Nagy Zopán: "Tenger"

(Cím nélkül) 

 

 

Mottó (a Falnál), tengernek arccal: 

enenthurnuk!)…” 

a loved a last a lone a way A! 

 

 A szex-tettleges tevékenységeit felfüggesztő (manapság jócskán) fél-úr utazgat. A helyiek sört főznek, a sziklákon polip szárad, a helyiek bort locsolnak (félretapsoló utódaik fintorognak); a törés tovább sarjad; az európai kereszténység kisebb mutációi szárazságtól szikkadó halrojtokkal, pikkelyes tetem-filterekkel díszített falakhoz guggolnak…

   Kagylóisten is visszhangzik kéken: „kóax kóax brékkek kékkek kóax…” –

   A turistákat (csuklyásfejű bevándorlók) katapultálják a hangos fegyvereken túli levegő-égbe = korántsem (harántsem) ingyen. Most. De pedig most.

   Bibilibidó mix, midibillió fix.

  És a mester (is) sziesztázik.

   Az egyik tegnap is így történt. Monozen(és) Zeu szállta zengő alkanyakát… Légi híd kanyarodott viasz a várásra; kását ott nem kavart a gondolat, ám Mimiézis szubsztancia szivárgott be (sokaságok pillanatával) a sikongtorok résnyi zsalugáter redőzetein a tetőterek szunnyalófalka szenzibilitásába…

     A templomtér szeráfszárny-halfark hanyatlása a világítótorony végesefénypisl lámp-lámpoláspillantás-hosszanatáig és elért, főtétlen, amikor átsétált.

   Aki.

  Úgyszintén.

  Főnévigeniglen.

  Ige(hogy). Botlatán.

  És nem csupán a hováfoly(ta)tás végett!

   A fültanakodók a sziklasúgóktól várták a kórushangok kódolt (téves) velükszületését, ám a rejtett mellékutcai vadszőlőlugas árny-permete alatt más fröccsent hallgatag. Az attóltartók is a Fönnvalóhoz magukbabeszéltek, várva a Nagy Nincstovább Kacsintásra (vagy nem is, inkább tán fordítva), amely talán szemet is hunyhat a hibás „építkezések” felett. = Tehát a szabadon műveltek többre tartották a Fölső Árnyék (eszméletlenre lassított) bólintását, semhogy hallgatólagosan magukba egyezzenek…

   A félsziget felől fél(igsem érthető) szerzemények és szerkesztés nélküli szerkezetek érkeztek*. A „Wallhall’s horror” rollerezői szintén bezörrentek. (A messzemenően közeli koradélután zökkenőmentesen ígérte a nem létező adóvisszatérítést…) =

   Igen.

  Majd az ezüstözött algáktól zörgő fényritkaverődés fölszántotta a mákonysűrű rendezvényt, a partról tova (pára-lengeteg valamerre), és a hitetlen hirtelen-nézők „emígy” láthatták az öböl mélyéből ébredő masinákat, melyek a híressé vált (botrány-orgiákról megnevesült) Búvármúzeum felé zakkant-toltak. =

  Íme.

  Itt jönnek most is:

   *Hengerműjogok (jogarokkal), autókapák, kőmotor-ragyák, szélkakas-csókok, villamos-fák (könnyezve), előrehaladott ordítók, mozihang-kürtök, zaccos utcaflották, Hippohobbilitisek, Megaködök (ásványfúrókkal), Metacsónak-provokációk, sántító Ó-matróz szekerek, Lélegző pagodák (lándzsa-díszekkel), Jolly-görlök és Óriáskabátok (hámozókésekkel), no meg Görbekorcsolyás Trollok, és tényleg leghátul (még a nyúzott Sellőtorzón is túl): a McLandburgi Kurva jelentős fülbe-harapása… -

 

 

  A tér mögött huzat.

  Honos volt minduntalan.

  A térben is.

   Az utazó „tét”-lenné vált.

  „Származott”, ám ez elfogadhatatlan és megoldhatatlan, megszokhatatlan káprázatként feszítette (máskor sehol-létekbe oldotta) mindennapjait.

  „Természetesen”: „semmi sem biztos”.

  Ráadásul, a „most” is másképpen folytatódott…

 

  Folytatódik. Az ébredések látomás-ittas tartományában, a réteges hallomás-monológok pihenhetetlenül feledhetetlen / feledhetetlenül kivitelezhetetlen, félálom-becézett, dimenzió-botlott, térszelvény-bomlott halmazában… - Meddig? = Miért ne?  Bizony(hon)talanul élesen. = Bevésve… -

   A kontúrok (ismét) kiherélve.

