Tisztelt László Noémi és Király Zoltán!

 

Elolvastam leveleteket. Sajnálatos módon a sértődött, fölényes, kioktató és helyenként patetikus hangnemet választottátok, így újabb, ám ezúttal nehezebb forduló következik.

 

I. VÁLASZOK

 

1. A hallgatást az ügy horderejéhez mérten tartom nagynak. Mert még soha nem fordult elő, hogy az E-MIL legfontosabb − és az egyetlen kissé nagyobb logisztikát igénylő − rendezvénye, az írótábor elmaradjon és ez a lemondás-nem lemondás is visszatetsző.

2. Amennyiben neveket kértek, úgy levelemet elsősorban Király Zoltán ügyvezető elnöknek, másodsorban László Noémi elnök asszonynak címeztem, de megszívlelheti a választmány többi tagja is, hiszen nevüket és beleegyezésüket (vagy hallgatólagos beleegyezésüket) adják ahhoz, ami történik.

3. A levél úgy kapott nyilvánosságot, hogy külön elküldtem Böszörményi Zoltánnak, mivel neve nem szerepelt az E-MIL azon címlistáján, melyre a lemondás visszavonásáról tudósító körlevelet írtátok, és mely címlistára én is kiküldtem a levelet. Miért nem szerepelt???!!! (Bár látom, utólag pótoltátok, de eme apróság is árulkodhat valamiről…) S ha már Böszörményi Zoltán úgy döntött, hogy nyilvánosságra hozza, úgy nem tiltakoztam, mert miért ne? Én vállalom, vállaljátok ti is, ha meg nem tetszik, ha túl kényelmetlen, tessék Böszörményi Zoltánhoz fordulni!

4. Félkövér betűkkel kiemeltétek, hogy László Noémi a „választmány egyhangú döntése alapján” Egyed Emese díjazására voksolt.

Láthatnánk a választmány eme döntéséről szóló (és nem utólag fabrikált) jegyzőkönyvet?

Amennyiben ez nem létezik, esetleg nem állíthatnánk azt, hogy ez a bizottságban részt vevő elnök asszony szubjektív döntése volt?

De ha netán mégis a választmány döntése volt ez, akkor netán különbség tétetik a tagok között egy demokratikus szervezetben?

Persze, ha a szakmai bizottságban részt vevő többi írószervezet kiemelten pártolja az egyik felterjesztettünket, az más. De az már nem a mi felelősségünk. Hogy az államtitkár kit választ, megint nem a mi felelősségünk.

És szerintem lényeges és diplomatikus, hogy felterjesztett tagjaink ne érezzenek megkülönböztetést a vezetőség részéről. Ha a bizottság vagy az államtitkár részéről érzik, az más, azért nem mi vagyunk a felelősök, így nem vádolhatnak azzal, hogy különbséget tettünk a tagok között.

5. Az lehet, hogy az írószervezetek akciója nem Szőcs Géza személye, hanem az államtitkári döntés ellen született, de a ti költői pályátok viszont személyesen kötődik Szőcs Gézához, ezáltal személyes jelleget nyert a csatlakozás.

Újabb kérdés: az államtitkári döntés ellen irányuló akcióhoz való csatlakozás kinek a döntése volt? A választmányé? Akkor kérjük az erről született (és nem utólag fabrikált) jegyzőkönyvet. Ha nem a választmányé, hanem az elnöké és/vagy az ügyvezető elnöké, akkor kérdem én, biztosan jogában áll bárkinek is egy ilyen horderejű döntést hozni? Nem kellett volna konzultálni a tagsággal? Mert nem vagyok benne biztos, hogy a tagság egyetértett volna, amennyiben egy-két előrelátóbb ember fölvázolta volna, hogy ennek milyen következményei lehetnek. Nem hiszem, hogy a tagság józan része egyetért azzal, hogy a mecénásokat el kell távolítani az E-MIL közeléből, és teljes egészében az instabil politikumra bízni a szervezet jövőjét.

