárhelyen azóta nem vótam, de ha az Isten megsegít s az őszön a pityókát eladom, felmegyek, megnézem valami fájinabbacska tehenet venni nem-e lehetne-e, hogy hosszú télen az asszony es ne csak a száját járassa, s legyen amit csicserésszen.

Választás

Met immá pártból es annyi van mind a hájdermenykő. Csak küdik a levelet, hogy aszongya, szavazzék reánk, met így s úgy. S aztán másnap más es küdi, hogy ügyeljék oda s az embert csak ijesztgetik s zavarják essze a sok papirossal, hogy az esze menyen el. Na de én es csak azt tudom mondani mint Bálint Emre bá. Mikor egyszer a bótba eljárt vót. Az úgy vót, hogy a kommunisták akkoriba még nagy vitézek vótak s aztán az öreg lement a bótba, hogy vegyék tojást. Igen, de ott nekie azt mondták, hogy csak úgy adnak, ha veszen melléje fagyasztott halat es. Na de Emre bá aszongya. Neki a macskája mán megdöglött s neki a hallal nincs amit csináljon. Elég az hezza, hogy addig-addig, hogy tojást másképpen adni nem akartak s az öreggel a halakot megvetették. Ment haza az öreg s a Szépvíz hídján megállott s hányta belé a halat, hogy aszongya, legyen legalább nektek szabadság. Az öreg ahogy eztet intézte, arra ment vót a párttitkár s meglátta. Aszongya neki: Húzza meg magát Emre bá s münket ne mind szabotáljon. Na s erre mondta az öreg, hogy én mán 82 éves es elmúltam s ha magik gondolják, a seggemet es megbaszhatják.