Ugrás a tartalomra

 

Ez most más – Stiller Kriszta versei

EZ MOST MÁS
STILLER KRISZTA VERSEI
 
 
Koffein
 
Kávét ittam, most várom, hogy hasson,
ébredni szeretnék, istenigazán.
Mit érhet ma egy férfi vagy egy asszony,
ajkamba haraptam, és vérzik a szám.
 
A kémény mellől három galamb bámul,
sütni kezd a nap, de ez sem érdekel.
Mint egy őrült Hamlet, megszólalnék dánul,
van, ami külön nyelvet érdemel.
 
Mégis elnémultam, állok csak kimérten,
túl vidám az őr, és pikírt a rab.
Érteni véltem, de már rég nem értem,
miért lett az élet egy rosszul írt darab.
 
 
 
Ez most más

Teremtsük meg egymást. Vicces, furcsa játék.
Tépjünk be a fénytől, túl sötét a föld.
Minek közös pokol? Lesz nekünk saját ég,
villámmal szúrsz karba, mennydörgés üvölt.
Csak két őrült szörny, ki önmagán állt bosszút:
késő bánat ez egy tüzes délelőtt.
Aki keres, halál, nem is olyan rossz út,
mert minden ráncom a ráncaidba nőtt,
egymásban élünk, így együtt hamvadunk el,
füstfelhővé válunk, ahogy porladunk,
nagyok leszünk, szürkék, mint egy náci bunker,
ki érti majd meg, hogy voltunk, még vagyunk.
Egy fordított világban, hol kurvák stricit vernek,
retteg minden, de a szélcsend égig ér.
Ártatlan mosollyal ránk mutat egy gyermek:
Anya, nézd, egy felhő! Esküszöm, hogy él.

 
 
 
Forgatás
 
Elegem lett a romantikából
jobb dolog híján nietzschét olvasom
a halálhoz közel, az élettől távol
fekszem az ágyon, hol háton, hol hason.
Mint egy kígyó, minden bűnt levedlek
a nap sem kímél, mindig szembetűz
pár cetlit megtartok a nevednek,
nem vagyok sem kurva, sem meg szende szűz.
Nem lehetsz te sem nálam ostobább,
pocsolyák tükrében fordított kereszt
a szívemet nyújtom, hogyan most tovább?
Elárulom, a dobbanást keresd.
Selejt most a lelkem, már csak annyit ér
amennyit még csak veled működik
világvége, negyven. Majd az úr itél.
Csapó kettes állj, most lépj a működig.
Van sok ember, nő,  köztes, és hímnem
az enyém meg érted semleges.
Uram, izém, bármim, taníts meg most hinnem.
Nem marad meg bennem sem sör, sem leves.
Hová tűnt az étvágy, hol vannak az álmok?
Pereg még a filmem, csak halad, halad.
Nem kell többé csók sem, minden érzés álnok,
én már továbbléptem, ő meg itt marad.
 
 
 
Sárbogár pitymallatkor
   „A Lajos az Lajos, az Lajos, az Lajos.”
    
A sárbogár nem Tóth Jolán,
de eshet úgy, hogy mégis,
fogalmazzunk pongyolán,
ez nálam néha fétis.
 
A sárbogár nem este lesz,
meg se hajnal, se reggel,
a sárbogár sós húsleves,
hastánc a négerekkel.
 
A sárbogár nem verssorok,
csak sápadt répakarton,
majmok térdén felcsorog
pár unott, régi parton.
 
A sárbogár egy klottgatya,
mert nem linux, se vindóz,
tán éppen ezért nem fagy a
június rád, ha hintóz.
 
A sárbogár nem bányagép,
hogy ércet összetörjön,
a sárbogár az hányadék,
mi néha-néha följön.
 
A sárbogár nem kocsmazaj,
a sárbogár az, hogy mi,
nem fog megprűdni majd tavaly,
és sosem fog lefogyni.
 
A sárbogár egy furcsa szenny,
hidd el, hogy nem tehén a’,
mint Korda Györgynél Lady Ann,
oly béna, béna, béna.
 
A sárbogár nem kerti csók,
sem másik ember verse,
nem másznak rá kis kacsók,
de péntek este persze.
 
A sárbogár nem holti tor,
és özvegy Bánffyné se,
csak haldokló trabantmotor
utolsó röffenése.
 
A sárbogár nem porcelán
egy puffanásnyi boltban,
ő félsóhajnyi Paul Celan,
hogy megtaláld, ahol van.
 
A sárbogár az nem tetű,
és nem is rózsakása,
két drótvödörnyi dőlt betű,
az álmok földrakása.
 
A sárbogár nem hasmenés,
sem drótok felbüfögve,
kilenc dízőz az nem kevés,
körömnyi lámpabögre.
 
A sárbogár a paphitek,
a fénybefulladt asztma,
Öttüsszentésnyi naphideg,
a holnap, vagy azaz ma
 
A sárbogár nem drámatincs,
vagy kóbor, kósza lady,
ha szárnya sok, de lába nincs,
így torzszülötten édi.
 
A sárbogár egy tyúkvihar,
pontosan kétszeletnyi,
könnyalmák mélyén úgy kihal,
hogy nem lehet szeretni.
 
 
 
vibrátor-villanella
 
Nem maradt más, csak a vibrátorok,
cucc helyett most a könnyeim nyelem:
egyedül vagyok, nincsen mélytorok.
 
Úgy félredobnám, pedig még forog.
Mellettem tucat lemerült elem.
Nem maradt más, csak a vibrátorok.
 
Tükörképem néz, néha felmorog:
nekem se kellek, úgy fáj a fejem.
Egyedül vagyok, nincsen mélytorok.
 
Vágyálom, hogy a mellemen csorog,
amíg a kemény farkadat verem
Nem maradt más, csak a vibrátorok?
 
A fantázia nagyon jó dolog,
hogy itt teremnél, s mit tennél velem.
Egyedül vagyok, nincsen mélytorok.
 
Vagy pasi lennék, s veled rejszolok.
De cucc helyett a könnyeim nyelem:
egyedül vagyok, nincsen mélytorok.
Nem maradt más, csak a vibrátorok.
 
 
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.