A mecénások irodát, rezsit, felszerelést, támogatást, díjakat és áthidaló kölcsönöket biztosítottak a szervezetnek. 2006-ban, amikor az E-MIL az összeomlás szélén állt, postabélyegre sem volt pénze, ráadásul a pályázati rendszert is akkor szervezték át és szinte egy évig pályázni sem lehetett, a mecénások segítették talpra állítani a szervezetet. Szőcs Géza pedig mindenkor rendelkezésünkre bocsátotta jelentős kapcsolati tőkéjét, államtitkárként a miniszteri keretből csinos támogatáshoz is juttatott. Ezekkel az emberekkel összerúgni a port egyrészt hálátlanság, másrészt ostobaság.

És ha már a leveletek végén személyeskedésbe csúsztatok át (hogy a mandátumom leadása után udvariatlanul faképnél hagytam a tisztújító közgyűlést), hadd kérdezzem meg személyeskedve: biztos nem volt személyeskedés abban, hogy elnök asszony, Sziveri-díjasként bojkottálta a Sziveri-díjasok Szőcs Géza által szervezett és levezetett kolozsvári rendezvényét, néhány héttel az incidens után? És abban sem volt személyeskedés, hogy az E-MIL nem képviseltette magát a költő és E-MIL-tag Szőcs Géza 60. születésnapjának kolozsvári megünneplésén?

6. Ami a lemondást illeti: amennyiben elnök asszony a választmányra bízta a döntést, akkor a bejelentés előtt miért nem konzultált a választmánnyal? Szóval hagyjuk a bullshitet, ha valaki le akar mondani, az lemond, és kész, és akárhogy csűritek, csavarjátok, ez visszatetsző. Maradok ama véleményem mellett, hogy nem mertétek újra megmérettetni magatokat egy tisztújító közgyűlésen.

7. Az, hogy a tábor majd egyszer meglesz, nem sokat szépít azon, hogy nem volt meg. És miért nem értesítettétek a tagságot, hogy márciusra lesz halasztva, hiszen látom, a levélben közlitek az időpontot, tehát tudjátok, vagy a levelem és a válasz megírása között kitaláltátok. Miért kellett az én levelemnek „lehívnia” ezt az információt? Fő, hogy ti tudjátok, miért is kéne tudnia bármit is a tagságnak?

8. Hogy bonyolódik a pályázati rendszer és növekszik a bürokrácia, késnek bizonyos támogatások? No, látjátok, éppen ezért jó, ha vannak pártoló mecénások, mert megkölcsönzik a szervezetet ilyen esetekben.

9. Idézet: „Tisztségéről önként lemondott elnökként nem várhatod el, hogy az utánad az E-MIL sorsát igazgatni jelentkezők munkamódszerei a te munkamódszereiddel egyezzenek, illetve azt sem várhatod el, hogy elképzeléseik és stratégiáik a tieid mintáját híven kövessék. Hadd végezzük a magunk módján, saját legjobb belátásunk szerint a munkánk.”

Valóban nem várhatom el ezt. Elvégre az én két évtizedes, amatőr, szar kultúrmenedzsmentem katasztrofális következménye volt az erdélyi irodalom paradigmaváltása, ezernél is több irodalmi rendezvény, másfélszáz könyv, köztük a tieitek java része is, száznál is több irodalmi díj a Helyőrség gárdájának és nemcsak, és az a milliónál is több euró, ami „beszivárgott” az általam vezetett irodalmi intézményekbe.

A magatok módján, saját belátásotok szerint végzett munka eredményét pedig látjuk, épp erről írtam meg írok. És tagként miért nem kritizálhatnám? Netán tiltja az alapszabályzat?

