Adaptációk kortárs módon

Nem lehet unalmas az a rendezvény, ahol nemcsak Kosztolányi és Móricz, nemcsak a török kor vagy a holokauszt, de még Puskás Öcsi és egy amerikai trash-film is szóba kerül. A JAK-ról lévén szó természetesen az irodalom áll a fókuszban. Kár, hogy az Adaptációk elnevezésű minikonferencia alig kapott hírverést, és időpontja is túl közel esett a húsvéthoz. A budai hegyek lábánál megbújó Nyitott Műhely barátságos hely, de a tanácskozás, ha lehet ilyet mondani, túlságosan baráti hangulatúra sikerül: szinte csak barátok jelennek meg, már akik egyáltalán értesülnek az eseményről, és éppen ráérnek. Pedig a beszélgetések, előadások és felolvasások valóban izgalmasak.

Mindig jó hallgatni például Szilágyi Zsófiát, aki a rendezvény házigazdájával, Szegő Jánossal a nyugatosok pályafutásának bizonyos sajátosságairól beszélget. Többek között a vidékről fővárosba költözésről, amit Ady, Babits, Kosztolányi, Krúdy vagy Móricz is átélt. Bár ugyanoda vezettek ezek az utak, az irodalmi sikerek elérésének módját illetően különböztek egymástól. Babits, például, mint nemzedékének „rendes fiúja”, tanárként vidékre visszakerülve lassan építgette költői karrierjét, míg Kosztolányi pályakezdése sokkal gyorsabb volt. Móricz a paraszti létből értelmiségivé válás mítoszát teremtette meg, mintegy védekezésként magára vállalva a „Nyugat parasztja” és a szegénységből kitörő író szerepét.

Szilágyi Zsófia és Szegő János

Utóbbi volt az első magyar, aki könyvbemutatót tartott – a nyugatosok indították el az irodalmi estek divatját. Az meg egészen furcsának tűnik, hogy ilyen alkalmakkor még a vagánynak tartott Karinthy is vonakodott saját írásait felolvasni. Szépirodalmi munkássága mellett, Kosztolányi és Móricz is jelentős újságírói munkát végzett, de mindketten szívesen kalandoztak a színház világába is. És nemcsak a színésznő feleségek miatt. Apropó, asszonyok: Kosztolányi neje, Harmos Ilona alig játszott házasságkötésük után, Móricz viszont kifejezetten második felesége, Simonyi Mária számára talált ki szerepeket.

A konferenciához Nyitott Műhely barátságos közege szolgált helyszínül

Ami a műveket illeti, Kosztolányinak nehezére esett kiszolgálni a közönséget, Móricz pedig nem gondolkodott csapatban. Az ő színházidegen látásmódjára jellemző volt az indokolatlanul sok énekes betét és a happy end-kényszer. Talán mert nem hagyta hidegen a pénz: tudta, hogy a jegybevételek révén egy bukott darab is többet hozhat a konyhára, mint egy sikertelen regény. Mégis inkább prózaíróként emlékezünk rá, nem tudta túlszárnyalni, például, Molnár Ferenc színpadi sikereit, mint ahogy Rózsa Sándor, a westernhősök keleti megfelelőjének kalandjaival sem sikerült betörnie az amerikai piacra (ezzel egyébként Krúdy is próbálkozott). A beszélgetés érinti még az Édes Anna és a Rokonok filmes adaptációit, illetve Móricz politikai szerepvállalását, zsidótörvények elleni tiltakozását, és hogy miként vált „hazaárulóvá” a szomszéd nemzetekkel való barátkozás miatt.

Színházi témában Szegő beszélget Gáspár Ildikó dramaturggal, mint irodalom és színház „kettős állampolgárával”. Két Örkény-dráma, a Tóték és a Macskajáték Mácsai Pál-féle rendezése kerül górcső alá. Érdekességük, hogy mindkét darab az eredeti kisregényekhez nyúlt vissza, olyan részleteket előkeresve, amelyek a drámákból kimaradtak. Megtudjuk, hogy az író özvegyével, Radnóti Zsuzsával mindkét esetben akadtak nézetkülönbségek. Az elmondottakból kiderül, hogy bár a dramaturg mozgástere szűkös, szerepe az adott szöveg színpadi megjelenésében mégis fontos lehet, és elhangzik a megállapítás, hogy klasszikus és kortárs mű adaptációja között nincs lényegi különbség.

Gáspár Ildikó és Szegő János

A filmes adaptációkról Gelencsér Gábor, illetve Sepsi László tart előadást, előbbi több évtized magyar filmgyártásának áttekintésével, utóbbi egy konkrét amerikai filmről szóló esettanulmánnyal. A magyar presztízsfilmek általában irodalmi alkotásokon alapulnak, különböző korok szívesen használták fel Jókai és Móricz, Illyés és Kodolányi, vagy éppen Nyirő szövegeit. A harmincas-negyvenes években a népi ideológia, illetve részben az antiszemitizmus, 1945 után pedig a szocialista propaganda jegyében filmesítettek meg szépirodalmi műveket.

