Versek citerával

Fehér karácsonyra ugyan nem számíthatunk, de a TAT Galéria hófehér terében ünnepi hangulatot teremtett a versek és a zene összhangja. A kivetítőn képzőművészeti alkotások váltották egymást.

A TAT immár hagyományos helyszíne az Irodalmi Jelen-karácsonyoknak – üdvözölte Bretus Imre galériavezető a közönséget. Hogy mi az alfa üzenete a plakáton és a meghívón, arról Mányoki Endre beszélt.

Az alfa nemcsak a decemberi ünnepet jeleníti meg, mint minden újnak a kezdetét – magában hordozva a bibliai Krisztus-szimbólumot –, de "nekem elsősorban a nőket jelenti – fogalmazta meg Mányoki –, akik nemcsak az alfa, de az ómega is."

Ebben a műsorban ugyanis csupa nő lépett fel, egytől egyig kiváló költők, az IJ szerzői. Frenyó Júlia betegség miatt nem lehetett jelen, de a képei és szövegei által őt is sikerült megjeleníteni.

Mányoki szerint a meghívott négy alkotó képes azt a metamorfózist megmutatni, ami által a nyelvet matériává, műalkotássá változtatja a költő.

Varga Melinda nemcsak szerzője, de szerkesztője is az Irodalmi Jelennek, Kolozsváron egy ideje íróiskolát is vezet, ahonnan máris kezdenek kikerülni a tehetségek.

Hegedűs Gyöngyi "komplementer személyiség" – fogalmazott Mányoki –, polgári foglalkozását tekintve orvos. Az Irodalmi Jelenen olvasható versekhez fűzött kommentárjai révén ismerték meg egymást a szerkesztővel, aki akkor már sejtette, nem egyszerűen egy olvasóval, hanem költővel levelezik.

Sós Dóra "képeit és szövegeit is hihetetlen energia fűti" – mutatta be Mányoki Endre a fiatal szerzőt, aki már rendezett emlékezetes műsort a TAT-ban, és most ennek a megszerkesztésében is nagy része volt. Dóra olvasta fel Frenyó Júlia verseit is.

Az est zenei közreműködője Szűcs András volt, a zenészet mellett maga is festő. Az esten megszólaltatott citerajátékától a falak is megmozdultak a TAT-ban. Ahogy Sós Dóra fogalmazott: nem tudta, hogy citerával is lehet "zúzni", de András játékától a torkunkra forrott a szó.

Nemcsak a zene, a képek is együtt szóltak a versekkel. Fert Tímea, Frenyó Júlia, Hegedűs Gyöngyi, Evgenia Arbugaeva és Sós Dóra munkái hű kísérőként követték a sorokat, olykor feleselve, olykor párbeszédbe elegyedve a lírával és prózával.

"Nem tudom miféle / hűség / köt hozzád / semmiféle merev / szabálynak / nem vagyok / elkötelezettje" (Kívánság az Esővárosban)

"Ezzel a téllel leszámolsz majd mindennel, / mint a galoppoló álság hajt előtted, / meglásd a tavasz parfümében / bimbót bont igaz másod." (Karácsony-tagadó)

Fert Tímea grafikája

"benn / a farkas kinn a bárány / benn / a bárány kinn a farkas" (üdvtörténet)

Hegedűs Gyöngyi fotója

"zavaros magzatvíz az ég. / messiást ígér. / a remény szájából / kifordult édesgyökér. / áttetsző jászol. / kórház elé kitett inkubátor. (advent)

"a madárról nincs közös tudás. / (téli madár. szárnyalásától üres / madáretetőkké zsugorodnak a házak.) (jelentés a szárnyvonalról)

"gerincet vázat növesztek / magamra szelídítem az éjszakát / belakom a durva betont / az erős fényt / és addig faggatom / az összes falat / míg formára omlik / őszinte kőre (nyersfal)

Frenyó Júlia festménye

"Az űrben lakunk, egy betta legyezős uszonyának szélső peremén." (Ahol véget ér a világ)

"Én elég jó vagyok matematikából, de még nekem is nehéz elképzelni, mekkora lehet 520 millió fényév" (Ahol véget ér a világ)

"lebegő medúzába ereszkedünk / és elfelejtjük a színeket / a pólusok vonzását / a taszítás távkörét" (Frenyó Júlia: egy örökké tágas szobában)

"elmúlt a látvány / ahogy a görbe hátú ember / elmegy előttem az esernyőjével / elmúlt a mélyzátony apálya / a tavalyi terhes nők sincsenek sehol / a dombokba vetített kerekségbe ágyazódtak" (Frenyó Júlia: elmúlt a látvány)

Aztán a zenéé volt a szó...

Az Irodalmi Jelen nevében Böszörményi Zoltán, akinek üdvözletét Mányoki Endre adta át a közönségnek, ezzel az esttel kívánt boldog ünnepeket olvasóinak, szerzőinek, barátainak. 

Laik Eszter

Fotók: Hegedűs Gyöngyi (1, 4, 6, 8-11, 20, 25), Laik Eszter