10. Idézet: „Tudod, te, aki ragaszkodtál ahhoz, hogy a díjak adományozójával kizárólagosan rajtad keresztül kommunikáljon a szervezet, te nem adtál választ a díjakkal kapcsolatos többszöri kérdésünkre az utóbbi két hónapban. Egyszóval HALLGATTÁL. A „Méhes György kuratóriumról” írsz, aminek tagja vagy, arról, hogy AZ megvonta tőlünk a díjakat, majd ezt hozod fel támadó érveid egyikeként. De ameddig az E-MIL hivatalosan nem ad ki közleményt arról, hogyan gondolja ezt a helyzetet kezelni vagy megoldani, kérlek, áruld el: milyen alapon csapsz a téma kapcsán nyilvános hírverést a médiában? Miközben fönntartod, hogy szívügyed a szervezet és nem kívánsz neki ártani? Arról nem is szólva, hogy írásodban valótlanságot állítasz, és durván félretájékoztatod az olvasót.”

Azt, hogy én mikor beszélek, és mikor hallgatok, az én személyes döntésem, alanyi jogom, ugyanis magánszemély vagyok, nem pedig civilszervezeti vezető. Ugyancsak alanyi jogon azt írok, nyilatkozom, publikálok, amit akarok. A valótlanságról és a durva félretájékoztatásról szóló passzus kissé túl van lihegve, főképp hogy én erről az ügyről többet tudok, mint ti. A szervezetnek pedig nem én ártok, hanem ti. Én csak számon kérem, mint egyszerű, ám az átlagnál mélyebben érintett tag, egykori elnök a tetteiteket, főképp azért, mert félreálltam, annak reményében, hogy nektek több időtök és energiátok van erre. És ha ti mindent olyan faszának éreztek, és úgy érzitek, igazatok van, akkor miért zavar a nyilvánosság? Elvégre, majd ha fejet hajtok rettenthetetlen érveléseitek előtt, befogom a pofámat és bocsánatot kérek, erkölcsi győztesként, megnövekedett hatalommal kerültök ki ebből a vitából, nemde?

11. Örvendetes a díjalapítás, ám még dicséretesebb lett volna, ha maradnak a Méhes-díjak is, így a díjalap kétszerese lenne, és nem 3, hanem 5 tagunk vihetne haza díjat. És azért a 2000 € (a Méhes-díj értéke) duplája az 1000-nek.

Ez egy hiánypótlás, nem pedig fejlődés.

A kapcsolati tőkével való hivalkodással pedig csak az a baj, hogy azt ti megörököltétek azoktól, akik másfél évtized munkájával megszerezték azt.

 

12. Idézet: „Az E-MIL célkitűzése elsősorban nem az, hogy bármilyen írószervezettel barátkozzék, hanem az, hogy az erdélyi magyar irodalmi élethez saját tagjai szerepeltetésével szervezett események kapcsán hozzájáruljon. A levelünkhöz csatolt sajtóbeszámolóból tán majd számodra is kitűnik, hogy 2011. május – 2013. április között, azaz közel két év alatt 65 író szerepelt rendezvényeinken, ebből harmincheten E-MIL tagok.”

A levélhez csatolt rendezvény és sajtóbeszámolóval csak két apró gond van: az egyik az, hogy 2011 májusától 2012 februárjáig még én voltam az elnök, a másik az, hogy hiányzik a 2013. április 4-től zordon napjainkig tartó periódus (gondolom, a tekintélyes mennyiségű anyag még lelkes földolgozás alatt van). Így egy kicsit soványodik az általatok prezentált statisztika, no de kivágtam az elnökségem anyagát, és a megmaradt, rendelkezésre álló anyagból én is készítettem egy kis statisztikát.

Például, itt van mindjárt egy táblázat, melyben megnézhetjük, az E-MIL-tagok közül kik és hányszor jutottak mikrofonhoz, fölolvasás vagy előadás keretében a 2012 márciusa és 2013 márciusa közötti rendezvényeken (saját rendezvények, valamint magyarországi, németországi, ausztráliai meghívások):

 

