Filip Tamás bizonyára kettős életet él. Könnyű neki, mert egy Magritte festette házhoz hasonló épületben lakik, ami fölött soha nem megy le a nap, és a fák lombjain át jól látható, hogy odabent éjjeli lámpák égnek, ráadásul a tenger is ott hullámzik valahol a lakás közelében. Időnként vasútra száll, mint a régi magánzók, de később veszi csak észre, hogy fülke helyett a szerelvény lépcsőjén, aktatáskáját magához szorítva kapaszkodnia kell, miközben figyeli az egyre gyorsuló tájat.

Sok éve, megboldogult lapszerkesztő koromban főszerk-utasítást követve zabolát próbáltam kötni állandó színikritikusunk tollára, mondván, ragaszkodjon – ha teheti – a megbeszélt karakterszámokhoz. Mert hát főszerkesztőtől tördelőig mindenki szereti, kiváltképp printesetben – s talán még az olvasó is –, ha egy adott téma a lap oldalának állandó helyén található, megszabott terjedelemben, s nem nyúlik bele a hirdetéseknek fenntartott keretbe.

Sokan Fülöp Gáborként ismerik, de tudjuk, hogy ő Boldogh Dezső – ezen a néven jelent meg új kötete is a Magyar Napló Kiadónál. A Türjei Zoltán vezette esten a társadalomkritikus iróniától a virtuális világtól való idegenkedésig sok minden szóba jött. Kókai János és Varga Zoltán Bachot és Vivaldit játszottak, és még parádés paródiák is színesítették az estét.

„A versbeli beszélő rajta tartja tekintetét a világvége folyamatain, de nem elkeseredett, esztétizálja a pusztulás képeit, láttamoz, jegyez; hátradől egy múlt századi karosszékben, és nem nagyon érdeklik a modern költészeti elvárások.” – Boldogh Dezső verseskötete Rimóczi László olvasatában.

„A költő mindenesetre főpapja és egyszemélyes gyülekezete is ennek a kollázsoló/montázsoló igyekezetnek, és semmi jel nem mutat arra, hogy a jövőben be szeretné fejezni ez irányú aktivitását.” – Debreczeny György Fáj is meg nem is című kötetében Boldogh Dezső tett szellemi sétát.

„Egyébként olyan volt az egész, mint egy alternatív színház: Tokaj főterén felállítottak egy pódiumot, reflektorok világítottak meg minket a sötétben, néhányan – köztük én is – lámpalázasak is voltak mindettől. De nem volt rossz, sőt zsírszuper!” – Folytatódik Simon Adri minden formalitástól mentes élménybeszámolója Tokajból, sok fotóval!

„A metaforákat továbbra is kisujjából kirázó alkotó az eltelt évtized alatt megpróbált idomulni, de nem lett belőle textusokat gyártó blogköltő, hanem maradt a maga előtt is szégyellt formaművészetén túllépő, otthontalan lélek, aki bármit csinál, az egyik legjobb a „szakmában”. Az sem probléma, sőt a mélység hatáskeltésének ismérve lehet, hogy a Fantomikerből teljesen eltűnt a játékos humor, ami a korábbi kötetekben itt-ott előcsillant; viszont az addig manírba hajló pesszimizmus és legyintés láthatóan valódi nihilizmussá változott, mint általában a generációjához tartozó költőknél.” – Tolvaj Zoltán kötetében Boldogh Dezső tett hosszabb vándorutat.

„Hekl Krisztina iróniája szinte minden olvasót megérinthet: azt, aki mélyebb irodalmat keres, vagy azt is, aki csak lapozgat a műkörmösnél.” – Hekl Krisztina Szabadulójáték című prózakötetéről Boldogh Dezső írt.

nélküled csak a végtelen szebb
hol az ember magára butulhat

„Többedmagunkkal könnyebb felrakni, újraépíteni várunk falát, ha azt lerontják a rossz viszonyok, csillagállások, szándékok, vagy mi magunk hibázzuk el a mérnöki munkát” – vallják magukról a kelemeni alkotók. Összeállításunkban az idén tízéves csoport „törzstagjai” műveiből válogattunk, Klement Zoltán képeivel, a Lost Sync Band zenéjével.

„A gyermek mindenhol talált frontot, mindig mellébeszélt. A tanárait hibáztatta, kritizálta rossz előmenetele miatt”. – Boldogh Dezső novellája.

Boldogh Dezső kétnyelvű kötete a lélek történelmével foglalkozik, így próbálja ráébreszteni az olvasókat arra, hogy lássanak túl saját életükön. A Történelem című verseskönyvet mutatjuk be.

Az anyakígyó köldökcsakrája a Nazca,
mondja a boszorkány, és hogy Peruba kerül
napkeletről a szellemi centrum.

Izsó Zita Gérecz Attila-díjas költőnővel verseinek egyediségéről, a költőházasság hatásairól, generációs összetartozásról beszélgetett a Bookta kávéházban Boldogh Dezső.

„Böszörményi sokat foglalkozik a magyar múlttal, a hazavesztéssel. Megszólalásain nemcsak az aggodalom hallatszik át, hanem poétikailag szerencsés módon a nyolcvanas évek erdélyi költészete is” – Boldogh Dezső recenziója

Nagypál István A fiúkról című kötete három nagy fejlődésregény szereplőit idézi meg, hogy az olvasót sokkolja a pszichére ható líradózissal.

A júliusi szombat esti városi nyüzsgésben a Nádor kávéházat céloztuk meg, amely a nyárközép ellenére szépen megtelt a Kelemen Kör felolvasása alkalmából. Megnéztük, kik is a Kelemenek.

Talán még nem vagyunk felkészülve Zudor János merész költői képzettársításaira, de az is lehet, hogy a versek mögötti embert kellene alaposabban megismernünk. A rusnya valcert Boldogh Dezső mutatja be.