Új nyelvezetet a filmgyártásban Jancsó alakított ki a hatvanas években, nem átvéve, hanem saját kezűleg formálva az európai modernizmust. A rendező állandó alkotótársa volt Hernádi Gyula író, de a kor terméke például Sánta Ferenc Húsz óra című híres regényének Fábri Zoltán által rendezett változata is. Gelencsér szerint a Nádas és Esterházy feltűnését követő irodalmi paradigmaváltáshoz hasonló átalakulás a hetvenes-nyolcvanas években a magyar film történetében nem következett be, bár a Balázs Béla Stúdió avantgárd filmjei tettek érdekes kísérleteket. A rendszerváltás óta meglehetősen vegyes a kép, az adaptációk között akadnak presztízsfilmek (Julianus barát – Kodolányi János művéből), sikeres regények adaptációi (Sorstalanság – Kertész Imre, A nagy füzet – Agota Kristof) és kísérletező alkotások (Taxidermia – Parti Nagy Lajos).

Gelencsér Gábor

Sepsi László előadása Tod Browning botrányos trash-filmje, a Tod Robbins Spurs című novelláját feldolgozó Freaks történetét meséli el, részletek vetítésével sokkolva a konferencia közönségét. A Drakula rendezőjének a hollywoodi gyakorlattal szembemenő, a karneváli kultúrát megjelenítő filmjét hamar levették a műsorról. A botrány oka a valódi torzszülöttek szerepeltetése volt, illetve az üzenet, mely szerint ezek a „freakek” is normális emberek. AFreaks később, a hatvanas években vált kultuszfilmmé, mint az ellenkultúra jelentős alkotása, bár a belőle készült remake-ek képtelenek voltak elérni azt a hatást, ami az eredeti filmnek sikerült.

Sepsi László

Irodalom és történelem egymásra gyakorolt hatásáról Gyáni Gábor történésztől hallunk néhány érdekességet. Például azt, hogy a történelmi regények iránti igény a történészekkel szembeni bizalmatlansággal magyarázható: a történelemtudomány még nem dolgozott fel olyan huszadik századi eseményeket, mint a holokauszt, az írók viszont közvetlenebb hangnemben képesek beszélni ezekről. A történelmi regényekben kevésbé van jelen a fikció, sokkal inkább referenciálisak, dokumentálnak, ami például a szociológus végzettségű Závada Pálnak nem jelent problémát, de más írók, Mészöly vagy Nádas is jelentős kutatómunkát végeztek a hitelesség érdekében.

Gyáni Gábor előadása

Ugyanakkor előfordul, hogy maguk a történészek is gyakorlatilag szépíróként alkotnak, és a történetírás (na meg a politika) átstilizálja a múltat. A török kor, például, megfelelően távoli ahhoz, hogy egykori ellenségeinkre barátként tekintsünk, a történész szerint az oroszokkal való későbbi szembenállásuk miatt, bár utóbbi nép hazai megítélése is változékony. Puskás Öcsi és az Aranycsapat kultusza viszont annak a példája, hogy elmúlt rendszerek ünnepelt hősei hogyan őrizhetik meg évtizedeken át nimbuszukat, miközben rég elfelejtett politikusok az aktuális hatalom ikonjaivá válhatnak utólag (mint például Széll Kálmán), vagy éppen nemkívánatos személyeivé.

A sajtó képviselői jegyzeteltek

Szó esik az oktatásról is: Csobánka Zsuzsa gimnáziumi irodalomtanárként fontosnak tartja a klasszikusokat. Szerinte nem feltétlenül kortárs irodalmat, de mindenképpen kortárs módon kell tanítani. Nem hisz ugyanakkor abban, hogy a serdülőkorban lévő gyerekeket nevelni lehet, legfeljebb saját útjuk megtalálásában segíthetők. A „digitális bevándorlók” és „digitális bennszülöttek” nemzedékei között tátongó szakadék átugrása kihívás a tanárok számára, de a klasszikus szövegelemzés mellett az olvasmányélményeket megörökítő rajzok, fotók, videók készítése, a csoportos munka, a kritikus gondolkodás kifejlesztése segíthet az információk erdejében való eligazodásban. Ismert mai szerzők bevonásával pedig az irodalom emberi oldala is láthatóvá, tapinthatóvá válik a diákok számára.

Csobánka Zsuzsa

Bartók Imre egyértelműen pozitívan nyilatkozik a kortársak bevonásáról, ő is részt vesz ilyen iskolai projektben. Az író a konferencia műsorát lezárva A patkány éve folytatásaként nemsokára megjelenő A nyúl éve című regényből olvas fel részletet, illetve egy másik szöveget, melyet rendhagyó módon egy videojáték ihletett. Nagy Márta Júlia napokban megjelent, Ofélia a kádban című kötetéből is hallunk néhány kertvárosi balladát, Szőcs Petrapedig a Kétvízközből, új verseiből, illetve Dsida Jenőtől válogat.

Felolvasás a konferencia végén: Bartók Imre, Nagy Márta, Szőcs Petra

Szöveg és fotók: Szarka Károly