Versséta, gimnazisták és mangalicák
Szép kis tömeg gyűlt össze Debrecenben a MODEM előtt, főleg általános és középiskolások, valamint néhány egyetemista és idősebb, lelkes érdeklődő. Szabó Lőrinc Ébredés című versével kezdődött a program az Ady Endre Gimnázium egy diákjának előadásában. A verset Szirák Péter megnyitó beszéde követte, aki a költészet közösségteremtő erejét hangsúlyozta, és arról beszélt, hány nagy költő fordult meg Debrecenben: Csokonai kollégista volt itt, Adynak itt lopták el a köpönyegét, a gyermek Szabó Lőrinc a Piac utcán olvasta az „órás”-t „óriás”-nak. „Debrecen tele van az irodalom és a művészetek látható és láthatatlan jeleivel, és most arra vállalkozunk, hogy a hétköznapok rohanása helyett sétálva olvassuk el ezeket a jeleket” – mondta. Szirák Péter beszéde után Térey János két verset olvasott fel, az egyik Debrecenről, a második Borbély Szilárdról szólt.
Térey János és Szabó Lőrinc találkozása a sétáló olvasóval
Második állomás volt a MODEM-hez közeli virágóra, amelynek helyén egykor Kölcsey Ferenc háza állt. Ez egy időben vendéglőként is funkcionált, fiatalok kedvelt helye volt. Keczán Mariann, a Déri Múzeum múzeumpedagógusa beszélt a Kölcsey-ház és az egykori Csokonai-ház történetéről (utóbbi valahol a pláza helyén volt), majd ismét Térey János olvasott fel két verset: Kölcseytől A Nyúgalomhoz címűt, Csokonaitól az Újesztendei gondolatokat. Szó esett az Árkádia-pörről és annak kapcsán a nyelvújításról is.
Ezután a híres Református Kollégiumba látogattunk el. Petőfi szobra előtt az igazgató szólt pár szót, és Tóth Áron Tamás mondott verset (Petőfi Sándor: Csokonai Vitéz Mihály), aki másnap a Ratkó József Országos Versmondó Versenyen képviselte gimnáziumát. A Nagytemplomhoz érve Radnóti Miklós Tétova óda című verse fogadta az immár több száz fős menetet. Hajdu Péter és Girincsi Fruzsina – mindketten adysok – szavaltak. Térey János a Tücsökzenéből olvasott fel Szabó Lőrinc szobra mellett. Fekete Károly, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora is tartott beszédet.
A következő helyszínen, a Piac utcán már láthatóak voltak a versekbe öltözött kirakatok. „A kirakaTransz című városi szintű program lényege, hogy a különböző intézmények és üzletek kirakataiban az eredeti kínálat mellett versek jelenjenek meg, s ezekben a hetekben a figyelem az ajándékba adott költeményekre irányuljon” – olvasható az Facebook-esemény leírásában.
Egy transzba esett kirakat
Elhaladtunk az ugyanebben az időpontban megtartott mangalicafesztivál mellett is. Áfra János költő halkan megjegyezte, hogy kitűnő alkalom lenne ezen a helyszínen disznó verseket mondani. Ezután, mintegy varázsütésre kezünkbe nyomtak egy példányt a Főnix Református Ifjúsági Lapból, benne Áfra egy versével és a vele készült interjúval.
A Csonkatemplom mellett múzeumpedagógusunk Ady és Debrecen cseppet sem szoros viszonyáról beszélt, különös tekintettel az ellopott köpönyegre. Térey János azt a versét olvasta fel, amely a szemközti ablaküvegre volt felírva, majd dedikálta azt.
A Benedek Elek Könyvtár volt a versséta utolsó állomása. Keczán Marianntól megtudtuk, hogy a szemközti szállodák adtak helyet a Csokonai-kör gyűléseinek. A könyvtárral szemben lévő villamosmegállóba megérkezett a nosztalgia-villamos, elindult a versjárat. Térey János felolvasott, Keczán Mariann újabb érdekességekkel bombázta az utasokat – már amennyire a csörömpölés engedte.
A vers villamosa
Horváth Imre Olivér
Fotók: Áfra János