Gyökök nyomában
Az immár hagyománnyá váló nyelvészeti tanácskozás ezúttal „az idő mérlegén” vizsgálta a Czuczor Gergely és Fogarasi János által összeállított, nagyszabású szótárat. Ennek köszönhetően a másfél százados, történelmi jelentőségű mű olyan modern tudományokkal és fogalmakkal léphetett párbeszédbe, mint a kibernetika, vagy a kollokációk rendszere. A szótár hat kötete 1862 és 1874 között jelent meg, Czuczor Gergely bencés szerzetes, költő és Fogarasi János néprajzkutató, nyelvtudós, zeneszerző állította össze, Czuczor halála után Fogarasi egyedül fejezte be a munkát. Az óriási munka máig alapmű a magyar nyelv gyökereinek kutatásához, a 19. század nyelvállapotának, s ezáltal történelmének, kultúrtörténetének megértéséhez.
A szótár történetét részletesen Pölcz Ádám nyelvész, az ELTE PhD-hallgatója tekintette át a konferencia nyitányaként, majd Minya Károly, a Nyíregyházi Főiskola tanára értekezett a gyökökről, illetve a gyökelvonásról, méltatva Czuczor és Fogarasi örökségét. A szerzőpáros legjelentősebb nyelvész kortársának, Hunfalvy Pálnak – a finnugor nyelvi kutatások egyik megalapozójának – munkásságáról beszélt Hujber Szabolcs magyar- és portugáltanár, az Édes Anyanyelvünk szerkesztőségi titkára, különös tekintettel a tudós szótári bírálatára, amely hosszú időre meghatározta a mű utóéletét.
Hogy milyen szótár is pontosan a nyelvészkörökben CzF-ként emlegetett mű, és hogyan tud még ennyi évtized távlatából is tudományos konferenciák tárgya lenni, azt Kiss Gábor, a Tinta Kiadó igazgatója járta körül előadásában, a hétkötetes Értelmező Szótárral vetve egybe a 150 éves munkát. Azon túl, hogy a Czuczor-Fogarasi magyar, egynyelvű, értelmező szótár, a 19. század köznyelvi és irodalmi szókincsét, valamint a településneveket dolgozza fel, még egy fontos területen „felveszi a versenyt” az Értelmező Szótárral – több ezer közmondást, szólást és kollokációt (szókapcsolatot) dolgoz fel. És bár a közmondásokat csak nagyon ritkán magyarázza, azáltal, hogy a szavaknál nagyobb egységek bőséges hálózatát tárja fel, a CzF bőven túllép az egyszerű szótárfunkción: enciklopédiává bővül.
Néhányan az előadók közül: (balról jobbra) Kiss Gábor, Balázs Géza és Pölcz Ádám
Már a Kiss Gábor által elkészített „ízelítőket”, kivonatokat átlapozva is jól látszik, hogy a Czuczor–Fogarasi jelentős néprajzkincset rejt szócikkeiben. Molnár Gergely néprajzkutató, az ELTE PhD-hallgatója a műnek erről a vonásáról beszélt. A mű egynyelvű szótáraink közül a leggazdagabb néprajzi forrás, a Néprajzi Lexikon is gyakran hivatkozik rá. A 111ezer szócikkből számos tekinthető kész néprajzi tanulmánynak, így például a vásár szónál megismerhetjük a vásárok főbb helyszíneit, társadalmi és gazdasági vonatkozásait. Vagy a csárda szónál Czuczor és Fogarasi a kedvelt névadási szokásokra kitérve tréfás csárdanevek garmadáját vonultatja fel. Különösen értékes a szótár a napjainkra elavult szavak (pl. abajdoc) gyűjteményeként. Molnár Gergely rámutatott, hogy az egyes szócikkek terjedelméből következtethetünk az adott kifejezés jelentőségére a 19. század közepének életében (például a „ló” esetében hatszáz kollokációt találhatunk).
A Czuczor–Fogarasi-szótár legjelentősebb nyelvészeti vívmánya a szavak, szócsoportok gyökrendszerének feltárása. Pomozi Péter, az ELTE docense a gyökkutatás mai perspektíváit vizsgálta meg néhány szócsoporton keresztül, hangsúlyozva, mekkora szükség lenne egy, a CzF-hez hasonló, modern, a hiányosságokat pótló etimológiai szótár létrehozására. Pomozi három kategórián, az elvont gyök, a fiktív szótő és a mai szótővel azonos gyök formuláján keresztül tisztázta a gyök és a szótő közötti fogalmi különbségeket. A gyökkutatás szótárkísérletei közül a magyar Czuczor–Fogarasi mellett a kutató kiemelte Otto Donner finn nyelvész gyökszótárát, melyből az előadás végén több példával is illusztrálta a gyökkutatás hatékonyságát.