Név	Felolvasás vagy előadás	Moderálás
László Noémi	10	6
Király Zoltán	8
Karácsonyi Zsolt	6	4
Fekete Vince	6
Bálint Tamás	6
Szántai János	6
György Attila	5
Papp Attila Zsolt	5
Varga László Edgár	5
Gáll Attila	4
Lövétei Lázár László	3
Nagy Koppány Zsolt	3
Potozky László	3
Benő Attila	2
Demeter Szilárd	2
Farkas Wellmann Endre	2
Muszka Sándor	2
Nagyálmos Ildikó	2
Orbán János Dénes	2
Szálinger Balázs	2
Varga Melinda	2
Böszörményi Zoltán	1
Egyed Emese	1	1
Halmosi Sándor	1
Hertza Mikola	1
Jánk Károly	1
Király Farkas	1
Molnár Vilmos	1
Nagy Attila	1
Zudor János	1
Zsidó Ferenc	1

 

Mint azt a számokból is láthatjuk, a vezetőség valóban hű az E-MIL célkitűzéséhez, miszerint „az erdélyi magyar irodalmi élethez saját tagjai szerepeltetésével szervezett események kapcsán hozzájáruljon”, különös tekintettel lévén a vezetőség irodalmi munkásságának megismertetésére. Értékeljük mindannyian a fáradságukat, hogy fölléptek a mobilizálhatatlan, passzív tagság helyett, és itt nem csak a 7 elhalálozott kollegánkra gondolok, akiknek a neve még mindig szerepel a tagok listáján, lelkiismeretesen gondozott honlapunkon (irodalom.org), hanem az élőkre is, akiknek tele van a postaládájuk az E-MIL vezetőségétől érkezett esdeklésekkel, hogy gyertek, gyertek fölolvasni. Reméljük, a fáradság nem csak elismerést, hanem honoráriumot is eredményezett.

A tagoknak pedig megköszönném, ha kis irodalmi archívumomnak adományoznák eme felkérő leveleket.

És, hogy ne maradjon ki a magyarországi meghívottak listája sem, eme 14 hónap alatt, íme, kommentár nélkül:

 

Név

Cserna Szabó András (épp ösztöndíjas volt Kolozsváron)

Czigány György

Simon Erika

Géczi János

Végh Attila

Rózsássy Barbara

13. Idézet: „László Noémi a 2015 februárjában esedékes Tisztújító Közgyűlésig megmaradt az E-MIL elnökének.  Ugyanakkor 2013. szeptember 30-tól lemondott a számára eddig rendszeres jövedelmet biztosító irodavezetői állásáról, így elnöki tevékenységét, mint eddig, ingyen és bérmentve, úgymond lelkesedésből és az erdélyi magyar irodalmi élet iránti törődés okán végzi, nem fűzi semmiféle anyagi érdek a szervezethez.”

Fölöttébb értékeljük elnök asszony honleányi buzgalmát (és bájos, hogy ez egyes szám harmadik személyben fogalmaztatik meg egy általa is szignált levélben). De, őszintén szólva, preferálnánk, ha javadalmazva lenne, ugyanis javadalmazás híján a hazafias munkára meg ama bizonyos ajándék ló fogára hivatkozván esetleg kibújhatna a felelősség alól.

Ellenben mindeddig részesült javadalmazásban, irodavezetőként, erre még visszatérünk.

 

 

II. A KÉRDÉSEK

 

 

A második mandátumom lejárta után azért álltam félre, mert beláttam, nincs elég időm és energiám a szervezettel foglalkozni. Bár sikerült talpra állítani és sínre tenni az E-MIL-t, és a lehetőségek szerint tűrhető programokat, rendezvényeket szervezni, nem sikerült kellőképpen megszervezni az adminisztrációt, kellőképpen kommunikálni a tagsággal és jobban mobilizálni azt. Ugyanis ez már bíbelődést, napi rendszerességgel történő munkát igényel, és arra nekem, beismerem, nem csak időm nincs, hanem idegem sem.

Mindezt belátván, nem vállaltam újabb mandátumot, bízván abban, hogy Nonó karizmatikus, képzett, jól kommunikáló, türelmesebb és több energiával rendelkező személy és persze kiváló alkotó. Reméltem, hogy az új vezetőség végre komolyabban veszi a kommunikációt és lelkiismeretesebben az adminisztrációt.

