Borgen

A „Borgen” főhőse egy csinos és okos politikus, aki történetesen nőnemű. Sidse Babette Knudsen játssza azt a Birgitte Nyborg nevű hölgyet, aki az előző sorozatokban  miniszterelnöke volt Dániának, majd a harmadik sorozatot sikeres üzletasszonyként kezdi, hogy aztán egy új párt alapításával visszatérjen hazája politikájába. Politikai drámáról van tehát szó, amely azonban más, mint a népszerű amerikai „West Wing” vagy az izraeli–amerikai „Homeland” – ez sokkal kevésbé krimi, nincsenek benne látványos gyilkosságok, vagy a világ sorsára kiható döntések. Itt egy kis demokrácia működése a főtéma, s ezen belül a politika és a média hatása az emberek magánéletére, személyes problémáira. Vagyis a konfliktusok mélyek, de vértelenek.

Mi az, ami megfogja a londoni tévénézőt a „Borgen”-ben? Egyesek szerint az a tény, hogy az Egyesült Királyságban hosszú évek óta most van először (konzervatív–liberális) koalíció, s hogy a nyolcpárti (!) dán politikában éppen ez a megszokott, mondhatnánk természetes kormányalakítási formula. Jelenleg is egy többpárti koalíció van uralmon Dániában, véletlenül éppen egy szociáldemokrata miniszterelnök asszony vezetésével. De ennél többről van szó: a „Borgen” egy alkotmányos királyság demokráciájának mindennapjait tárja elénk kitűnő színészekkel és mély empátiával a szereplők egyéni sorsa iránt. Ugyanakkor egy dán TV-csatorna szerkesztőségének életébe is bepillanthatunk, ahol a média-nyilvánosság szempontjai gyakran ütköznek a politikai érdekekkel, illetve a politikai szereplőknek a közönség számára kialakított imázsával.

Mindez rendkívül fordulatos filmnyelven van bemutatva. A „Borgen”-ben egy olyan demokráciával van dolgunk, ahol az antidemokratikus törekvéseket maga a rendszer lehetetleníti el. Hivatkozás parlamenti többségre persze itt is akad, de a többségi párt uralmát nemcsak az alkotmány korlátozza (ez a  nép, és nem egy párt alkotmánya!), hanem a politika pragmatikus cinizmusát szüntelen megkérdőjelező média-kíváncsiság is. Az adócsalás kivizsgálása itt nem a többségi párt kegyétől függ, s ha valaki reformokat akar bevezetni, meg kell mondania pontosan, mennyibe kerülnek ezek a reformok, s kik fizetik a számlát a végén. Vagyis hiteles gazdaságpolitika nélkül nem lehet sokáig uralmon egy párt Dániában. A szociális demagógia többnyire megbukik a társadalmi szolidaritáson. És érdekes módon, a „Borgen” pozitív  hősei között  van egy rokonszenves hajdani kommunista is, aki ma már józan gondolkodású, „orthodox” közgazdász, s  akit a múltja és régi tévedései miatt nem rekesztenek ki a nemzet politikai életéből.

A szép mosolyú, de elvált  Knudsen asszony (újabban brit partnere van) máris belopta magát az angolok szívébe. Olvasom, már hetvenöt országban megvették a „Borgen”-t. Vajon Magyarországon vagy Romániában az állami tévéadó be merné mutatni ezt a példamutatóan bátor, remek sorozatot, ami a többi közt arra világít rá, hogyan működik egy igazi – hagyományos – nyugati demokrácia?