A travesztia a regényirodalomban című konferencia részvevőit Szitár Katalin, az egyetem Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének vezetője köszöntötte. A regénykollokvium tízéves múltra tekint vissza, az első konferencia 2003-ban került megrendezésre a Pannon Egyetem akkori Magyar Irodalomtudományi Tanszékén. Hagyományaihoz tartozik, hogy előadói – a vezető irodalmároktól a fiatal kutatónemzedékig – szinte az ország mindegyik egyetemét képviselik, s hogy az ülések a megértés és az inspiráló dialógus jegyében zajlanak.

A travesztia, a parodisztikus előadói műfaj eredetét tekintve a kultúra kezdeteihez nyúlik vissza, megőrződött a népi, ún. „karnevális” kultúrában, s alapformái az irodalomban is megtalálhatók. Lényege szerint „felforgató”, kinevetteti a merev formákat, a sematikus nyelvet. Mint kulturális produkciót és mint az irodalmi alkotás elemét a megfordítás és az ambivalencia jellemzi. Számtalan formában jelenhet meg, ezért nem könnyű meghatározni és elkülöníteni az irónia, paródia, mítosz, az írott vagy a társas nyelv fogalmától és formáitól. A konferencia igyekezett ezt a problémakört több szempontból feltárni és a travesztia irodalomban elfoglalt szerepét meghatározni.

Az első szekció elnöke Kovács Árpád, a veszprémi Magyar Irodalomtudományi Tanszék alapító professzora volt.  Bevezetője után Szegedy-Maszák Mihály akadémikus, az ELTE professzora tartott plenáris előadást az utánzás, paródia, travesztia kérdéseiről, szokatlanul tág perspektívában, felölelve az irodalom és a kultúra szinte mindegyik korszakát, idetartozó jelenségét.  A szekcióelőadásokat Dobos István, a Debreceni Egyetem professzora nyitotta. Előadásának konklúziója, hogy a „komoly tréfának” tekintendő paródia új nyelvi világot képes teremteni a regényben. Példája Esterházy Péter írásmódja volt. A következő előadó, Szávai János, az ELTE professzora az álom motívumát  követte végig az irodalomtörténet fontos művein,  például Dosztojevszkij A Karamazov testvérek ésThomas Mann A varázshegy című regényében. Az első szekció lezárásaként Horváth Géza, a Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Karának dékánja a groteszk test témáját állította központba, főként Sterne Tristram Shandy című regénye alapján.

A második szekció Bókay Antal, a Pécsi Tudományegyetem professzora elnökletével vette kezdetét. Fried István, a Szegedi Egyetem professzora Andrzej Kusniewicz Holt nyelvek órája című regényével világított rá a travesztia és a többnyelvűség kapcsolatára, a Monarchia-irodalom témáját fejtegetve. Dobos Marianne Mickiewicz Pan Tadeusz című művének segítségével a pátosz és irónia kapcsolatát, a nemzeti irodalom tematikáját elemezte.   Rácz Gabriella, a Pannon Egyetem Germanisztikai és Fordítástudományi Intézetének vezetője, a Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kar dékánhelyettese a kortárs német irodalomban vizsgálta a travesztiát, majd Balcsik-Tamás Kinga egy mai író, Paul Auster példájával illusztrálta a detektívtörténet megújításának egyik fontos tendenciáját. A nap végén fogadáson köszöntötte a kollokvium résztvevőit Horváth Géza, a Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kar dékánja.

A péntek délelőtti szekció – Szegedy-Maszák Mihály elnökletével – Kovács Árpád élvezetes, ugyanakkor informatív „nevetés-előadásával” kezdődött: a travesztív és az örömteli nevetés közti különbséget fejtegette Dosztojevszkij Egy nevetséges ember álma című regényében. Őt Bókay Antal követte, aki Lewis Carroll Alice Csodaországban című művének elbeszélő technikáján keresztül pszichoanalitikus megközelítésben tárgyalta a travesztiát. Kovács Gábor, az Irodalom- és Kultúratudományi Intézet oktatója a travesztia paródiájáról, azaz a megfordítás megfordításáról beszélt Gárdonyi Géza Te, Berkenye! című kisregénye kapcsán.