Sajnos ez nem valósult meg, mi több, az örökölt kapcsolati tőke java részét is szétcincálták.

Csakhogy nem csak elnökként vagy választmányi tagként, hanem tagként is beleszólhatok a szervezet tevékenységébe, elvégre a szervezet a tagságért van, nem a vezetőségért. Úgy vélem, jogomban áll rávilágítani a vezetés általam vélt hibáira, gyengeségeire, jogom van akár kényelmetlen kérdéseket is föltenni és persze tanácsokat is adni.

A vezetőség azonban nem bírja a kritikát, és előző levelemre fölényes, kioktató választ kaptam. Kíváncsi vagyok, milyen kioktató választ kapok az alábbi, az eddiginél objektívebb kérdéseimre.

 

a) Adminisztráció

1. Milyen összegek folytak-folynak be az E-MIL kasszájába (normatív támogatások, pályázatok, tagsági díjak, adományok)? A vezetőség ugyanis nem tudósít minket ezekről. Ha már fizetett alkalmazottaink vannak, hadd ne kotorásszunk mi ezen információk után a különböző intézmények honlapjain. Nem lehetne örömmel közölni a tagsággal, hogy jé, gyerekek, ezen s ezen összegeket kaptuk és erre meg erre tudjuk fordítani? Hogy egy évben egyszer, közgyűlésen, 20-21 ember előtt elhangzik egy rövid ilyen jellegű beszámoló, az túl kevés.

2. Bár a lemondás óta csak egy fizetett alkalmazottja van az E-MILnek, azelőtt kettő volt. A pályázáson, elszámoláson és a szervezésen kívül milyen adminisztrációs munkát nyújtanak a javadalmazásért?

Napi hány óra munka, ebből mennyi az irodai? És mennyi a terepmunka (pl. kávéházak…)?

Mi az órarend?

Mikor vannak a fogadóórák? Ugyanis ezt az E-MIL szobájának ajtaján kívül − melyet egy folyamatosan bezárt lakásajtó választ el a külvilágtól − sehol sem írja.

Van-e jelenléti napló, a munkaórákról, fogadóórákról, terepmunkáról?

Mennyi szabadság jár a dolgozóknak? Betartják a hivatalos 21 napot?

Ezt csak azért kérdem, mert a 2012. december 8-i körlevélben (a gálaest napja) ez szerepel: „Az E-MIL iroda tevékenysége a gálaest után szünetel. Tevékenység újrafelvétel: 2013. január 7.”

Megszámoltam, ebben a periódusban 16 munkanap volt. Így a szabadságból már csak 5 nap maradt, remélem, a nyáron a dolgozók éltek a megmaradt lehetőséggel.

Amennyiben létezik bármiféle közgyűlési határozat, amely fentiek érvényességét megszünteti, kérném prezentálni azt.

3. A fizetés mellett egyéb facilitások is járnak, gondolok itt a szolgálati telefonra és a szolgálati kocsira.

Mint tudjuk, nem szabályos egy szolgálati kocsit magáncélra használni, sem pedig magánbeszélgetéseket folytatni a szolgálati telefonon.

A szolgálati kocsit vezetője a következőkre használhatja: út a szervezet székházától az otthonáig és vissza, beszerzés, delegáció.

Kérdések:

Hány kilométert futott az E-MIL szolgálati kocsija?

Létezik-e napló, melyben rögzítve vannak a használat időpontjai, a megtett távolságok, az úti célok és az elhasznált üzemanyag mennyisége? (Ez amúgy könyvelési követelmény is [foaie de parcurs].)

Amennyiben bárkinek is a szervezet fizeti a telefonszámláját, létezik-e egy kartoték a kivonatos számlákkal, melyek alapján el lehet különíteni a magánbeszélgetéseket a szervezet érdekében történő beszélgetésektől? Léteznek-e a magánbeszélgetések ellenértékének befizetési bizonylatai?