  A „fene” sem tréfa. A … …… sem! Tovább kiért, eddig miért? –

 

  Mohás kert: a víztenger mélyén…

  Tenger-kert: zegzugos ösvényekkel…

  Könyv-kert: áttetsző vízlapokkal…

   Hullámzó egyedül: egyedi hullámokkal… -

 

  Ma(mamamamama)ma…

  Paramparapa… =

  Bii-self…

 

  Bús barlang.

  A tenger mélyéből szaval.

  Szavait sistergő szivacsok szűrik át, foszlányai a parti csont-kövezeten kiterítve; a moraj- és rostmintázatra, a sófoltozatos, változat-maszatos jel-rezzenésekre (immár évszázadok óta) zarándokok járnak rá…

   A meztelen talpak olvasnak.

  Hajszálerenként „tapintják”, szivárogtatják, fésülik-tapossák-cirógatják az „üzenet-mint(h)ák” végeláthatatlan párolgását…

 

  Blue Cave!

   A meztelen talpak olvasnak.

  A barlang (továbbra is) bús.

  Az utazó vigasztalhatatlan.

 *

   Pohárnyi „Jakab-szeg”. Íziben lenyelve.

  No mini-joyce! – No tini-toli!

  Nye gavarity! (Nyeeeee…)

 

  „Imaginary Landscape”. (Hol?) –

   A tengerszem magába-néz.

  Az utazó nyugtalan.

  Ismeretlen fluidumok, távoli fulladásveszély…

 

  Búvármúzeum (zeum-bum-ban) hajnalban: miként a lehetséges tér-képzetek összefolynak, úgy tetszik (át) a zöldes vízben lebegő fekete kócsagon (át) a smaragdos ökölnyi kő - … -

   Búvármúzeum a tengerben (hol máshol, hacsak mégsem?). Az egyik fülkében, mintegy akvárium-mauzóleum kamrájában emberi jegyekkel megátkozott polip küzd egy hisztérikusan csapongó könyvvel; a másikban (ami klímatechnikával felszerelt vákuumozott „házikó”) kiszárított búvárok: egy meghasonlott szerelmespár, vagy büntetésből elválasztott Ikrek-Halak kombináció, akik egy évtizeden át köldök-ékszernek való kagylógyöngyök után kutattak hitetlenül…

   A múzeum fölött bárkák csontvázai. Finoman zörgő csupasz árbocaik szélhárfák módjára ütődnek (ringatózva inognak) s a csilingelés víztükröt csiklandoz: lassan fölkúszva az éjjeli balkonokon (majdani) borozgatva olvasó lakó-idegekhez… -

   A félsziget történelmi alakjait megkerülvén, a furfangos szer(ke)zetek tovább áramlanak a Főtér felé (most a rákpiacot feldúlva leginkább), pedikrikmigszig felvonulásukat már befejezni ígértük. – Jönnek mégis. Nosza:

   Sólyomüregbarakok, Burekfilter-dekadenciák, Nőbuszok biztonságos kerékcseréi, Hollókék bajszú vendég-sóhajtások, Munkacsoportok kihagyásos végrendeletei, Nemcsak otthon sepregető (turumptupirturumpok) nyársasága, Tetvésző májusi tetőfedők bűnbocsánatai, Magasfenék remekbeszabások híd-görbületei a Szarajevói Ruhaszobrászhoz, aztán (Dimb a Dumb) természetesen a fallikusan meredező Fall (összeomlásról sohasem regélve)… -

 

 

  (H)vala! – A sikátorok megköszönik a fénybeszűrődést.

  Prosim. – Veri vissza az égszín-karcos felhőrés…

   Moški Zorpia sétál réveteg, s a Borpatika lugasához imboly-közeleg. Ott már árnyékolnak. Jószerivel folyik a némított harsona-próba a kis piactér placcon, melynek a lefolyócsővel brutálisan átszúrt vízköpő-puttó is örvendez vala. (H)vala–la-valla. Na! - Refošk is amott alapoz. Ženske kacérogva átkocog… Malva Vinžia vigyorog, Riba csuklik, s míg csobogva kocc a forty a kancs: Zorpia kedve félárnyék, de dobrenyam, mondhatni most elv(v)együl, mint hűs zamat: dobredobredobredan! –

 

  E fajta folyton fajtalan? – kérdi most Pikkely Virgin Maszkabál, míg dekoltázsán elterül, kicsiket pihegve a szalamandra-foltos délután.