Röpke kávészünet után folytatódott a komoly játék Szitár Katalin előadásával, aki Sklovszkij Bahtyin-kritikájára alapozva a karneváli és az irodalmi travesztia különbségét fejtegette Kosztolányi Esti Kornéljának narratívájában. Papp Ágnes Klára, a Károli Gáspár Református Egyetem intézetvezetője előadása kapcsán a centrum kontra periféria kérdéskörébe tartozó travesztiát vitatták meg a jelenlevők, a kisvárosi teret a nagyváros antimitológiájaként elemezve. A délelőttöt Földes Györgyi, a MTA Irodalomtudományi Kutatóintézetének munkatársa zárta eszmefuttatásával, melyben Szerb Antal regénye, A Pendragon legenda szemléltette a műfajparódiában rejlő potenciált.

A délutáni szekció elnöki székét Dobos István foglalta el. Elsőként Kabdebó Lóránt, a Miskolci Egyetem professzora beszélt a „hősi travesztia” lehetőségeiről  Szabó Magda A pillanat című regénye és az alapjául szolgáló Vergilius-eposz, az Aeneis kapcsán. Ladányi István, az Irodalom- és Kultúratudományi Intézet oktatója Mikes Kelemen műve, a Törökországi levelek alapján a levélparódia kérdéskörét vette górcső alá. „Ahány szó, annyi reflektor, ami az előtte ismeretlen dolgokra világított rá.” – idézte Móricz Zsigmond Rokonok című regényéből Érfalvy Lívia, aki a szóból – mint történetalkotó erőből – kiindulva beszélt imitált és önazonos személyiségről ebben a móriczi regényvilágban.

A szünet után a kortárs magyar regényirodalom két jelentős egyéniségéről volt szó. Szávai Dorottya, az Irodalom- és Kultúratudományi Intézet oktatója Kemény István Kedves Ismeretlen című regényét elemezte. A „paktum nélküli Faust-travesztia”-ként jellemzett mű a megkettőzések, az ellentétek, a pózok, és a kifordítások világa – derült ki az előadásból. A napot záró előadásban Kovács Ágnes, a Nyugat-Magyarországi Egyetem oktatója beszélt Esterházy Péter új regényének „ravasz húzásáról”. Az Egyszerű történet vessző száz oldal komplex játéka elmés kihívás laikus olvasónak és irodalmárnak egyaránt.

A konferencia harmadik napján is színvonalas előadásokat hallhattak a szombat ellenére szép számmal megjelent érdeklődők, köztük az egyetem számos diákja. Fried István professzor elnökölt, az első előadást pedig Bús Éva, a Pannon Egyetem Angol-amerikai Intézetének oktatója, a Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kar dékánhelyettese tartotta. Témája a 18. századi angol irodalom remeke, Lawrence Sterne Érzelmes utazás című regénye volt az utazóregénytől való eltávolodás, a kitérés mint travesztív elbeszélői eljárás szempontjából. Őt követte Horváth Kornélia, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója, aki szintén az angol irodalom egyik nagy művének, Thackeray Hiúság vására című regényének travesztív problematikáját tárta elénk. Majd Molnár Angelika elemezte a Goncsarov Oblomovját színdarabbá átdolgozó, Oblom-off című Ugarov-paródiát.

Rövid kávé- és teaszünet után újult erővel hallgathattuk meg Antonio Sciaccovelli (Nyugat-magyarországi Egyetem) előadását a kortárs olasz krimik történelmi hagyománnyal  folytatott dialógusáról, mely nemzetközi kontextusban jelenítette meg a travesztia hagyományát Manzoni Szégyenoszlop című regényén keresztül. Befejezésül Arany Zsuzsanna interpretálta az álarc és halálarc motívumai szempontjából Stevenson Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete című regényét.

A rendezvény zárszavában Kovács Árpád professzor kiemelte, hogy a konferencia egységét nemcsak a tudomány, hanem a tíz éve  együttgondolkodó társaság is biztosítja. Összegzésében kiemelte, hogy e három nap alatt a narratológiai és a prózapoétikai előadások aránya egyenletes megoszlást mutatott,   s a világ- és a magyar irodalom nagy klasszikusait új köntösben ismerhettük fel. A professzor felhívta a figyelmet a lét janusi arculatára,  melyet a travesztia képvisel és hangsúlyoz. Két év múlva újra tiveletek! – búcsúzott az Ötödik Veszprémi Regénykollokvium végén Kovács Árpád.

Írták: Csizmadia Anna, Heizinger Anita, Pálinkás Olga, Szalai Renáta, Szőnyegi Zsanett

A képeket készítette: Heizinger Anita, Kovács Gábor