 

B. Kommunikáció

A csatolt dokumentumban (Az E-MIL körlevelei a tagságnak 2013.doc) összevágtam az idei körleveleket, mind a 13-at, melyet a tagságnak kiküldtetek. (Kivéve azoknak, akiknek téves az e-mailcímük, vagy nem is szerepelnek a címlistán.) Egyszerűen siralmas. Néhány rendezvényhirdetés, vagy két pályázatról való tudósítás, táborba hívás, lemondás, lemondás visszavonása, ennyi.

Nyoma sincs tevékenységi beszámolónak. Az egy dolog, hogy tavaly kiküldtetek egy éves beszámolót, csakhogy az éves beszámoló egy porhintés, mert egy év alatt fölgyűl egy adott mennyiségű anyag és úgy tűnik, volt tevékenység, ám a valóságot sokkal jobban tükrözi egy havi tevékenységi beszámoló és sajtóanyag. Így látszik, hogy mely hónapokban dolgoztatok és melyekben nem.

Nyoma sincs a döntéseknek, melyeket a választmány hoz, holott erről jegyzőkönyveknek kellene születniük, melyeket illene szétküldeni.

Nyoma sincs a tagsággal való konzultációnak az E-MIL ügyeit, sorsát érintő dolgokban.

Nincs nyoma annak, hogy ki-kik döntik el, hogy kik olvasnak föl itt-ott. Nincsenek felkérések, hogy jelezzenek azok, akik szerepelnének a rendezvényeken, hiszen a szerepelési lehetőségen kívül honoráriumban is részesülhetnek, lévén erre pályázati pénze a szervezetnek. Ki vállalja a felelősséget ezért egy demokratikus szervezetben, ahol minden tagnak egyenlő joga volna fölolvasni, szerepelni?

A honlap (irodalom.org) gondozottságát, naprakészségét bizonyítja az, hogy kapásból 7 elhunyt író neve szerepel a taglistán. Ha úgy értelmezitek, hogy szellemeik közöttünk élnek, legalább használjatok fekete keretet!

A Facebook-aktivitás is kritikán aluli, holott a Facebook a legkiválóbb reklámfelület, tagság- meg közönségmozgató. Van egy profil, melyen leginkább nem túl izgalmas hivatkozások vannak megosztva. Holott oldalnak kellene lennie, mert a profil magánszemélyeknek való, és nem is legális, hogy egy szervezetnek profilja legyen. Az oldalt lájkolhatnák a tagok meg a közönség, nagyon sok embert lehetne eléggé egyszerűen toborozni és utána az információk eljuthatnának azokhoz, akik lájkolták. A rendezvényeket események (eventek) formájában lehetne reklámozni és meghívókat küldeni. Lehetne fölnyomni fotókat az eseményekről, a nép kommentelné, a tagok posztolhatnának verseket, írásokat és lenne egy élő valami, ami nagy hasznára lehetne a szervezetnek. (Pardon a tanácsért, szinte elfeledtem, hogy ti szeretitek a magatok módján, saját legjobb belátásotok szerint végezni a munkátokat.)

És még sorolhatnék dolgokat-tényeket, de ennyi is bőven elég. Ezek kényelmetlen tények-kérdések, tudom, de ezekkel is számolni kell egy közpénzen élő civilszervezet életében, amennyiben a kifejtett tevékenységért javadalmazás is jár. Bár tudom, hogy a javadalmazás a szerényebbek közé tartozik, de ennél akár kevesebbért is güriznek napi rendszerességgel tanárként, szerkesztőként sokan a tagjaink közül. És ezért nyújtani is kéne valamit. Nem csak külső körülményekre hivatkozni, az egyre bürokratikusabb pályázati rendszerre, a kevés pénzre, a tagság passzivitására. A fenti dolgok nem igényelnek hétköznapi 1-2 óránál többet két embernek. Mégsem történtek-történnek meg. Magyarán a munkátok amatőr (hogy ne használjak súlyosabb kifejezéseket), a javadalmazást nem szolgáljátok meg kellőképpen, a szervezetet inkább saját érdeketekben használjátok ki, mintsem a tagságnak nyújtsatok többet, bölcsességben, diplomáciában, előrelátásban sehol nem vagytok.

