Dark líra, halk olvasat
Budán, a Margit híd közelében található az antikváriumból átalakított hangulatos söröző-kávézó és étterem, a Bookta, amelynek belső termében könyvekkel teli polcok díszítik a falakat, hogy a vendégek kávézás közben leemelhessenek valami olvasnivalót. Itt került sor nemrég Izsó Zita költői estjére mintegy 15-20 érdeklődő előtt.
A költőnő beszélgetőpartnere Boldogh Dezső volt, akiről kiderült, hogy számára az Izsó név nemcsak az irodalomból ismerős. A hajdani buzgó Vasas-drukker gyermekkorának egyik kedvenc futballistáját is így hívták – Zitával való megismerkedésekor nagy élmény volt számára, amikor kiderült, hogy a lány édesapja azonos egykori bálványával. Ezután szinte kötelező volt rákérdezni a fiatal költő családi hátterére és az indíttatására. Zita nem kizárólag a költészet terén jeleskedik, húgával, Nórával közösen írt darabjuk 2005-ben megnyerte a Magyar Rádió országos drámapályázatát, a művet több társulat be is mutatta. A moderátor ekkor halkan megjegyezte, hogy ő nem csak versek és a drámai kísérletek előtt emeli meg a kalapját, számára az is csodálatra méltó, hogy a lányok apjuk révén állítólag dekázni is kitűnően megtanultak.
A jó hangulatú beszélgetést remekül ellenpontozták a költőnő komoly, ámbár kicsit halk felolvasásai. Boldogh kiemelte Izsó Zita sikeres pályakezdését, a szakmai körök elismerő visszajelzéseit, a Tengerlakó című könyvének számos pozitív kritikáját. És nem utolsósorban a legjobb első kötetesek számára alapított Gérecz Attila-díjat, amelyet 2012-ben Izsó Zita nyert el. A költő mellesleg jogi egyetemet végzett, de jelenleg a FISZ világirodalmi sorozatának egyik szerkesztője. Lesi Zoltánnal és néhány más fordítóval elsősorban fiatal német és osztrák költők műveit szeretnék átültetni magyar nyelvre.
Izsó Zita a 2012-es Sínbusz Fesztiválon (Fotó: Irodalmi Jelen)
A beszélgetés közben szóba került az is, hogy vajon előnynek számít-e, ha egy költőnek a házastársa is – ez esetben Ayhan Gökhan – ugyanabban a művészeti ágban tevékenykedik. Zita szerint egy ilyen felállás mindenképpen hasznos lehet, bár nem érzi a stílusbeli kölcsönhatást műveiken, hiszen szerencsére már mindkettejüknél kialakult az egyéniségükre jellemző megszólalásmód.
A moderátor szerint valóban eltérő, bár távoli hasonlóságokat mutató líraiságról van szó, amely Zita esetében bizonyos „darkos” hangulatokkal telítődik mind a beszédmód, mind a történetkezelések szintjén. „Gyakran előfordul, hogy olyan szituációba csöppenünk, aminek előzményét, kifejleteit nem láthatjuk. Zita a lineáris időből kivesz egy üveggolyóvá vált pillanatképet, egy szorongásélményt, azt szemléli, forgatja, aztán elgurítja az ismeretlenbe. Mindez izgalmas és szinte horrorisztikus elemekkel ruházza fel ezt a költészetet” – fogalmazott Boldogh Dezső.
„és most visszafordulva tétlen erejük útjába pont ő került,
megértette, nem hagyhatják elmenni érintetlenül,
s míg egyre hatalmasabb léptekkel közeledtek felé,
próbálta elképzelni,
hogy táskájukból, zsebeikből vajon mi minden hiányozhat,
és miféle ismeretlen állat szabadulhatott el
arról a pórázról, amit a kezükben tartanak.”
(A boldogság következményei)
„... nevét helyette
egy utca viseli,
ő meg az oltár előtt
megkapta egy másik férfiét...
...kicsit úgy érzi magát, mint aki
egy idegen sírról fejfát lopott.”
(ismeretlen katona sírja)
A moderátor kiemelte a kötet egészén végigvonuló hasonlatokat, melyek szinte egy verstani könyvbe illenek a sokszor leírt „mint”-ekkel. Első olvasásra még egyhangúvá is tehetnék ezt a költészetet, valójában pedig az élőbeszéd látszatát keltik, mint egyetlen hosszúvers apró, megtört darabjai.
A beszélgetés során felmerült a nemzedéki hang kérdése – vajon van-e, ami összefűzi a nyolcvanasok generációját? Izsó Zita erre inkább kitérő válaszokat adott, egy jelenleg is alakulóban lévő folyamatnak tekinti a nemzedékiséget, amellyel az ő versei inkább csak részterületeken érintkeznek. Szó esett Zita és Gökhan közös blogjáról is, amelyben cikkek, fordítások és néhány saját szöveg mellett fontos szerepet kapnak az irodalmi interjúk. Olyan pályakezdő, illetve már komoly életművel rendelkező írókkal közölnek beszélgetéseket, akik emberi vagy alkotói szempontból közel állnak mindkettejük világához. „Fontos, hogy ez a honlap ne elsősorban rólunk szóljon, viszont éppen ezért nagyon komolyan készülünk az adott interjúkra” – mondta Zita.
Befejezésül válogatást hallhattunk a költőnő még meg nem jelent műveiből, és megtudtuk, hogy már majdnem két kész kötet anyaga vár kiadóra. A visszajelzések alapján a közönségnek a beszélgetés és a felolvasott versek is nagyon tetszettek – csupán a Bookta másik helyiségét elválasztó boltív közelében ülők nem tudták élvezni a zaj miatt a felolvasást. A kávézó vezetői azonban megígérték, hogy a következő irodalmi estre már beszerelik a mikrofonokat is.
Szalai Ábris
