„Turczi erotikus verseiben irodalomtörténészként sohasem az aktualizálódó életrajziságot keresem, bárha minden egyes versjelenet valóságélménye sajátosan személyes jellegűnek tűnik fel számomra.” – Kabdebó Lóránt esszéje.

Kedves Vince Barátom!

 

A Székelyföld bemutatkozó estjén adtad kezembe legújabb, Szárnyvonal című, a létezésben helyünket kereső versköteted.

A 80 éves Kabdebó Lórántot köszöntötték a Petőfi Irodalmi Múzeumban egykori munkatársai, akik a PIM hangtárában tanulták ki keze alatt a mesterséget. Hogy milyen nagyságokkal és sokszor milyen kalandos körülmények között interjúzott az ünnepelt, azt is megtudhattuk az anekdotákkal tarkított esten.

Egy beszélgetésre készülve az ember könnyen hiheti azt, immár milyen sokat tud interjúalanyáról. Kabdebó Lórántról nem lehet sokat tudni, amíg nem kezd ő maga mesélni életéről. Még a mellékesen megemlített momentumok is kész regények – például, hogy Barcsay Jenő unokaöccse, vagy hogy neki volt elsők között az országban laptopja.

Egyedi, besorolhatatlan, de generációkon át ható költészet az övé – többek között ebben is egyetértettek az Orbán Ottó-emlékest közreműködői a PIM, a DIA és a Magvető Kiadó közös rendezvényén, melyen a költő születésének 80. évfordulójára emlékeztek.

Egész napos konferenciával emlékezett a Magyar Írószövetség holokauszt-áldozat írókra, egy-egy előadást szentelve többek között Halász Gábor, Karácsony Benő, Pap Károly, Sárközi György, Szerb Antal munkásságának.

A veszprémi Pannon Egyetemen szeptember 19-e és 21-e között megrendezett Ötödik Regénykollokvium témája egy különös műfaj, a travesztia volt.

A műfordítást én ugyanolyan alkotói műfajnak tartom, mint bármelyik „eredeti” alkotást. Különösen most, Kazinczy éve táján jó ezt hangsúlyozni. Hiszen a tizennyolcadik század végén megújuló magyar irodalom éppen műfordításokkal jelentkezett először. Válaszul egy kihívásra: Herder jóslatára.