És azért, hogy ez a számonkérés megtörtént, hiába engem hibáztattok, mert el lehetett volna kerülni, amennyiben másképp, felelősségteljesebben viszonyultok pozíciótokhoz és munkátokhoz, amennyiben nem vagytok hálátlanok, nem cselekedtek meggondolatlanul és nem feleditek el, hogy ez nem egy KFT., hanem egy civilszervezet. Amennyiben nem feleditek el, hogy bármikor, bármelyik percben számon kérhetők vagytok, nem csak felülről, hanem alulról is, és nem látjátok be, hogy porhintéssel, a kevés jó ügyeskedő fölnagyításával, a tévedések elhallgatásával, panaszkodással és pátosszal nem lehet a végtelenségig a hozzá nem értést és a hanyagságot leplezni.

 

OJD

 

P. S. Feltételezem, hogy irományom megválaszolása még több napi műhelymunkát igényel, mint az előző. Hogy addig is ne unatkozzunk, hallgassuk meg a tagság véleményét is az eddig elhangzottakról!

 

 

---

 

Az E-MIL körlevelei 2013-ban

Január 15.

Tisztelt Tagság, kedves Barátaink!

Január 22-én, kedden nulla órától éjfélig felolvasómaraton Marosvásárhelyen, a Múzeum kávézóban, a Magyar Kultúra Napja alkalmából. Kortárs erdélyi szerzők műveiből lehet válogatni, felolvasni. Aki szeretne részt venni a dologban, ideje és lehetősége van rá, kérjük, jelezze!

Üdvözlettel:

László Noémi

[stb.]

Április 10.

http://www2.nka.hu/pages/palyaztatas/aktualis_palyazati_felhivasok/szep…

Téma:

Alkotói támogatás szépirodalmi, valamint tudományos- ismeretterjesztő és szakkönyvek szerzői számára.

[stb.]

 

Május 9.

 

Tisztelt Tagság!

A csatolmányban Lászlóffy Csaba budapesti könyvbemutatójára szóló meghívó található.

Üdvözlettel:

László Noémi

 

Május 13.

 

Tisztelt tagság!

Kolozsvári programlehetőség a csatolmányban ... is.

Üdvözlettel:

László Noémi

 

HÁBORÚ, INTIMITÁS, IMMUNITÁS

Horváth Andor esszéíróval

a humántudományos gondolkodás határvidékein

[stb.]

 

Május 14.

Tisztelt Tagság!

Méhes György születésének 97. évfordulója alkalmából küldöm e megemlékezést.

Baráti üdvözlettel:

László Noémi

[stb.]

 

Június 4.

Tisztelt Tagság, kedves barátaim,

csatolmányban küldöm a Magyar Írószövetség gyerekvers versenyének kiírását. Határideje: 2013. szeptember 1.

Üdvözlettel:

László Noémi

 

Június 5.

FISZ 15 SZÜLETÉSNAP

A FISZ 15 éves fennállásának ünnepére szombat este (június 8., 19:00), a Könyek Éjszakájára „All star” felolvasást tervez a FISZ régi és új tagok részvételével.

[stb.]

 

Július 9.

Kedves Barátaim!

Csatolmányban az idei FISZ tábor plakátja, programja. Jelentkezési határidő: július 15. További részletek a csatolmányokban. Akinek ideje, kedve, fedezete volna rá, annak emlékezetes táborozást kíván

László Noémi - Nonó,

a Választmány nevében.

 

Július 23.

Tisztelt tagság, kedves barátaim!

Csatolmányban küldöm a Kolozsvári Magyar Napok E-MIL eseményeinek programját illetve az Árkosi Írótábor programtervezetét.