Pomozi Péter
Egyes konkrét gyökök vizsgálatával is szolgáltak az előadók. Kövecses Zoltán, az ELTE egyetemi tanára az „es” gyököt elemezte kognitív nyelvészeti szempontból. A magyar nyelv összes gyökének hasonlóan alapos feltérképezése nyelvészek nemzedékeinek munkáját jelentheti – állapította meg a nyelvészprofesszor, és felvetette azt az alapvető nyelvfilozófiai kérdést is, hogy mi a gyök ontológiai státusa. Horváth Katalin, az ELTE és a Pannon Egyetem nyugalmazott docense a nyelvészetben homonimának – azonos hangalakú, de eltérő értelmű, tehát két külön szónak tekintett – „fog” főnév és „fog” ige jelentéseinek összefüggését igazolta modern nyelvészeti módszerrel, bizonyítva, hogy a Czuczor–Fogarasi-szótár mégsem tévedett, amikor összekapcsolta e két szavunk gyökét. A temesvári Magyari Sára, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem nyelvésze a „kert” és az „udvar” jelentéseit vizsgálta a magyar népdalokban – ezek szövegeiből a CzF is idéz egy-egy nyelvi adat alátámasztására.
A gyökfogalom további tisztázását, elmélyítését segítette Hudy Árpád előadása, aki bemutatkozásában elmondta: tíz éve kezdett gyöknyelvészettel foglalkozni, és revelatív felfedezés volt számára a Czuczor–Fogarasi-szótár. A hatkötetes mű filozófiája sokban rokon Arnold Wadler svájci nyelvész „Bábel tornya” című könyvével, mely az emberi nyelvek monogenezisének legjobb elméleti alapvetése. Mindkét munkának meghatározója az a személet, hogy a világ különböző nyelvei közös gyökökre vezethetők vissza. A gyökök olyan hálózatot alkotnak, mint az emberi érrendszer vagy a fák lombkoronája, amelyek algoritmusokkal, képletekkel nem írhatók le. Hudy Árpád e hálózatoknak három szintjét határozta meg: egy adott gyök hálózatát, adott nyelv összes gyökeinek szuperhálózatát és a gyökök valamennyi nyelvre kiterjedő hálózatát, túl korokon és földrajzi helyeken, nem csupán a nyelvrokonság alapján.
Wadler pregnáns érvekkel cáfolta a nyelvcsalád-elméletet – derült ki az előadásából. Az indoeurópai nyelvcsalád alapszavainak gyökei sok esetben teljesen eltérnek egymástól, viszont magyar megfelelőikkel nem ritkán egyeznek. Hudy Árpád hangsúlyozta: két nyelv közötti gyökegyezések még nem igazolnak származási kapcsolatokat; rokonság vagy kölcsönzés megállapításához történeti és kulturális kapcsolatok bizonyítékaira van szükség. A szerkesztő–nyelvész példákat is hozott olyan kapcsolatokra, amelyek mellett nem mehetünk el egy kézlegyintéssel, így például a görög fanosz – magyar fény, latin siccus – magyar szikkadt, a német warten – magyar vár, vagy akár az orosz oszeny – magyar ősz szavak szinte teljesen azonos hangzása és jelentése legalábbis elgondolkodtató.
Hudy Árpád
Hudy néhány példát említve bemutatta „bor” szavunk gyökének páratlanul gazdag hálózatát, mely kiterjed többek között a forr, forog, pörög, fúr szavakra, de fellelhető a parázs, perzsel kifejezésekben, vagy a piros, a birs, a bors, a barna szavakban is. Nemzeti italunk nevének eredetét tehát saját nyelvünk forrásvidékén kell keresni – zárta előadását Hudy Árpád.
Balázs Géza, az ELTE egyetemi tanára, nyelvész és néprajzkutató előadásában alakzatkutatásaiból kiindulva tárta fel a nyelvi hálózatok összefüggéseit. A kutató négy alapvető kategóriát különböztetett meg, melyekbe valamennyi nyelvi alakzat besorolható, ezek az adjekció (hozzáadás), a detrakció (elvonás); az immutáció (megváltoztatás, helyettesítés) és a transzmutáció(felcserélés). Az alcsoportokból is kaphattunk néhány példát – az adjekció egyik alesete az annomináció (A belgák nem balgák); a detrakció része a hangi egybeolvadás (gazd(a)asszony); az immutáció alá tartozik minden kicsinyítés vagy imitáció; a transzmutáció része a gyökfordítás: husáng – suháng, cseveg – fecseg, csavar – facsar.