  A szomszédos félszigeten ma kezdődik az Oldon Joyce & Jungen Morcz Fesztivál. =

   Tekintsünk hát be, vagy kukucska csak át (hogy zajlik a morajlik) – gondolta a kis társaság. –:

   Ó, Zed, Divine Zenit, Voala Vio, Medoc in Bio, nix-mix albinó! 

  Ó, Teddy: tedd ki!, intoxicatio!

 

  (Zorpia zokogna, de dedendi nyekk, meating-e didiend s magával fintor-friend…)

   Miért (ne) halhatnánk meg újra- és újra egy-egy nyelhetetlen szomjas reggelen (halottvirrasztás helyett decimálisan is)?  - Huhogva de decibell, mintha csengene fül, mintha ringló érne be korán (gyomor-rontások melegágyában)…

   Ó, Agó és Magó! A zünnepség Hanandhunigan kivégzéséig tartson! Kín kánkán-kalórum hangzata szinte állandó, mint aki visszanyelve édesíti újra a párnahuzatokat, s mint aki porhüve-helyeket becéz mind-huncutilag…

   (A sci-fi író nagykésőn a zasztal alá téve a lap-topot, Maraska, Slivo Vicácska, Rakija és a tömbiek lárvaságában borzolja múlttá eljövendő „emlékeit” = előző véletlenében valahogy így olvassa majdanán… - Mindez (is) „idő nézése”: boncolja késhőbb egy holvasó…) –

   A mélyen ívelt (különc-dús) szemöldökök nyilvántartása és kitüntetése a kisdombon zajlik (bonbonok robbannak)… - Lelkesedés A Bagolyköpetek Archeológiájához (ez a korcsma sajnos bezárt); hooa á ohaoháá: a delphinhongnightos flittek flőtikus okarin-mokarin vitorlázas kicsapongása viszont nem zavart se(kmikni)nkit… -

   Brunana buú, bubuser buble…

  Habzott el ló sokszor, ám aztán a farbarugdosott lófehér félreébresztők Finnisre fogták a majdnem gömbölyű jelenetek fontosságát, amely elcsomagolt (képzelve elcsámcsorgott) étkezések herrringezésével félrenyelt frekvenciákkal körvonalazódott… -

  „Hic cubat edilis.” – „Cubalis in-kubális.” = „Kockául érezvén néha a magányt.” – Ki? – Persze, hogy Finnis.

   (Hisz, a Mindenkezdet is véges…) –

   Unott Brellák zárva-nyitódtak, s újabb sze(re)plők bukkantak-keltek-tobzódtak; a vidrák okai meginogtak; busás volt az arcok sokasága, miközben három varjú verte le a cégér kukacos címerét. Um. Röccs. És Turbunya (Turgonybabó sógora).

   Pikkes Molly mit sikong? Soha ily paródia-madarat! Uszonyos póz-bugimuci, hitten-pusz gyantahasacskával. Flaska most pöccentett, plexifényes daganat orrult a mozdulatba, s Duplex Laško (a fiatlan kecskelopó) sárosan ottpultozó csókot rebegett az ünneplésbe; a tönkrement tárgyak (mindennemzetek flaskája, téves harapások, szoknyagomb-leszakadások, vérfoltos téglák, éjjeliőr-ráncok, topánkák…) mind-mind egy nagy szákba menetelnek…

   Csókoljátok a keresztet is: trappoltak az óvodások, a poszt-prófétikus oktatás előjátékosai, eme örökös gyümölcstálmaszat-kifordulások… -

   Kontrolálhatatlan kenderkócok lobogtak. Nemlétező zászlók csiklandozták a mellékfelhők tomporát; alant elszaladók futottak zátonyra komornyikok és apácák háta mögött, a szárazföldi vasmacska-konstrukció díszterén, a homokozólapát-kiállításhoz közeli, szakadttéri contemporartikációban…

   És, bár a megsemmisülés-köztes földtudományi bokorszemek figyelme is véges: a láthatás gyógyítása fölszabadíthatja a kétkedő humánum természetrajzát. =

  Itt varrjuk vissza a gond(nok)okat az elvarázsolt „varnyúk” hálóruháira; kéretik ezt – csőrnek csőr – gomolyag venni!