Az Árkosi Írótábor sorsa picit kétséges, mert pályázati úton mindkét eseményre nyertünk ugyan támogatást, csakhogy a megítélt összeg előreláthatóan "szeptember második felében, talán" érkezik, így már a KMN rendezvényeit bűvészmutatvány útján kell fedeznünk és szerencsénk, ügyességünk továbbá a csillagok állása megmondhatói: futja-e még bűvészkedésünkből az Írótáborra is - mi természetesen mindent megteszünk, hogy fussa. És nyilván bízhatunk abban, hogy a megítélt összegek meglepetésszerűen befolynak...

Remélvén a legjobbakat mindenkit várunk szeretettel, a nyár folyamán további tudósításokkal jelentkezünk.

Írásokban és élményekben gazdag, kellemesen hűvös nyarat kívánunk:

Király Zoltán

László Noémi

Augusztus 6

Kedves tagtársak!

Kérlek szépen benneteket, a következő két hét folyamán, augusztus huszadikáig, e-mailben e címen jelezzétek, ha jönnétek a táborba (augusztus 29-30-31-szept. 1., Árkos). Nehogy agyonfoglaljuk és agyonrendeljük étkezésileg magunk. Hálás köszönettel:

László Noémi – Nonó

 

Augusztus 8

Pontosítok: esetleg a "mikor érkezne, meddig maradna" (aug. 29. csütörtök estétől - szept.1. vasárnap délelőttig tart a tábor) információtöbblettel lehet nekem kedveskedni.

Köszönettel:

Nonó

 

Augusztus 26.

Tisztelt tagság, kedves barátaim,

bekövetkezett a várható esemény, magyarul nem érkezett meg számlánkra a táborra megítélt támogatási összeg, és mivel kölcsönből megoldani túl bonyolult, tekintve az összeg nagyságrendjét, Király Zoltánnal egyetemben úgy döntöttünk: most hétvégén nem lesz Árkosi Írótábor. Mondanom sem kell, mennyire sajnáljuk a dolgot. Én pedig ünnepélyesen benyújtom október elsejétől esedékes lemondásom.

Szeretettel üdvözlök mindenkit, kívánok további kellemes nyarat:

László Noémi – Nonó

 

Szeptember 17.

 

 

Tisztelt Tagság, kedves barátaim,

alább olvasható az E-MIL Választmányának körlevele, melyből kitűnik, hogy az irodavezetés ezután más formában történik, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke pedig továbbra is egy "költőnő".

Szeretettel üdvözlök mindenkit:

László Noémi - Nonó

 

P.S. Ez nem sajtóanyag!

 

Tájékoztató az Erdélyi Magyar Írók Ligája Választmányának

2013. szeptember 13-i választmányi ülésén született határozatairól

 

Tekintve,

hogy az E-MIL soros elnöke, László Noémi a 2013. augusztus 29 – szeptember 1. időszakra tervezett Árkosi Írótábor elhalasztását követően benyújtotta elnöki tisztségéről és irodavezetői  beosztásáról való lemondását, továbbá

hogy az Erdélyi Magyar Írók Ligájának Alapszabályzata szerint ilyen esetben a Választmány dönt a lemondás elfogadásáról, illetve tagjai közül választ új elnököt,

a 2013. szeptember 13-án megtartott ülésén a Választmány az alábbiakat határozta:

annak fenntartása mellett, hogy a tábor elhalasztása a szervezet eddigi fennállása során példátlan, ám figyelembe véve a szervezet anyagi helyzetét és azt, hogy a tábor nem egyéb szervezési gondatlanság, hanem a megítélt támogatási összeg késése miatt maradt egyelőre el – mely összeg a szervezet számlájára továbbra sem folyt be –, a Választmány László Noémi az elnöki tisztségről való lemondását nem fogadja el, viszont elfogadja az irodavezetői beosztásból való távozását.

Az írótábor megszervezése az erre megítélt támogatási összegek megérkezése után esedékes.

 

2013. szeptember 16., Kolozsvár

 

Az Erdélyi Magyar Írók Ligájának Választmánya:

Fekete Vince

Gál Attila

Karácsonyi Zsolt

Király Zoltán