Miénk itt a tér – fiatal szerzők a Könyvhéten

A Vörösmarty tér nagyszínpadán a fiatal költők, az új generáció képviselőit Benedek Anna kérdezi új köteteikről, és közös, vagy éppen különböző nemzedéki élményeikről. Ugyanis hogy valóban mindannyian ugyanahhoz a generációhoz tartoznak-e, az még annak ellenére sem egyértelmű, hogy ugyanabban az évtizedben születtek. Tóth Kinga például azt mondja, tanárként tanított már Fehér Renátónál és Tinkó Máténál idősebbeket is, és gyerekként ugyan, de megélt néhány évet az előző rendszerből, amelyről a többieknek halvány emlékeik sem nagyon lehetnek. Bár Tinkó azért eldicsekszik vele, hogy ő már másfél évesen is komoly ellenálló volt…

Fehér Renátó, Benedek Anna, Tinkó Máté, Tóth Kinga

Fehér, aki viszont ténylegesen a rendszerváltás gyermeke, úgy érzi, az ő nemzedékéhez sorolható még a néhány évvel idősebb költőket tömörítő, a kétezres években működő Telep Csoport is, amely egyébként Tóth Kinga korosztálya, bár ő maga soha nem volt tag. Izgalmas kérdés még, hogy Krusovszky Dénestől Nemes Z. Márióig mennyire széles spektrumon mozognak a korai harmincas éveikben járók, akik Tóth szerint általában óvatosabbak, mint a bátrabban és konkrétabban fogalmazó, az alanyi költészettől egyre jobban eltávolodó huszonévesek, ugyanakkor hidat képeznek a sokkal inkább befelé forduló negyvenes-ötvenes korosztály felé.

Piros felleg gyűlt a beszélgetők fölé

A generációs kérdésekhez kapcsolódik Fehér Renátó bemutatkozó könyvének címadása is: a Garázsmenet a rohanással, az állandó sietséggel és az időpazarlással való szembenézésre utal. Témái között megjelenik a család, de feldolgozza Nagy Imre újratemetését is, amely egybeesik a születésével, Egerszegi Krisztina olimpiai bajnoki címét Vitray felejthetetlen kommentárjával (Gyere Egérke, gyere kicsi lány!), és emléket állít a tragikusan fiatalon, mérkőzés közben elhunyt Fehér Miklósnak, akinek példáján keresztül tulajdonképpen a magyar labdarúgás összes, karrierjét soha ki nem teljesítő tehetségét is gyászolja.

Tinkó Máté szintén első verseskötetét jelentette meg a Könyvhétre: az Amíg a dolgok rendeződnek történetalapú versekből áll, amelyek azonban fikcióval keverednek. A család és a múlt nála talán még hangsúlyosabb, ugyanakkor úgy érzi, a családkutatás révén nem csak önmagára, a saját testére, hanem kívülre is figyel. Verseinek címzettjei közül szóba jön Bella István, akinek költészetéhez inkább gyerekkori nyarainak helyszíne, Sárkeresztúr révén kötődik, és Deák Botond, aki még nagyobb hatással volt rá, ráadásul kortárs. És itt a generációs kérdés újra visszatér: apának túl fiatal, bátynak túl idős lenne.

Ennél azért többen voltak kíváncsiak a fiatalokra

A képzőművészettel, hangköltészettel, illetve kísérleti, vagy ha úgy tetszik, zajzenével is foglalkozó Tóth Kinga második könyve, az All Machine gyermek- és fiatalkori indusztriális élményeket tematizál: megfordult csirkefeldolgozó üzemben, dolgozott műanyag-, autóalkatrész- és gázgyárban is. Megihlették a fröccsöntő gépek, lenyűgözte a masináknak az ember képességeit meghaladó pontossága, a zenével is összefüggésbe hozható zakatolás, na meg a felismerés, hogy a használati tárgyak akár hangszerként is megszólaltathatók. Bár ritkán hallunk ilyet, a költő úgy gondolja, a gépek világa izgalmasabb, mint az emberi test.

Szöveg és fotók: Szarka Károly