Versek Napja, csütörtök – isten álmai lassan őrölnek – Payer Imre és Szőke Imre Mátyás versei

A beszélő szikla

Törődöm, terelődöm. Mit tehetnék
itt , mond, ha élni akarok?
A tűrésre szoktatva, sorvasztva
bennem a tettet, hogy búcsúzom
majd innen? Mintha itt se lettem volna,
azt szeretnék. Hát ölni kell!
Mert akkor értelme volt
születni, megöletni?
Nem beszélek mindig a falnak,
de mindig annak mondom az igazat,
elfordulva tőletek, tágra nyílt szemmel.
Ti oktalanok, késlekedő szívek!
Én vagyok a szegletkő.
A beszélő szikla.

Aláereszkedem a pinceszerűbe.
Olajos vas szaga.
Rituálisan tolok, húzok, hajolok.
Mint forró vascső, a gerincem,
kitágul, szinte pattanna,
ahogy megmarkolom a vascsövet,
savas, meleg áram
indul a csigolyámból
fel az agyamba.
Áttör rajtam! Párás közegbe burkol.
Nincs haladás, se mögöttem.
Szám vagyok. Vak ütem.
Se fenn. Se lenn. Sehol. A vas van.
A lélek emlékének üres helyére gondolok.
Ventilátor-rózsa
időn kívüli levegőt vibrál.

ismétlést nézek
a végeredmény tudatában
akár focimeccsről akár az életemről van szó
meg-megrándul a lábam

mi atyánk ki vagy a tévében
reklámoztassék a te neved
jöjjön el a te műsoridőd
legyen meg a kommentátorod
miképen élő helyszínen
azonképen a stúdióban is
mindennapi ámulatunkat
add meg nekünk ma és
sugározd a mi vétkeinket
amint hogy gyűlöljük mi is
az ellenünk vétkezőket
és vigyél minket a kísértésbe
de szabadíts meg a gondoktól
batman

nap helyett szürke hattyú az égen
pincérlány négykézláb meztelenül
szájában szikét hoz steril süteményhez
poharamban a tejszín gömbje alatt
leforrázott hattyúfióka
tátog édesanyám
látsz-e még odafentről

mikor egymásnak adogatva csöndben
a vasúti töltésre kivitték
s ott a zúzalékkövön
egy pillanatig habozva álltak
kék lepke szárnya
maszatos fekete ujja hegyén
kinyílt becsukódott
kinyílt becsukódott

néhány millió háztartási napoleon
és lakótelepi josephine
mondd ki volt ő mondd
who the fuck is tisza istván

kuvasz és csivava ugatásától habos
csilláros haza hol
hűvös pincékbe zárt kitágult szemű
gyerekek nyöszörgik el a szeretet
himnuszát
s kerregő dildóval jő az új atya

mindent lehet és mindent kell is
isten halott a krumpli tepsis
kanszózatok for free
töltődnek a szívbe
egyetlen delete-gombot tetoválnak
az ínyre

hazám hazám ó
te cserélhetetlen fecskendő
útszéli fekete drog
tűhegyről növő huszáros látomás

kanálban forraltak ellenem
megtörni csonka jellemem
fölös
leges