Torzszülöttek a Debreceni Egyetemen

A KULTOK III. After debreceni kerekasztalon 2014. május 7-én Gaborják Ádám irodalomkritikus, Győrffy László képzőművész és Szabó Orsolya médiakutató beszélgetett a tömegszórakoztatásra szánt abnormális testekről. A szakértőket Sepsi László író, filmkritikus kérdezte.

Sepsi László rövid felvezetője után Gaborják Ádám tisztázni igyekezett, mi is az a freakshow: az abnormális(nak vélt) testek tömegszórakoztás céljából történő bemutatása, amely a 19. századra nőtte ki magát szórakoztatóipari műfajjá. „Habár a XX. század első felére a freakshow fokozatosan lesüllyedt és a nyugati kultúrában mindinkább nemkívánatos, alantas és a kiállított személyekre nézve megalázó intézménynek tekintették, hagyatéka szinte minden művészeti ágban megjelent, a képzőművészettől a képregényeken és filmeken át a könnyűzenéig.” – olvashatjuk a Facebook-esemény leírásában.

Gaborják Ádám, Győrffy László, Szabó Orsolya és Sepsi László

A kivetített diákon egy háromlábú és egy töppedt ikerszarkómás ember képét tekinthettük meg a 19-20. századi „fénykorból”, jelen korunkból pedig a világon a legnagyobb keblekkel rendelkező hölgyet láthattuk, jelezve, hogy a freakesztétika ma is élő jelenség. A JAK-elnök elmondása szerint a freakshow befogadójának pozíciója háromféle lehet: az első fázis a sokk és a borzongás, második fázisban szánalmat érzünk a freak iránt, végül megkönnyebbülünk („de jó nekem, hogy nem ilyen vagyok”). Gaborják Ádám azt is hozzátette, hogy ő semmi örömöt nem érez ilyenkor, csupán azért foglalkozik a dologgal, hogy jobban értse a kortárs populáris kultúra kapcsolódó jelenségeit.

Győrffy László reszortja a képzőművészet volt az esten. Először általánosságban beszélt a freakesztétikáról, aztán képeket láthattunk a Halálos természet című modemes kiállításon is szereplő alkotásairól, merev, gally formájú és nem rendeltetésszerűen elhelyezett péniszekben gyönyörködhetett a közönség. Győrffy László Freudot idézte, aki szerint a nemi szervek látványa mindig érdekes, mégsem szép. Ez párhuzamban áll a freakjelenséggel: nem tudjuk levenni róla a szemünket.

Szabó Orsolyára saját bevallása szerint „zsigeri hatással van” a freakjelenség. A popkultúra kutatójaként Kennedy halála is az érdeklődési körébe tartozik. Beszámolt az elnök boncolása során kipotyogó agyvelejének iszonytató látványáról. Ezen a ponton a beszélgetők vitatkozni kezdtek arról, hogyan is lehetne körvonalazni, pontosan mit is értünk freak alatt. Torzszülött-e egy törpe? Hány végtagot kell növeszteni, elveszteni, hogy „freakek” lehessünk? Mi a helyzet a púposokkal, vagy ha valakinek hiányzik egy szeme? Freakek-e a nagyon kigyúrt bodybuilderek? Végül bölcs bölcsészekként a beszélgetők abban maradtak, hogy „nem tudjuk meghatározni”, mi is az a freak.

Annyi biztos, hogy a freakdiskurzus már a tizenkilencedik században elkezdődött. Míg a lombrosói fiziognómiában az arc esztétikája döntött arról, hogy az illető „született bűnöző”-e, az irodalomban a hagyományos szép=jó és csúnya=gonosz páros megfordulni látszott például Quassimodo és Dorian Gray esetében. Győrffy László szerint hasonló jelenség a popkultúrában a szépek „megfreakesedése”, példaként hozta fel az alkoholista Lindsayt Lohent, Kate Mosst és Charlie Sheent. Utóbbit viselkedése, kitört foga és megdagadt arca miatt több sorozatból kiírták, mégis kétarcú a helyzet: mém lett belőle, „sztárabb” lett, és az embereket láthatóan érdekli, mit is csinál bizonyos pornósztárokkal.

Sepsi László szerint a freakdefiníció azért is problémás, mert nemcsak természetes úton válhat freakké az ember. Marilyn Manson és Lady Gaga számára a freakesztétika, a testmódosítás az imidzs része. Manson például kivetette egy pár bordáját azért, hogy orális szexben részesíthesse saját magát, bár ez Gaborják Ádám szerint csupán városi legenda. Ugyan a 19. századi dekadenciára utal vissza Manson, de sajnos „fullba nyomja a kretént”. Gaga esetében viszont egy újfajta freakségről beszélhetünk: „helyreigazítja és legitimálja a freaket”, „már nem freak, hanem ember”, „eltolja a határokat” – hogy néhány hangzatos hozzászólást idézzünk.

Freakshowszakértők: Szabó Orsolya, Sepsi László és Gaborják Ádám

A popfreakek után Tod Browning Freaks című filmjére terelődött a szó, amelyet 1932-es bemutatása után harminc évre betiltottak az Egyesült Királyságban, és a rendező karrierjének végét is jelentette. A hatvanas években mégis kultuszfilmmé vált alkotásból láthattunk egy tíz perces jelenetet. Hans, a törpe beleszeret a „normális” Cleopátrába, a trapézművészbe. A házasságkötés után a freakshow többi szereplője egy beavatási szertartás keretében be akarja fogadni Cleopátrát, de a részeg művésznőt a kántálás megrémíti, és bevallja, hogy viszonya van Herculesszel, az erőművésszel. Cleopatra és Hercules gyilkosságot tervez, hogy Hans pénzét megörököljék, de tervük kitudódik. Cleopatra arcát késsel és egyéb eszközökkel kacsaszerűvé metélik a freakek, Herculest pedig kasztrálják (bár ez utóbbi jelenetet kivágták a filmből). Sepsi László szerint a freak-közösség olvasható alternatív szubkultúraként. „Ha kultuszfilmet akarsz, rakj bele egy törpét” – javasolta. Állításának igazolására elég David Lynchre vagy a Trónok harcára gondolnunk.

Győrffy László ezután további képeket vetített, többek között egy két és fél méteres transzvesztitáról és egy gyermekbénulásban szenvedő figuráról, valamint a szintén a Halálos természet kiállításon bemutatott, hét főbűnt ábrázoló alkotásáról.

Szabó Orsolya állítása szerint a sztáripar átvette a karnevál szerepét, többek között a mellvillogtatással és azzal, hogy néhány celeb ruházatából látványosan hiányzik az alsónemű. Ezzel  újabb vitát indított el, mert Gaborják Ádám szerint a testről már volt hasonló diskurzus korábban a vallásos ikonográfiában is, csak másképpen. Szabó Orsolya szerint azonban a sztárkultusz átvette a vallás szerepét. Elhúzódott vitájuk egyenesen Kim Kardashian terhességtől megduzzadt fenekébe és bokájába torkollott, amely testrészek izgalmasságuknál fogva végül lecsillapították a kedélyeket. Szó esett a plasztikai műtétek freakesítő jellegéről: a műtétek sokszor egyáltalán nem teszik szebbé a pácienst.

Horváth Imre Olivér

Fotók: Áfra János