Czuczor és Fogarasi legnagyobb vívmánya, hogy gondolkodásuk a nyelvi jelek hálózatosságának modern szemléletét erősíti. A korukat meghaladó tudósokat talán emiatt is tekintették akkoriban egyesek őrültnek, áltudományt űző vajákosoknak; Szarvas Gábor például úgy fogalmazott: beszámíthatatlan állapotban készítették szótárukat. A megítélés durvasága idővel enyhült, Gáldi László nyelvész a ’60-as években például már dicsérőleg nyilatkozott a CzF-ről. Tipikusan írók-költők vették észre először a Czuczor–Fogarasi értékét, többek közt Kosztolányi, illetve napjainkban Kiss Dénes és Czakó Gábor. Ez nem véletlen – mutatott rá zárszavában Balázs Géza –, hiszen alkotó emberként az írók-költők mindig is közvetlenebb kapcsolatban álltak a nyelvteremtéssel.
A Czuczor-Fogarasi szótár modern örökségéről, gyakorlatba átültethető tanulságairól Molnár Zsolt és Molnárné Czeglédi Cecília tartottak előadást. Előbb Molnár Zsolt, az ismerettudomány – cognitive science – kutatója tekintette át a nyelv szintjeit mint ismeretet létrehozó és tároló eszközöket. A nyelvi elemek és a természeti fogalmak összevetésével eljutottunk a Czuczor–Fogarasi-szótár vívmányaihoz, melyek közül legjelentősebbek a jelentés és az alak egysége, a gyökök rendszerének a feltárása, a képzés és a szóbokrok rendszerének bemutatása. A CzF egységes szemléletének köszönhetően foglalkozhatunk ma a hangfestés vizsgálatával és a fogalomhálózatokkal.
Molnár Zsolt
Hogy a tanításban milyen hasznát vehetjük ennek, azt Molnárné Czeglédi Cecília mutatta be prezentációjában, és még egy rögtönzött tanórába is bevonta hallgatóságát. Férjével kidolgozott módszerük alapja a Czuczor–Fogarasi-szótár szemlélete, amely figyelembe veszi jelentés és alak összhangját, valamint nyelvünk ragozó sajátosságait. Míg a ma elterjedt gyakorlatban az első osztályba lépő gyerekekkel „nekiesnek” az írás-olvasás tanításának, majd az évek során a nyelvtanórákon az alaktan mellett elsikkad a hangtan, a szavak tartalmi feltárása és az egyéni megtapasztalás, addig a Molnár-Czeglédi-módszer a magyar nyelv sajátosságaira épít. Első osztályban a gyerekek három hónapig csupán a hangokkal és képzésükkel ismerkednek játékos gyakorlatok során. Fogalmakkal – de csak közvetlen tapasztalatokból származó alapfogalmakkal – a második osztályban találkoznak először.
Bár a közönség nagy része nyelvészekből állt, az előadó mégis élvezetes perceket szerzett a rögtönzött tanórával, ahol a „p” hang sajátosságait ismertette fel játékos feladatokkal, majd szavakban kellett érzékelni, megkülönböztetni zöngés párjától, a „b”-től (ahogy a gyerekek hívják torkukra téve kezüket: brummogós és nem brummogós hang). Majd a „puffan” szó jelentését és hangi sajátosságait jártuk körül, melyet egy párnával szemléltetett is az előadó, s következtek volna a származékszavak, például a „puffant” vagy „puffanás”, ha ki nem csengettek volna, pontosabban le nem járt volna a prezentáció ideje. Szívesen részt vettünk volna akár egy 45 perces tanórán is, melyet egészen biztosan nem unnak el a hatévesek sem, ellentétben a hagyományos tanítási módszerekkel, amelyek nem építenek anyanyelvünk sajátosságaira.
Molnárné Czeglédi Cecília
Molnárné Czeglédi Cecília előadása egyébként grafikonnal szemléltette, hogy egy átlagos újságcikk szövegéből mennyi a gyökök, képzők, tartalmi tanulságok aránya, és hogyan viszonyul mindehhez egyrészt az iskoláink többségében alkalmazott nyelvtani tanmenet, másrészt a CzF-szótár szemlélete. Ez az összehasonlítás is rávilágított arra, hogy nyelvünk valódi természetét és összefüggéseit a mai napig nem tárta fel senki hasonló gyűjteményben, mint Czuczor Gergely és Fogarasi János múlhatatlan jelentőségű szótárukban.
Szöveg és fotók: Laik Eszter