   S jöttek tovább az újabb szereplők: Dinom Koperka (már rágta is le a vadszőlőről a „ belépő előtti” kacsot); Lyke Artüde (gyümölcs-szemölcs pityókákkal); Jäger Walter rókaszínben; Voda Olga békatalpakkal felemásan, móka-módra hólyagolva (buborékos poénokkal, mint dirr a dúrban); Porto Homorosa is meg-részesedett s Morta Lljosa (arca kissé beomolva), ó, a kortalan vigéc… -

  Alkoholmány. Vízállásjelentés. Trágárság. Emelkedés. Lemerülés. Szirének előkapart kórusa (a pult alól). Gyomorégés púderrel, habbal. Kötőtűk. Kitüsszentett nemtetszések szőrtüszőkre is utaló rianása. Mikrobibircsókok. Vízoltás parázsló táltos-iszappal… -

   Echoland. – Platty. Yttalp. Tal-al-al-alp-p-p-pa…

  Az elmosódott rovásra, vésetre emlékeztek néhányan, mely Ebszőrház elülső bejáratánál az (egyik hűséges) Idővel volt rokon… -

   Lexicon Corsi. Egy ismeretlen aggastyán e Nagy Könyvben mélyed el. A korzónál megtorpan a társaság. (A helyi Cane Corso barátságos eb.) –

   Az utazó szemlélődik.

   A társaság (minden új szereplőjét bevonva) továbblódult, mert kuk a mütyür adoma hudu a blaszfém ingergóc flexidivini behemót traktáció dagonyális indirrekt figuralitásábán… - vakarták ontani: tehát továbblódult, mert a kisváros nevezetességei adták maguk alá az alkalmat; a tisztelet pedig megkívánta a (megkívánt) sorrendet.

   Kisvágtatva megtekintették a magyavar temetkezéstől eltérő utalásokat (mert éppen jelentős ásatások mentén mulattak), mindezt az andalúziai Abdul Hamid útmutatásai alapján, aki Zorpia és Finnis génkezeletlen (sőt: „tőrőlmetszett”) ivótársasága, és aki Čelarevótól – Kercsig (Krímig) perzsa hatások után kutatott (természeszesen) a beavatottak szaktudásával… -

  Hamarosan (hányadik) Béla király Anonymus jegyzőjét, majd Kinamot, Behamot, Alkant és Nemaza Zakot is megemlítették, de (csuklások között, korty-kihagyások közepette) a nagyszerű dr. Isaljo Sukot, az orientalisztika és a középkori régészet professzorát szintén megidézték. –

  Isaljo prof. nem csupán önmagától volt híres. Többek között (átlátásainak sorában) neves szellemekkel társalgott. Visszatérően XI. századi Cirill (Szaloniki Konstantin) freskó-arcképe is megjelent neki… -

  Ezen „idézések” közben (a temető mögötti utcácskában, egy középkorból maradt „meseházikósodott” építmény abszurd és kissé beteges birtokán) Petunk és Kandida, a szerelmetes testvérpár is felcseperedett… -

 

 

  A társaság ezután: intrik és hapax. -

  Hovábbra is az ég a távlat.

  A tenger alól. Mi sem termeszesebb…

   A halergiás ae(u)ro-bikinisek kivezényelt klubja (szerényen kisbetűkkel) a Kéményseprők és Otthonkások Dinamikusan Koedukált Asszonykórusa előtt lép fel a Tartini Téren: hangoztatja a rangosbemondó, „mirefel” Galil Leotto, Sean Moy és Dolly Porello is csatangkoszlik az Exexex utcából… Szása Katz egy tetőtéri ablak bemélyedéséből fülel… Patapatapapaveri botlábával veri az előremutató taktust. – Ó, Tus és Fluxus! =

   Itt bárbeszédeknek lenne lelke… -

  Ám a visszanézés jelentősebb… -

  Aqua a pax. -

  Íme: nedves szélhűdés. Íme: Létnyomás… -

 *

   Az utazó mocorog, egy anno-kori városvédő fal omladozik… Gyömbérsör és avokádó, délelőtti tántorgásokat felidéző vakolatevés; Porno és Capodistria szédületeket megerősítő látképe; fügebor és „transz-szilvórium”; a leíró bevizel; hippinek álcázott környékbeli dervistánca (férfiúi démon-polip szakállas násza) a borkimérés fókuszában; műfordítások egy anti(k)-turista képzetében (nemzetközi macskasirályok, bagolyhalak, tövises fűrészfenyők tobzódó együtt-kirándulása közben); vesekő-kivonat-párlatok, nedvedző csillámlása (miként csiganyomatok keleti megvilágítású bástyakő-falazaton); majd a társaság gy-ty-ny-ú-ű, ő-ú-ó-ny-ty játékosságainak (többnyelvűen lehetetlen) ábrándozása: litván-albán-mecedon-katalán… kivonatok orgi-iája után (a) hun marad(nak)… Ó, szárnyverdesések:

