A Kafka-hagyatékhoz tartozó, olykor szöveghűen idézett naplókból, levelekből, illetőleg a Borbély révén továbbírt, fiktív gondolatfutamokból egy kísérteties atmoszférájú Kelet-Európa elevenedik meg. A zsidó-keresztény kultúrkör anomáliáinak, ellentmondásainak vizsgálata és feszültsége éppúgy visszautal a magyar szerző Nincstelenek című regényére, ahogy a borbélyi életmű többi nagyszabású lírai állomására is. Mintha egy tükörteremben járnánk, úgy szembesítik önmagával a szerzőt ezek a néhol töredékes, máshol a befejezettség benyomását keltő novellaszövegek.

Szabó Fanni Paraszomnia című, ígéretes debütáló kötete valahol félúton maradt a jó versek felmutatása és egy későbbi hommage-kötet terve között; bosszantó, hogy a költőnek semmi szüksége nem lett volna ezekre a támaszokra, de ha felismeri ezt, a mankókat a jövőben bármikor újra előveheti, vagy még inkább jó messzire hajíthatja.

A korábbról költőként és meseíróként ismert Tamás Zsuzsa első felnőtteknek szóló regénye, a Tövismozaik kilépteti a mindenkori olvasót komfortzónájából: az én-elbeszélő halott édesanyjához intézi nagymonológját bő 150 oldalon keresztül. Ennek a kíméletlen szembenézésnek úgy válunk részeseivé, hogy végül csupán a remény apró szikrája marad, és az örök kérdés: hogyan viszonyuljunk az élethez, melynek része a halál is?

Az íróként, költőként, műfordítóként és újságíróként egyaránt ismert, érsekújvári származású Pénzes Tímea Ikeranyaversek című kötetét elejétől a végéig derű hatja át. A tizenegy ciklusból álló versgyűjtemény különleges látlelet a szerző gyermekeinek születéséről és az azt követő időszakról, nyolc cikluson át tartva a kronológiai rendet, míg a kicsik ötévesek nem lesznek.

Úgy tűnik, nem könnyű eldönteni, ki melyik generációhoz tartozik: Fehér Renátó, Tinkó Máté és Tóth Kinga esetében néhány év különbség is számít. Az Ünnepi Könyvhéten, a Vörösmarty téren Benedek Anna beszélgetett a három fiatal költővel.

Arcot a versnek sorozatunkban Tinkó Máté olvassa fel írásait.