Hegedűs Gyöngyi – Tyndall-hatás
HEGEDŰS GYÖNGYI
TYNDALL-HATÁS
a teremtés suttogópontja
az álmomban hallott hangok
teltebbek.
mintha a levegő víz lenne.
még azelőtt hallhattam így,
hogy megszülettem,
s szétváltak volna az érzékszervek.
a teremtés suttogópontján
női hangja volt istennek.
teltebbek.
mintha a levegő víz lenne.
még azelőtt hallhattam így,
hogy megszülettem,
s szétváltak volna az érzékszervek.
a teremtés suttogópontján
női hangja volt istennek.
jánosi olvasat
nem számoltam a saját fájdalmammal
nasztaszja filippovna.
hogy az is részt kér a történetből
gyilkosan.
mintha három evangéliummal hitelesített bánat volna
a mások szerelmi tébolya.
s az enyém: hiányzó jánosi olvasat.
nasztaszja filippovna.
hogy az is részt kér a történetből
gyilkosan.
mintha három evangéliummal hitelesített bánat volna
a mások szerelmi tébolya.
s az enyém: hiányzó jánosi olvasat.
a tördelő
harmadnapon kezdek félni
a lapoktól.
nem tudom miért épp harmadnapon válik
égtelenített felületük
egyetlen halálozási rovattá.és
voltaképp nem is tudom miért kellene nekem
félnem a maga halálától,
nasztaszja filippovna.
a temetésére nem mehetek el, de
úgysem akarnék ott lenni.
a sok magát halottnak kívánó férfi
végre meggyászolhatja magát. nem is
gonoszság az, vagy bosszú,
ami miatt a maga halálát kívánták. csak
nehéz élőt gyászolni folyamatosan. bár
lehet boldogító az a tudat, hogy maga
már nem lehet senkié. no
de életében sem volt. amúgy meg a föld
a legjobb szerető. lehet azért nincs
tökéletes szerelem, mert nem tudunk
földdé válni a másikban mindig eget
hazudva? úgyhogy nem is igazán tudom, mi az
bennem ami szereti, hogy maga életben van. hogy
válaszol nekem? az sem. hisz megtanultam
már olvasni a fákról hulló leveleket. nem is
tudom. talán csak annyi, hogy néha lélegzik helyettem.
tyndall-hatás
mi választ bennünk mestert?
talán zuhanás közben
a felismerés:
a semmiben a nincs
emberi szennyeződés.
ám isten-arccá éppen ez szórja a fényt.
az eredet nélküli színek
hatalom nélküli struktúrák.
másképp láttatnak.
mint elragadtatott szenteket,
az egész testet behálózza a látóideg.
mozgatja a szívfalakat.
felépíti városunkat.
tereire csaták hőseinek
hintalovon tündöklő gyermeket rak.
s tehetek egyszerre több testet is a mozdulatba:
az aggastyánt is, aki nem leszek soha.
ez még mindig nem az őrület,
nasztaszja filippovna.
mi választ bennünk mestert?
talán zuhanás közben
a felismerés:
a semmiben a nincs
emberi szennyeződés.
ám isten-arccá éppen ez szórja a fényt.
az eredet nélküli színek
hatalom nélküli struktúrák.
másképp láttatnak.
mint elragadtatott szenteket,
az egész testet behálózza a látóideg.
mozgatja a szívfalakat.
felépíti városunkat.
tereire csaták hőseinek
hintalovon tündöklő gyermeket rak.
s tehetek egyszerre több testet is a mozdulatba:
az aggastyánt is, aki nem leszek soha.
ez még mindig nem az őrület,
nasztaszja filippovna.
írástudatlan olvasat
mennyi törődés van
egy másik test szöveggondozásában,
nasztaszja filippovna?
a farizeusok ennyit sem engednek
az egymást igazán szeretőknek.
megérzik-e,
hogy hozzám az éjszaka másképp jön el?
nem a nap után zuhan a test,
hogy egy vágyott másik földrész legyen.
az írás tömörül a sötétség
egy párhuzamos igeidejébe.
mikor az olvashatatlanná lett szöveg
az írástudó ítélkezést felfüggesztette,
a felfüggesztésnél testemben egy másik test
súlya az értünk analfabétává lett Ige.
járulékos áldozat
ha a maga életében nem vagyok több,
csak járulékos áldozat?.
pedig már minden tükörben
a maga arca villan,
éppoly titkosan,
ahogy a levél a napnak
még egyszer jelet
ad, mielőtt
elhagyja az ágat,
aminek nem tartozott magával.
a testbe úgy avat be a szégyen,
hogy zsugorodik tőle a lélek.
pedig lehetne isten
félig nedves hajnali inge.
a hajnal bonctermi fényeiben,
mikor minden szín a test színe,
pórusról pórusra kutatható rejteke.
míg végül nincs többé szégyen:
a gyilkos füstje is
felszáll az égre.
szégyen-e nasztaszja filippovna,
ha a maga életében nem vagyok több,
csak járulékos áldozat?.
pedig már minden tükörben
a maga arca villan,
éppoly titkosan,
ahogy a levél a napnak
még egyszer jelet
ad, mielőtt
elhagyja az ágat,
aminek nem tartozott magával.
a testbe úgy avat be a szégyen,
hogy zsugorodik tőle a lélek.
pedig lehetne isten
félig nedves hajnali inge.
a hajnal bonctermi fényeiben,
mikor minden szín a test színe,
pórusról pórusra kutatható rejteke.
míg végül nincs többé szégyen:
a gyilkos füstje is
felszáll az égre.