 „gyönyörű gyöngytyúknyak, gyönyörű gyöngytyúknyak, gyönyörű gyöngytyúknyak…” – mondották kánonbájos 101-szer, a miféle álomnevek felé fodrozódva, gondolva mindegyre másra (pl.): ezüstnedv-hínárra, szilfid szilfákra, cinóber-elixírre, lótusz illatú bukszára, toboz-illanásra, mirigy-gyantára, évezred-erezetek (eoni) ritmusára, fonnyadt lufikra, luffadt fütyikre, olvadt tarantulákra, kő-szivacsok lukacsosodására, vihar utáni (begyógyult) egek ábrázatára, gondolva hártyákra (melyek, mint lét-nemlét különc kis zárvány-nyitány áriái, s mindegyik szinte maszknyi, bálványnyi) – és lassan egyhézagos terecskéhez értek, melynek sós-huzatos kanyarjában (az alkonyatokban még-inkább): részegeskedők felé kúszó hajó-csontvázak csupasz árbocai (szélhárfák módjára) csilingelnek… -

A kis téren kolerikus társaság (a társaságban): egy pálmával összenőtt kígyófa bizsereg; illusztrált könyvlapok közt kis kékes gyík lapul (a fény-árnyék petéinek moraját véve alapul)… -

  

 

Ebben az órában Szigfri(en)d álnéven Zorpia a Khimérában, egy új pincérnőt boldogít. Ő Sziphillia, érett (páros heteken szinte baba-arcú porcelán, páratlanokon pedig aszalt-facsart, mondhatni kiélt), állítólag fiatal hölgyemény. Zorpia, a tegnaptól „múzsának” tekinthető dolgozóhoz most (szavalás helyett) efféléket sziszeg: ó, 33 Sz.-haiku a titokzatos hölgynek:     

 

szervál szerenád

- szó, szó, szó, szó, szó, szó, szó –

szikrázó szívem.

 

szerető szemek,

szívdöglesztő szenvedély

szecessziósan.

 

szöszök, szilánkok,

szőlő, szeszek, szuszogás,

színes szeduxen…

 

szúette szövet,

szalamander-szipogás,

szöcskék, szúnyogok…

 

sziszegő szarka:

szárnyak szakadt szatyorban

„szarkasztikusan”…

 

szörnyű szellentés:

szoknyás, szumós szamuráj,

szakés széllökés…

 

szíj, szög, szemetes,

szagos, szűk szőrme-bugyi,

színtelen szusi…

 

szubjektív sznobság:

szombatra szervírozott

szeletelt szándék…

 

szoros, szagtalan

szexuális szilikon:

szin-te-ti-kus-ság…

 

szalmaláng-szélben

szeplőidet szippantom:

szip-szip-sze-sze-sze!

 

szelencébe szórt

szószos szilvaszörp-ízű

szeszélyes szakáll…

 

szálldosva szalad:

szandálos szurikáta,

szonett, szonáta…

 

számos szirti-sas,

szaharai szafari

színes szobrai…

 

szittya szójafű…

sziszifuszi szólamok…

szkíta szantálfa…

 

szervezhetetlen

szeppuku-szimfónia:

szerves, szervetlen…

 

szentségelésed:

szipi-szopi-szapuló

szolmizáció…

 

szatír-mánia,

szaturnuszi szülinap:

szaturnália!

 

szentesteledik:

székek székesegyházban

szabadnaposan.

 

szerte-szórt szófák

szobatiszta szkafander,

szokatlan szófár…

 

szuburbiában:

szakkönyvekből szürcsölő

szabadkőműves…

 

„szirup-sziszterek”,

szangvinikus szinglikék:

szögecses szöszik.

 

szaglászó Szindbád

- szellőztetett szellőzés -:

szerelmetesen…

 

szürke szelindek

szelídíthetetlenül.

szeptember szitál…

 

szambázó szaké,

szófosó szomelié:

szimultanitás…

 

szívritmuszavar?

szandokáni szabotázs? -

szamárköhögés…

 

szárnyas szarvasok.

szakrális szigeteken:

„szappan-opera”…

 

szurkos szurdokok,

szukán szétszedett szike:

szimpla szójáték…

 

szájamban számok…

(szenvedélybetegségek…)

szájadban színek…

 

szofisztikátlan

százezer szivárvány-köd:

szent sziporkázás….

 

szuggesztivitás,

szociális szvasztika,

szanszkrit szerkentyű…

 

szunnyadásodban

(széttéptelek, széttéptél):

szótlan szenderegsz…

 

szoprán sziámi,

szomorú szamojédok,

szeplőtelen szfinx…

 

szervál-szerenád

- szép, szép, szép, szép, szép, szép, szép -:

szikrázó szíved! -